Pszichológiai oka van, hogy megünnepeljük az új évet - A motiváció már több ezer éves

Egy perccel éjfél után, január 1-jén, az egyik nap átfordul a másikba. Egy váltás történik, ami mindennap megesik, mégsem kötünk hozzá különösebb jelentőséget. De valamiért úgy döntöttünk, hogy ez a váltás, amikor is egyik nap véget ér, és egy másik elkezdődik, más, mint a többi.

Ez a különleges kattanása az órának mindig arra motiválta az embert, hogy ünnepeljen, kilépjen a mindennapos rutinból, és hogy reflektáljon, visszatekintsen, leltározzon, kiértékelje a tetteit, és fogadalmakat tegyen, hogy jobb legyen az élete.

Az újévi ünneplés pszichológiai oka 

Miért hordoz az új év kezdete ilyen különleges szimbolikát? És miért olyan általános ennek megünneplése szerte a világon? David Ropeik kockázatészlelési és kockázatkommmunikációs szerző, tanár, a Harvard Egyetem egykori oktatója, azt az elméletet veti fel, hogy ez az ember túlélés iránti motivációjával kapcsolódik össze.

A hagyomány ünnepi része nyilvánvaló: születésnapunkhoz hasonlóan az újév alkalmat ad arra, hogy megünnepeljük, hogy túl vagyunk 365 napon, ez az az időegység, amellyel életünk időrendi pontjait tartjuk. „Váó! Újabb év vége, és még mindig itt vagyunk!” Ideje felemelni a poharunkat, és koccintani túlélésünk örömére.

De mi van a fogadalmainkkal? Nem a túlélésről szólnak? Arról, hogy egészségesebben, jobban éljünk? Az újévi fogadalmak példái annak az egyetemes emberi vágynak, hogy némileg irányítani lehessen az előttünk álló dolgokat, mert a jövő nyugtalanítóan megismerhetetlen. Az, hogy nem tudjuk, mi következik, azt jelenti, hogy nem tudjuk, mit kell tudnunk a biztonságunk érdekében.

Az aggasztó tehetetlenség enyhítése végett mindent megteszünk, hogy átvegyük az irányítást. Elhatározzuk, hogy diétázunk és sportolunk, leszokunk a dohányzásról, és elkezdünk spórolni.

Még az sem számít, hogy megtartjuk-e elhatározásunkat, és beváltjuk-e ezeket az ígéreteket. Ha elkötelezzük magunkat mellettük, legalább egy pillanatra, akkor jobban tudjuk irányítani az elkövetkező bizonytalan napokat.

Richard Wiseman brit pszichológus egy 2007-es  tanulmánya  azt mutatta, hogy az egy éven keresztül követett 3000 ember 88%-ának nem sikerült elérnie az elhatározásában kitűzött célokat, bár 52%-uk biztos volt abban, hogy el fogja érni, amikor meghozta azokat.

Érdekes módon az újévi fogadalmak gyakran olyan dolgokat is tartalmaznak, mint az emberekkel való jobb bánásmód, új barátok szerzése és az adósságok kifizetése.

Így volt ez a történelem során is. A babilóniaiak hagyományosan visszaadták a kölcsönkért tárgyakat, a zsidók megbocsátást kértek és ajánlottak fel. A skótok felkeresték a szomszédokat, hogy jobbulást kívánjanak nekik.

Hogyan kapcsolódik ez a sok társadalmi megoldás a túléléshez? Egyszerű: az ember társas lény. Úgy fejlődött, hogy a szó szoros értelmében másoktól függött egészsége és biztonsága érdekében.

Az emberekkel való jó bánásmód ideális módszere annak, hogy jól viselkedjenek velünk. „Bánj másokkal úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak” - ez egy nagyszerű túlélési stratégia.

Több száz szerencsét hozó rituálét szőnek az újévi ünnepségek köré, amelyeket a sors feletti irányítás jegyében is gyakorolnak. A hollandok, akiknek a kör a siker szimbóluma, fánkot esznek. A görögök különleges Vasilopita süteményt sütnek, benne pénzérmével, ezzel sok szerencsét ajándékozva a következő évben annak, aki megtalálja a szeletében.

A szilveszteri tűzijáték évezredekkel ezelőtt kezdődött Kínában a gonosz szellemek elűzésére. A japánok újévi Bonenkait, avagy „évfelejtő bulit” tartanak, hogy búcsút vegyenek az elmúlt év problémáitól, gondjaitól, és felkészüljenek egy jobb új évre. Hiszik, hogy az emberek közötti nézeteltéréseket és félreértéseket fel kell oldani, a haragot pedig félre kell tenni.

Sok kultúra újévi rituáléja az is, hogy a házakat kitakarítják, hogy kisöpörjék a rossz energiákat, és helyet adjanak a jobbaknak. Utóbbi a magyar kultúrában is hagyomány.

Az is hiedelmeink közé tartozik, hogy az újév első napján nem szabad dolgozni, és hogy amit az első napon teszünk, alaphangot ad az eljövő évnek. Itthon elterjedt babona és szerencsehozó szokás a malac- és lencseevés, előbbi kitúrja a szerencsét, utóbbi gazdaggá tesz a hiedelem szerint. 

Lenyűgöző látni, milyen hasonló viselkedést mutat szerte a világon az újév ünneplése. A tűzijáték, a szerencsét hozó szertartások. Elhatározások, amelyek azt a látszatot keltik, hogy irányítható a jövő.

Az újév mindenhol egy olyan pillanat, amikor átgondoljuk gyengeségeinket, és mikor tenni akarunk valamit a félelmetes tehetetlenség ellen, amely abból fakad, hogy az előttünk álló nyugtalanító ismeretlenre gondolunk. 

Bármennyire is gyakoriak ezek a közös viselkedésformák a történelemben és a kultúrában, lenyűgöző felismerni a közös vonást. Az, ahogy az emberek mindenütt ünneplik ezt az egyedülálló átmenetet, valószínűleg az emberek túlélési szükségletének megnyilvánulásai.

Szóval, hogyan nyugtatja meg magát az ember a jövő legfélelmetesebb dolgaival szemben, az egyetlen biztos dologgal szemben, ami előtte áll, az elkerülhetetlen valósággal szemben, hogy egyszer meg fog halni? Átadja a malacot, a Vasilopitát, a fánkot, meggyújtja a tűzijátékot, és felemeli a poharat koccintásra: „A túlélésért!”

Lenyűgöző fotókon a világ távoli vidékeinek újévi ünnepe

Az óévbúcsúztatás a távoli országokban egészen másképpen zajlik, mint nálunk. 

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• pszichológia
• újév
• ünnep
• motiváció
• újrakezdés
• elengedés
• Lélek&Test