A bazsalikom a fűszerkert Honthy Hannája, avagy így nem lesz fűszerkerted

Vannak ezek a klisék, amik kitörölhetetlenül beleivódnak hiszékeny lelkünkbe és retinánkba: a libbenő szoknyácskában, levendulamező mellett bringázó fiatal lány, a hatalmas fazék ragut főző olasz mamma, a tökéletes testű, szőke, hullámos hajú kaliforniai lány, és az ostorral hadonászó csikósok a Hortobágyon, a lenyugvó nappal és gémeskúttal a háttérben.

Na. Hát ugyanilyen klisé a háziasszony, aki a hétvégi ebéd készítése közben vagy előtt kiszalad a kertjébe vagy a teraszra egy aukciókra való míves ollóval, majd néhány perc múlva visszatér egy bokrétára való, saját nevelésű fűszernövénnyel, amit mosolyogva rakosgat az ételbe.

Nem csoda, hogy élénken él bennünk ez a kép, a kezdő fűszerkertész két okból is képzelheti azt, hogy ez csak úgy megy, mint az ágybaszarás.

Először is, egyszer életében valamilyen okból kifolyólag mindenki hazatér a szupermarketből a hóna alatt egy csoffadt mentával. Miután elkészült egy elfogadható kép a közösségi oldalakra szánt mojitóról, a leveleitől megfosztott, tetszhalott mentát megsajnáljuk és elültetjük. Szerencsés esetben nem feledkezünk meg róla, és egyszer-kétszer meglocsoljuk. Láss csodát, megfogta!

A másik oka a fűszernövényekkel kapcsolatos téves eszméknek az, hogy csütörtökönként, ebéd után, amikor a hétvége borzasztó távolinak tűnik, a meló meg végeláthatatlannak és nyűgösnek, emiatt mindent is elolvasunk az interneten, akkor általában rábukkanunk egy olyan írásra, amiben könnyen és egyszerűen nevelhető fűszernövényeket ajánlanak. És mi a kajakóma hatása alatt természetesen elhisszük, hogy akár a konyhaablakban vagy a teraszon is lehet burjánzó fűszerkertünk. Oké, péntek délben már azt is elhisszük, hogy balkonládában lehet búzát is termeszteni étkezési célra, hogy abból süssük a kovászos kenyeret, de ez majd egy másik cikk témája lesz.

Szóval, egy napsütéses tavaszi napon hazatérünk a kertészetből, szerencsésebb esetben a piacról, kosarunkban fűszernövényekkel, lelkünkben dallal. Elültetjük őket.

Egy hét múlva az összes megdöglik. A menta és a citromfű kivételével.

A kertbe ültetett menta- és citromfű-tulajdonos ekkor követi el a legnagyobb hibát: legyint egyet, és azt mondja, jóvanakkor. A következő évben, mikor a menta és a ciromfű úgy elszaporodott a kertben, hogy kaszálni lehet, izzadó homlokkal csupálja, és közben halkan azt mormogja maga elé, „ó, hogy tört volna le a kezem, mikor hazahoztam a piacról”, de nem használ. A menta és a citromfű terjed, elnyomja a kis cuki talajtakarót, egy idő után a szomszédok átmennek az utcán a másik oldalra, ha közeledünk, nehogy megpróbáljuk rájuk tukmálni a friss töveket, a család pedig egyre hangosabban tiltakozik a mentaszörp miatt, ugyanis még a tavalyi is ott áll a kamrában. Nem issza senki.

A fűszernövénykertészt azonban nem olyan fából faragták, hogy ez a kis mentamalőr eltérítse a szándékaitól. Fűszerkert akkor is lesz, ha a fene fenét eszik is.

Az őrület következő állomása következik, a magról vetés.

Természetesen mivel mással próbálkozhatnánk először, mint a bazsalikommal?

A bazsalikom ugyanis a fűszerkert hisztis primadonnája, a mimózalelkű díva. Ki vagyunk szolgáltatva a kénye-kedvének, a szeszélyeinek és a sztárallűröknek. Pedig hányszor magunk elé képzeltük lehunyt szemmel az óriási leveleket a napfényben, a harsogó zöldet, mintha Ligúria földjén állnánk, ahol, ha kicsit nem vigyázunk magunkra, és megbotlunk, beleborulunk fejjel egy pestósbödönbe!

Hát ez a veszély itthon nem fenyeget minket, a bazsalikom ugyanis ki sem fog nőni. Nem hiszik? Mutatom a harmadik vetésem:

Ha elővesznek egy nagyítót és közel hajolnak a monitorhoz, láthatják a cserép szélénél azt a két kis zöld pöttyöt. Az a bazsalikom.

Tavaly augusztusra sikerült három nyamvadt kis növényt életben tartanom. A végleges helyükre ültetést követően még két napig éltek, a férjem ugyanis segített a kerti munkában, és kétszer áthúzta rajtuk a slagot.

Bazsalikommal lakásban, csinos kaspóban a konyhaablakban felesleges próbálkozni. Utálja a lakást. Tulajdonképpen minket is utál, csak nem tud beszélni, hogy ezt elmondja. Ha véletlenül kikel, a balkonon azért nem marad meg, mert csak. Félárnyék van, nem jó a föld, nem öntöztük, túlöntöztük. Mindegy. Hagyjuk is, már akkor ideges leszek, ha írok róla. 

Végül, de nem utolsósorban szót kell ejtenem a fűszernövények Mrs. Columbójáról, a korianderről. A koriander hasonlatos a hekk fejéhez: tudjuk, hogy létezik, de még nem látta senki. A sztenderd válasz vele kapcsolatban, hogy sajnos nincs. Esetleg a volt pár cserép, de már elfogyott. Vagy a megalázó nemigen keresik ezt nálunk.

Jó, hát tudom, hogy ez a poloskaszagű fűszernövény nem tartozik a kelendő és közkedvelt fűszernövények közé, de azért bosszantó. Az, hogy magot sem igen találunk, az egyenesen elkeserítő. Hosszú utánajárással lett egy állandó lelőhelyem, ha valaki szeretne koriandert cserépben, látogasson el Levendulamama csodakertjébe, ott majd lát más csodát is. (Például élő bazsalikomot.)

Akinek meg nem vettem el a kedvét eléggé a fűszernövényektől, annak javaslom, vessen rukkolát és zsázsát. Röptében csírázik, semmi hiszti meg kényeskedés, a sikerélmény valóban garantált.

Fotók: Getty Images Hungary, Hódos Hajnalka

A virágoskerttel sem egyszerűbb, ott az a sok kis hogyhíjják.

 

• vetemény
• fűszer
• fűszernövény
• fűszernövény gondozása
• kert
• kertészkedés
• Otthon