"Volt olyan gyerek, aki először nálunk látott fán almát" - Az Öreghegyi Csemetekert Tanodában jártunk

Kocsis Ibolya és Prókai Orsolya az óvodában ismerkedtek össze. Legkisebb gyermekeik ugyanabba a csoportba jártak. A beszélgetések során kiderült, hogy sok közös vonásuk van, hasonlóan gondolkodnak, majd egy véletlen folytán arra is fény derült, hogy mindketten kertészmérnökök. A beszélgetések új irányt vettek, azon kezdtek gondolkodni, a szakmán belüli érdeklődésüket egyeztetve, erősségeiket kiaknázva hogy tudnak együtt dolgozni. Gyermekeiknek mindenképpen át akarták adni a mezőgazdasági munkák, a veteményezés, a természet szeretetét és a tudásukat. Adta magát az ötlet, hogy gyerekeket tanítsanak kerti munkára. Így jött létre az Öreghegyi Csemete Tanoda és Kertészeti Áruda. 

A természet, a növények, a földdel járó munka szeretetét mindketten a családjukból hozták. Mindkettejük édesapja agrármérnök. Orsi gyerekkora óta részt vett a munkában hatalmas, Eger melletti szőlőjükben. Ibolya édesapja a mai napig mezőgazdasággal foglalkozik, adott volt, hogy nyaranta a cukorrépaföldön találta magát. 

- Mindenképpen szempont volt, hogy a saját gyerekeinket is bevonjuk a munkába, megtanítsuk nekik a növénytermesztés, gyümölcskertészet alapjait. Ezt nagyon fontosnak tartjuk. Innen jött az ötlet, hogy gyerekeknek tartsunk programokat. Miért ne adhatnánk át mindazt, amit tudunk, a többi gyereknek?

Az első foglalkozásuk után azt vettük észre, hogy a szülőket is érdekli mindaz, amivel foglalkozunk, ők is bekapcsolódnak, és aktívan részt vesznek. Nagyon örültünk, mert a célunk tulajdonképpen az volt, hogy a szülőknek adjunk eszközt, elsősorban őket szerettük volna inspirálni. Úgy látjuk, ez megvalósul.

A kezdetektől úgy alakítottuk ki a gyerekprogramjainkat, hogy azokon tényleges szakmai ismereteket adjunk át. Mindezt persze játékos formában. De a cél nem a közös játék, hanem a tudás átadása. És reméljük, hogy ami itt, nálunk elkezdődik, azt a szülők otthon viszik tovább - meséli Ibolya.

- Az utóbbi húsz évben észrevehetően a kényelem, a nyugalom lett a fontos, az érték - veszi át a szót Orsolya. -  Eltűntek a veteményesek, a gyümölcsfák helyét átvették a tuják, örökzöldek, zöldségágyások helyett díszkerteket alakítottak ki. Ugyanakkor az elmúlt években azt is láttuk, hogy egyre nagyobb az igény arra, hogy a zöldséget és gyümölcsöt magunknak termeljük meg. Az emberek felismerték, hogy a szuper- és hipermarketekben kapható áru nem megfelelő. Kényszerérlelt, több ezer kilométert utaztatott, sokszor másodosztályú árut kapunk.

A Covid-járvány alatt, főleg a karantén idején megnőtt a vetőmagok, a palánták forgalma, sokan vettek gyümölcsfát is. Az egynyári és évelő növényekből is sokkal több fogyott. Az embereknek volt ideje arra, hogy szépítsék a környezetüket, és arra is, hogy műveljék a kertjüket. Ha volt a járványnak pozitív hozadéka, ez mindenképpen annak mondható.

A Tanoda programjait ők ketten találták ki, és építették fel. A foglalkozások az éppen aktuális témák, évszakok szerint követik egymást: tavasszal a magvetés folyamatát ismerhetik meg a gyerekek. Az elültetett hagymát, salátát, virágot, miután kikelt és megerősödött, természetesen haza is vihetik. Kora nyáron jönnek a bogyósgyümölcsprogramok, az ehető és nem ehető bogyókkal való ismerkedés, de lekvárt is főznek együtt, sőt a tinikorban levők mehetnek meggyet szedni és fejteni is.

- A kicsiknek ez nagy élmény. Volt olyan gyerek, aki nálunk látott először fán almát. A gyerekeket leginkább az a tevékenység fogja meg, amit ők maguk végeznek: a magvetésnek, tökfaragásnak, lekvárfőzésnek mindig nagy sikere van. Mivel itt amúgy is rengeteg az inger, kis létszámú csoportokat fogadunk, 10-15 főt tudunk egy-egy programra fogadni.

Természetesen csak a gyerekek számára kell részvételi díjat fizetni, akkor is, ha a szülő menet közben kedvet kap, és bekapcsolódik. Ennek örülünk a legjobban - mosolyog Ibolya. 

Volt már rá példa, hogy kérésre tinédzserkorú gyerekeknek alkottunk meg programot, és mivel látjuk, hogy nagy az érdeklődés, tartottunk felnőtteknek is tanfolyamot a metszésről. 

- A programok - amellett, hogy kiváló lehetőséget adnak arra, a gyerekek megismerkedjenek a zöldségekkel, virágokkal, gyümölcsökkel és szerszámokkal - remek alkalom, hogy felkeltsük az érdeklődéseket a mezőgazdasági, kertészeti munkák iránt. Nincs módjuk arra, hogy kipróbálják magukat ilyen tevékenységekben, így az is rejtve marad, ha érdeklődnének iránta. Pedig szeretik. 

 Van egy 12 éves kislány, Mira, akit a szárnyaink alá vettünk. Egy csoport után itt ragadt nálunk, azóta jár hozzánk dolgozni délutánonként. Nagyon ügyes és kitartó. Látom benne az érdeklődést és a fejlődési lehetőséget, úgyhogy nemsokára a fóliában is adok neki feladatokat, biztos vagyok benne, hogy boldogulni fog - meséli Ibi.

A lányok havi két programot tudnak a kertészet és a család mellett vállalni. Az elképzeléseikben szerepel nyári napközis tábor is sok kirándulással, erdőjárással, de ezt jövő nyáron tudják megvalósítani.

- Tisztában vagyunk vele, hogy a nálunk töltött idő egyetlen nap, ott van további 364 az évből. De mindketten reménykedünk benne, hogy itt elindul valami. Ez az élet, amit jelenleg élünk, nem folytatható, nem fenntartható a továbbiakban. Bízom benne, hogy sokan felismerik azt, az egészségünk, a családunk, a bolygónk érdekében szükséges változtatni.

Ha valaki először csak néhány paradicsompalántát vesz, és azt elülteti egy magaságyásba, már sokat tett. Nagyon hosszú lesz az út, de mi azon vagyunk, hogy mindenkit rátereljünk, akármilyen rögös is - mondja Orsi, Ibolya bólogat. Mindenben egyetértenek. 

Fotók: Szabó János, Hódos Hajnalka

Oké, veteményezünk, de hogy hívják azt a kis virágot a kertben?

• kert
• kertészkedés
• gyerek
• vetemény
• interjú
• Otthon