Szeretem az őszt, mert a változás jó

Az iskolásokat megértem, de az őszre és a tavaszra van legnagyobb szükségünk, és ez nem a mezőgazdaságról szól.

A nemrég beköszöntött kissé hűvösebb időben sokan átkozni kezdték az évszakot, hogy már megint itt az ősz, jön a hideg, eső, semmi sem lesz már olyan, mint volt, leáldozott mindennek, ami szép e bolygón. Engem azonban nem fogott el az apokaliptikus sokk, de nem volt ez mindig így.

Gyerekként szörnyű volt az ősz. Na jó, nem is maga az ősz, hanem az ősz várása nyáron. Amikor az augusztus 20-i tűzijátékot néztük, nekem nem a nemzeti öntudattól és a meghatottságtól volt nyirkos a szemem alja. Akkor tudtam már, itt a vége, jön a suli.

Egy alkalommal szüleim ezt az érzést azzal tetézték, hogy a tűzijáték előtt ugrottunk el tanszereket vásárolni - nem az én emlékeimben van a hiba, tényleg nyitva lehetett akkor valami hipermarket. Szóval álltam az Erzsébet hídon, vagy a jó ég tudja már, melyiken, azt hiszem, esett, és én semmit sem láttam nénik és bácsik derekán kívül. Álltam ott, az esernyők fölött durrantak szét a petárdák, néztem a felnőttek ázott cipőit, és nehéz lélekkel szorítottam új számológépemet.

Akkor nem igazán érdekelt az időjárási faktor. Eleve gyerekként - úgy emlékszem legalábbis - hidegen hagyott, hogy hideg, meleg, eső, köd, hó. Na jó, a hó azért persze nem. Csak ne a suli jutott volna eszembe szeptember 1-ről!

Az ember aztán felnő, az élete pedig olyan lesz, mint a felnőtteké. Azoké az unalmas felnőtteké, akik a hőségre panaszkodnak, amikor te gyerekként focizni szeretnél, akik az esőtől óvnak, pedig te még bringáznál. Ilyenné lettem én is, zavar a hőség, zavar a mínusz 20, és megnézem este az előrejelzést arról, hogyan készüljek fel reggel az elemekre.

Az ősz ráadásul szép is, mert változást hordoz. A tél, a nyár csak úgy van, a tavasz és az ősz pedig a várakozást adja, hogy valami másként lesz, mint eddig volt. Vége a hőségnek, de nem baj, már úgyis unalmas volt. Aztán februárban unalmassá válik a tél is, egy késő téli napomat pedig meghatározza majd, hogy kabát nélkül léphettem ki a napsütötte utcára. A változás jó, mert izgalmas.

Szeretem az őszt, jó, hogy idén is megérkezett. Az iskolásokat azért még mindig megértem.

Ezt is szeretjük