"Nagyon nehéz úgy oldottnak lenni, ha a másik feszült" - Almási Kittivel az együttélés nehézségeiről is beszélgettünk

A Lakópark XPO-n jártunk, ahol színes programok várták az érdeklődőket. A résztvevők többféle témában hallhattak kerekasztal-beszélgetéseket, előadásokat, egyénre szabott lakberendezési tippeket kaphattak. Szakértők beszéltek az Otthon Start Programról, szót kaptak az Év Lakóparkja verseny győztesei, és a hazai és külföldi befektetések is terítékre kerültek.

Az otthon biztonságáról szóló beszélgetés vendége Almási Kitti szakpszichológus, író, előadó volt, aki a Feminának adott exkluzív interjújában többek között arról is beszélt, hogy mikor jön el az a pillanat egy ember életében, amikor érdemes lecserélni a régi otthonát egy újra.

Almási Kitti a Lakópark XPO-n

A szakpszichológus volt a vendége annak a beszélgetésnek, ami az otthon biztonsága témájával foglalkozott. „Az otthonnak a fürdőszobától a nappaliig egyfajta akkumulátorszerepe van, az emberek itt teszik le a gondokat a vállukról, az otthon falai között nyílik lehetőség a feltöltődésre” – mondta a szakember.

Az otthon célja tehát elsősorban a külső zajos ingerektől való eltávolodás, ami a szakpszichológus szerint a mai világban nehéz, hiszen a képernyős tevékenységek révén az emberek folyamatosan ki vannak téve ezeknek az ingereknek. Az otthonnak mégis elsősorban a kikapcsolódásról kell szólnia, egy olyan helynek kell lennie, amely érzelmileg stabilizál, ez pedig akkor tud létrejönni, ha olyanokkal élsz együtt, akiket szeretsz, és akikkel jó érzés találkozni.

Ezenkívül az is fontos, hogy az otthonodban olyan környezetet teremts magadnak, amivel tudsz azonosulni. Mindenképpen legyen egy olyan kis sarok, ahol elbújhatsz, ami a saját személyes tered, akkor is, ha ez csupán egy fotel.

Az együttélés természetesen sosem feltétlenül egyszerű, legyen szó családi kapcsolatokról, párkapcsolatokról vagy egy albérlőtársi viszonyról. "A jó emberi kapcsolatoknak nagyon jó tesztje, hogy zavar-e a másik jelenléte, arra kell törekedni, hogy az otthonod a lehető leginkább stresszmentes legyen" – hangsúlyozta a szakpszichológus.

Az együttélés során éppen ezért nem árt az igényeidet megfelelően kommunikálni azokkal, akikkel együtt élsz. Almási Kitti szerint ezek azok a határhúzások, amikre az örömteli együttéléshez mindenképpen szükség van.

Az otthonod harmonikus világát egyébként sokszor egy kellemetlen szomszéd is megzavarhatja. A szakpszichológus elárulta, hogy neki is vannak olyan kliensei, akiknek egy ilyen szomszéddal való konfliktus akut szorongásos tüneteket is tudott okozni.

Szó esett a párkapcsolatokról is, amikben komoly változást hozhat az összeköltözés vagy egy gyermek születése, ilyenkor még inkább szükséges az egymásra való odafigyelés. „Figyelni kell arra, hogy minden nap jusson egy kis idő egymásra” – mondta a szakember.

Almási Kittivel a rendezvényen ültünk le beszélgetni, és többek között arról kérdeztük, hogy mit lehet tenni akkor, ha az együttélés valamiért az egészség rovására megy.

Az otthonukat sokan megosztják másokkal, és ilyenkor kompromisszumokra van szükség. Hol van az a pont, ahol a kompromisszum már az egyéni mentális egészség rovására megy, és a „négy fal” ezért fojtogatóvá válik?

– Már az önmagában veszélyes, ha nem is a lakókörnyezet, hanem a lakótársad miatt érzed azt, hogy összeugrik a gyomrod. Például, ha túl sok a konfliktus, és minden nap azt érzed, hogy egy csatába indulsz, mert a másik beléd fog kötni valamiért. Vagy ott a rend és a rendetlenség kérdése, amikor állandóan azt érzed, hogy fegyelmezned kell magad – nem is önmagad miatt, hanem azért, mert a másik feszült lesz tőle. 

Ha valakivel együtt élsz, hajlamos vagy átvenni a feszültségét. Nagyon nehéz úgy oldottnak lenni, ha a másik feszült, még ha az nem is hozzád kapcsolódik.

Ha a partner vagy családtag olyan, hogy mindig baja van, mindig méltatlankodik, panaszkodik, mindenkit szid, akivel találkozott aznap – ez is elég lehet. Nem kell, hogy beléd kössön, önmagában ez a negatív szemlélet és energia átkerül rád is, valamelyest át fogod venni.

Ilyenkor azt érzed, hogy összeszorul a gyomrod, nem tudsz olvasni, inkább elvonulsz filmet nézni, vagy elkezdesz rosszul aludni, nincs kedved leülni enni. Amikor az alapfunkcióidra kezd hatni valami – legyen az a lendületed, az alvásod vagy az étvágyad –, és elkezdesz nem tudni teljesíteni bizonyos dolgokban, nem jársz annyit sportolni, nem találkozol a barátokkal, a feladataidat nem tudod végrehajtani, azt komolyan kell venni.

Hajlamosak vagyunk tárgyakkal telezsúfolni a tereinket. Pszichológiai szempontból miért ragaszkodunk ennyire a tárgyi környezetünkhöz, és meddig érdemes megtartani régi tárgyakat?

– Ha valamiért számodra van jelentősége egy tárgynak – legyen az egy csorba bögre –, az olyan emléket képvisel, ami jó érzést kelt benned, akkor az hozhatja a feltöltődés funkciót. Hazaérsz, ránézel, és bekapcsol a jó érzés.

Az emlékek asszociatív módon kapcsolódnak bennünk: egy tárgy látványa hozhatja az összes hozzá kapcsolódó élményt, érzést és hangulatot.

Ez sokszor nem is tudatos, egyszerűen zsigerileg jön a melegség érzése. Minél több ilyen tárgy vesz körül minket, annál jobb. Nyilván, amikor már az életterünket akadályozza, akkor érdemes átgondolni a tárolást. Legyen egy doboz, ami bármikor elérhető, amiben megtartasz pár tárgyat, ezt fontosnak tartom.

Mi van azokkal a tárgyakkal, amik például egy szakítás után maradnak meg?

– Ez inkább a gyászfolyamathoz kapcsolódik. Bármilyen veszteségről beszélünk – válás vagy haláleset –, a tárgyakhoz való ragaszkodás jelzi a gyászfolyamat állását vagy végét is. Általában azt mondjuk, ha valakit el tudtunk engedni, akkor már a tárgyaihoz sem ragaszkodunk annyira. De egy ilyen esetben is optimális lehet megtartani egy-egy darabot. A filmekben azt látjuk, hogy szakítás után mindent ki kell dobni, hogy szabaduljunk.

Szerintem nem úgy kell túllenni egy kapcsolaton, hogy teljesen kitakarítjuk azokat a hónapokat, éveket vagy évtizedeket az életünkből, amit együtt töltöttünk. Fontos továbbvinni azt, ami jó volt.

Ha megtartunk egy tárgyat, amihez szép emlék kapcsolódik, egy idő után átkeretezhetjük, hogy jó legyen ránézni. Ez jelzi az elengedési folyamat jó szintjét, és ez a tárgy szimbóluma annak, hogy a kapcsolat nemcsak rossz volt, hanem jó is.

Sokan félnek a négy fal közötti csendtől. Hogyan alakíthatjuk át a kényszerű bezártság vagy magány érzését egyfajta töltekező, minőségi egyedüllétté?

– A magány érzése akkor van jelen, ha a keret az, hogy „valaki hiányzik”. Akkor a hiányon gondolkozol: üres a tér, senki nem szól hozzád, senki nem fekszik melletted. Ha erre fókuszálsz, szenvedni fogsz attól, ami kevés. Az átkeretezés az, hogy mitől lesz ez a tér tele velem, az én személyiségemmel, az én ízlésemmel. Aztán ebbe a kialakított térbe fogok invitálni valakit, hogy ezáltal engem is jobban megismerjen. Ez az önismereti rész: mik azok a dolgok, amiket kedvelek, amikhez nem szükséges társ?

Az emberek sokszor csak akkor indítanak el egy kellemes zenét vagy kapcsolnak hangulatvilágítást, ha jön a randipartnerük. De miért ne tennéd meg ezt magadért? Miért ne gyújtanál gyertyát vagy használnál illatosítót csak magad miatt, hogy neked kellemesebb legyen? Ne a megfelelési kényszer vezéreljen, ne csak a vendégek miatt legyen rend. Magadért tegyél rendet, mert te érkezel meg abba az otthonba. Magadat tiszteled meg vele.

Mikor jön el az a pillanat, amikor már nem elég átrendezni a bútorokat vagy kifesteni, hanem a mentális egészségünk érdekében érdemes hátrahagyni az addigi otthonunkat?

– A meglévő lakás felújítása nagyszerű folyamat. Az életünk során normatív kríziseket élünk meg: változik az életünk, már nem iskolába járunk, hanem dolgozunk, előléptetnek, elköteleződünk, gyerekünk születik, vagy meghalnak a szüleink.

Hiába mondanád, hogy te nem változol, kénytelen vagy, mert nem férsz bele a régi keretekbe. Ha a környezetedet ehhez hozzáigazítod, az nagyszerű.

Azt szokták mondani, nyolc év után már egy falszín unalmas, mert változtunk, más az ízlésünk, más színek vagy formák hozzák el a komfortot. Ha tudod adaptálni a környezetedet, az jó jel, mert figyelsz az igényeidre. Az elköltözés pedig akkor jön el, amikor egy olyan változási időszakban vagy, hogy az már nem illeszthető az adott térbe.

Ez olyan, mint egy munkahely vagy egy barátság, ami megfáradt és már nem szolgál téged. Ez mind az önreflexióról szól: látod, mit szeretnél, és erőfeszítést teszel, hogy a környezetedet is átalakítsd.

Fotók: Getty Images Hungary, Almási Kitti

• lakópark
• almási kitti
• exkluzív
• interjú
• költözés
• gyertya
• otthon szépítés
• pszichológus
• szakember
• kikapcsolódás
• Otthon