Rákkeltő anyagok a vezetékes vízben

Víz nélkül nem lehet élni, de a túlzott vízfogyasztásnak is lehetnek veszélyei, ha ez a víz például a csapból folyik. A csapvíz minősége országonként és vidékenként változik.

Hazánkban az előírások megfelelnek az Európai Unió irányelveinek, jelenleg azonban csak a lakosságnak nagyjából kétharmada él olyan településen, ahol az ivóvíz minősége minden szempontból elfogadható.

Bármely vízvezetékrendszer könnyen szennyeződhet, ha veszélyes hulladékokból, a környező gazdaságokból vagy az emésztőgödrökből vegyi anyagok szivárognak bele. Szerencsére vannak módszerek arra, hogyan teheted biztonságosan fogyaszthatóvá a csapvizet.

Hazai csapvízkörkép

A vezetékes víz forrásai a felszín alatti kutak és a felszíni vizek, tavak, folyók, víztározók. Hazánkban, ahol a vezetékes ivóvíz a lakosság 98%-a számára biztosított, alapvetően a felszín alatti vízkészletek szolgálnak az ivóvízellátás alapjául. Aggasztó tény, hogy jelenleg a csatornázott településekről elfolyó szennyvíznek csak közel felét tisztítják - ez jóval rosszabb arány, mint mondjuk Kanadában vagy Svédországban. A másik probléma, hogy sok helyen kemény a vezetékes víz, vagyis nagyon sok kalciumot és magnéziumot tartalmaz. A vízlágyító készülékek többsége nátriumra cseréli ezeket az anyagokat, ezáltal azonban a kezelt víz olyan nagy mennyiségben tartalmazhat nátriumot, mely már magasnak számít, ha amúgy is jelentős az étrendi sófogyasztásod.

Veszélyes és rákkeltő anyagok a csapvízben

Paradox módon a víz tisztítására használt klór olyan vegyi melléktermékeket hoz létre, melyek maguk is ártalmasak.

A vízszolgáltatók maguk szabályozzák klórfelhasználásukat: előfordulhat, hogy nagyobb esőzések miatt a vízmű különösen nagy adag klórt ad a vízhez, hogy a megáradó emésztőgödrökből a vízbe kerülő ártalmas anyagok biztosan megsemmisüljenek.

Amikor a klór a vízbe hulló és ott lebomló levelekkel, gallyakkal és egyéb növényi anyagokkal érintkezik, trihalometánok, röviden THM-ek képződhetnek, melyek nagy koncentrációban, hosszabb idő alatt húgyhólyag- vagy vastagbélrákot okozhatnak. A klórozás előnyei azonban jóval meghaladják az esetleges THM-ek jelentette egészségügyi kockázatokat, ezért alkalmazzák.

A nitrátok főleg a mezőgazdasági területek településein okoznak gondot, ahol elsősorban a földeken használt műtrágyákból, illetve állati és emberi eredetű szennyvizekből kerülnek az ivóvízbe. Ha sok nitrát kerül a szervezetbe, az csökkenti a vér oxigénszállító kapacitását. Az ólom pedig, mint mérgező ásványi anyag, a vesét, az idegeket és az agyat károsítja, és főként a magzatokra, a csecsemőkre és a kisgyermekekre nézve veszélyes. Ma már nem használnak ólom vízvezetékcsöveket, ám, mivel az anyag a korábbi csövekből, a forrasztott kötésekből, sőt, a csaptelepekben használt ötvözetekből is a vízbe kerülhet, gondot jelenthet.

Tedd tisztábbá az ivóvized!

A csapvízben lévő ólmot úgy moshatod ki, ha addig folyatod a vizet, amíg az a lehető leghidegebb lesz. Iváshoz és főzéshez csak ilyen hideg vizet használj. A másik módszer, hogy teletöltesz egy tiszta edényt vízzel, és hagyod állni egy éjszakán át a hűtőszekrényben.

A klór és származékai igen illékonyak, így néhány óra alatt elpárolognak, és velük az esetleges kellemetlen szag vagy íz is eltűnik. A legelterjedtebb a csapvíz egyperces intenzív forralással történő fertőtlenítése, ezután adhatsz hozzá egy csipetnyi sót, hogy megszüntesd kissé szokatlan ízét. Ha saját kútból nyered az ivóvizet, annak biztonságosságáról magadnak kell gondoskodnod. Rendszeresen ellenőrizd a szivattyúkat és a csőrendszert, és, ha a vízminőség megváltozik, járj utána, mi az oka. A helyi közegészségügyi hatóságnál kérhetsz tanácsot a mintavétellel és a teszteléssel kapcsolatosan.

Óvatosan a házi víztisztító készülékekkel!

A házi víztisztító készülékek csak korlátozottan alkalmasak a szennyező anyagok eltávolítására. A beérkező vizet szűrő berendezések az egész lakás vízrendszerét tisztítják, míg az egy csapra szerelt készülékek csak az adott csap vizét. Hatékonyságuk változó, és karbantartás nélkül többet árthatnak.

Cikkünk megírásában a Reader's Digest Árt vagy használ? című könyve segített.

• víz
• veszélyes anyagok
• rákkeltő
• Otthon