5 film, ami rád is nagy hatással lesz - Ezeket nézd hosszú, téli napokon
Ritka ünnepünk a Szent Heverdel napja, ezekre ajánlunk most jó filmeket. Hozzatok rágcsát is!

GettyImages-74180014
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A hosszú, téli estéken, amikor az este már délután fél ötkor elkezdődik, és úgy tűnik, sosem ér véget, valóban nincs jobb dolog annál, mint bekuckózni egy pohár forró kakaóba, miközben a kockás plédet olvassuk. A punnyadásnak és a kapaszkodóháj növelésének ugyanilyen kellemes módja, ha felrakjuk a lábunkat, hátradőlünk a kanapén, és megnézünk egy jó filmet.

Én nem vagyok sorozatdarálós fajta, és a pillanatnyi hangulatom mindig erősen befolyásolja, mit nézek, mert nemcsak a könyvek és a zene, de a filmek is napokig hatnak rám. Ki kell beszélnem magamból, amit olvastam, hallottam és láttam, és egységnyi idő alatt csak meghatározott élményt tudok befogadni, így képtelen vagyok arra, hogy nyolc epizódot nézzek végig egy éjszaka alatt. Trüffelből se eszünk meg egyszerre egy dobozzal, ugye.

Mutatok néhány filmet, amik nagy hatással voltak rám, és már most szólok, szeretem a keserédes mozizást, a dráma és a komikum keveredését, a könnyednek, banálisnak induló történeteket, amik egyszer csak, mintha beszakadna alattunk a jég, a mélybe rántanak. Ezek a filmek ilyenek, és azt hiszem, egy kicsit én magam is ilyen vagyok: ha film lennék, dramedy lennék. Egészen pontosan kisvárosi dramedy.

Olive Kitteridge

A négyórás minisorozat egy óceánparti kisvárosban játszódik, ahol mindig fúj a szél, és fázósan húzzuk össze magunkon a kardigánt. Olive a helyi iskola matektanára, az ő életét követhetjük nyomon két évtizeden keresztül. Személyében egy fanyar, kemény nőt ismerhetünk meg, aki mindig pontosan azt mondja, amit gondol, de ez a karcos és nyers személyiség sosem rosszindulatú, és nem szándékosan bántó. 

Egészen egyszerű és hétköznapi élete van. A vele tökéletesen ellentétes, csupaszív, kedves és naiv Henryvel él egy tökéletesen átlagos házasságban, dolgozik, munka után hazamegy, vacsorát ad a családjának, és közben telnek az évek. A kisgyerekből nagy gyerek lesz, majd felnőtt, megházasodik, elköltözik a szülői házból, telnek a hétköznapok, és a felnőttek megöregszenek. És közben kapunk sok kis történetet a kisvárosi életről, magáról az életről és annak minden velejárójáról: szeretőkről, szomszédokról, válásról, depresszióról, szülő-gyerek viszonyról, az öregedésről, időskori magányról.

Mindezt gyönyörű képekkel, nagyszerű színészekkel és azzal az üzenettel, hogy az életet élni rohadt melós, de csinálni kell, mert megéri, és mert az élet arra való, hogy megéljük.

Három karácsony

A spanyol minisorozat négy nővér életét követi nyomon, mindig karácsonykor. Valahol, az erdő mélyén van egy mesebeli ház, itt őrzi-óvja a családját a világ zajától az apa, aki maga is fél valamitől. Az idilli családi életbe és gyerekkorba azonban durván betör a külvilág. A három testvér karácsony reggelén, a közeli tónál rábukkan egy kislányra. A kislány és az apja menekülnek. A sebesült apa arra kéri a testvéreket, rejtsék el a lányát, és megesketi őket, senkinek nem szólhatnak egy szót sem. A rémült kislányok hazaviszik magukkal Valentinát, elbújtatják a pajtában. Ezzel nem csak kockára teszik az egész család életét, de a tragikus következmények, a közös titok összefűzi-elválasztja őket, és meghatározza a további életüket.

A régi város

A film főhőse Lee, akit először Bostonban látunk. Társasházak gondnokaként dolgozik, lapátolja a havat, égőket cserél. Zárkózott, alig beszél, kapcsolatai nincsenek. Nemsokára rossz hír érkezik szülővárosából. Bátyja, Joe szívrohamot kapott. Lee hazautazik a Manchester-by-the-Sea nevű szülővárosába. Joe már halott. A végrendeletéből kiderül, hogy tinédzser fia gyámjaként Lee-t nevezte meg, ez viszont azt jelenti, vagy a fiú költözik Bostonba, vagy Lee-nek kell újra a városkában élni. Miközben ezt a problémát próbálják megoldani, flashbackekből értesülünk Lee múltjáról és arról, miért hagyta ott a várost. Lee-nek hosszú idő után szembe kell néznie múltja démonjaival.

Azt hiszem, A régi város az egyik kedvenc filmem. Nem könnyű nézni, de amit látunk, annyira erőteljes, magával ragadó és - ami nagyon lényeges - hiteles, hogy ezt a tragikus történetet újra és újra látnom kell, még akkor is, ha felkavar, és legszívesebben elfordítanám a fejem.  

Ilyen hiteles ábrázolását a gyásznak, a bűntudattól gyötört, önpusztító léleknek vásznon még nem láttam. Lehengerlő alkotás, nagyon ajánlom mindazoknak, akik szeretik, ha megrágva és kiköpve, de azzal az érzéssel állnak fel a fotelből a vége felirat után, hogy élni érdemes.  

A család kicsi kincse

Van egy család, ahol az apa a világ legrosszabb karriertanácsadója, a nagypapa úgy szívja a füvet, hogy öröm nézni, a tinédzser fiú Nietzsche tanait követve nem áll szóba a világgal, Frank, a nagybácsi meleg irodalmár, az anya az őrület határán, és itt van Olivie, a különc kislány. Meg egy rozzant Volkswagen kisbusz, amivel ez a széllelbélelt, de rendkívül szerethető csapat felkerekedik, és elindul Kaliforniába, hogy a kislány részt vegyen A család kicsi kincse nevű szépségversenyen.

 A film nem könnyed komédia, hanem szatíra a javából. Kifigurázza Amerikát, ahol most éppen nemigen valósulnak meg az álmok, az emberi gyengeségeket, a családi elidegenedést, a siker hajszolását, és teszi mindezt úgy, hogy közben pontosan megrajzolja az egyes karakterek személyes tragédiáját, amin nevetünk ugyan, mégis mélyen értjük őket, és magunkra ismerünk bennük.

Pontosan az az életigenlő és szórakoztató alkotás, amire most szükségünk van.

Tizenhét

A tizenhét éves Hector hetedszer áll a bíróság előtt. A bírótól egy büntető törvénykönyvet kap, bátyjától atyai szigort. Mivel elege van a kissrác folyamatos ügyeiből, a kisujját sem mozdítja, vonuljon csak be Hector a fiatalkorúak börtönébe, hátha ott benő a feje lágya. Hector többször megdönti saját rekordját - papucsban, körülbelül huszonöt alkalommal próbál szökni -, amikor nem a szökést tervezgeti, a paragrafusokat biflázza.

Bátyja, Ismael sincs a helyén. Barátnőjével szakított, a kétes tisztaságú lakókocsijában él, őrlődik. Nagymamájuk, aki felnevelte őket, oxigénpalackhoz kötve él egy otthonban.

Egy napon a fiatalkorúak börtönébe terápiás céllal kóbor kutyák érkeznek. Hector megismerkedik a renitens négylábúval, és barátok lesznek. De Juhot, a kutyát a menhelyről örökbe fogadják.

Hector megszökik, beállít bátyjához, és ellentmondást nem tűrve követeli, hogy induljanak el, és szerezzék vissza a kutyát. És ha már felkerekednek, vigyék vissza a nagymamát a szülőfalujába, hogy az a nagypapa mellett nyugodhasson.

Lakóautó van, szóval, először is ki kell lopni a nagymamát a kórházból. És nagyon fontos, hogy a mama ne haljon meg, míg Hector és Ismael keresztülutaznak Kantábrián, és egyéb dolgaikat intézik: ellopják a menhelyi kutyák adatait, aztán még szükség van a Tehenek Messijére, szóval azt is elkötik.

A cikk az ajánló után folytatódik

A kalandos utazás során az őszinte és hűséges Hector, aki az írott és íratlan törvényeket nem vonatkoztatja magára, ha azok szemben állnak az ő erkölcsi mércéjével, a vívódó Ismael, aki az elvesztegetett évek miatt búsong, a világ egyenlőtlenségei és a felnőttkor kihívásai egyaránt nyugtalanítják, és a nagymama, aki a szó szoros értelemben vett utolsó lélegzetéig kitart a fiúk mellett, újra egy családdá válnak.

Hogy megtalálják-e a kutyát? Hm, nem árulhatom el.

Fotó: Getty Images Hungary

Ezt is szeretjük