14 évesen adták férjhez a Tudor-kori lányokat - Férjeik tulajdonává váltak, gyermeket kellett szülniük

Bár a Tudor-korban két női uralkodó is ült az angol trónon, sem I. Mária, sem I. Erzsébet nem volt különösebb pozitív hatással a 15-17. századi nők életére. 

Az asszonyok ebben az időszakban sem töltöttek be jelentős szerepet a társadalomban, életük legfőbb feladatának a házasságot, a háztartás vezetését és a gyermekszülést tartották, ráadásul a házasság után teljesen férjeik tulajdonává váltak. 

Ilyen volt a Tudor-kori nők élete

Az 1485-től kezdődő időszak során még mindig azt vallották, hogy a fiúk értékesebbek a lányoknál, és a lánygyermekeknek kis koruktól fogva azt tanították, hogy alsóbbrendűek az ellenkező nemnél. A családfő, a háztartás ura az apa volt, így a kicsik alapvetően úgy nőttek fel, hogy tudták: a férfi a főnök, neki kell engedelmeskedni. De még az idősebb fiútestvéreknek, illetve a férfirokonoknak, például a nagybácsiknak, sőt még a család barátainak is szót kellett fogadniuk. Otthon azt nevelték beléjük, hogy életük célja nem más, mint a házasság, a gyermekvállalás és a háztartás vezetése, férjük ellátása.

A szegény lányok általában nem részesültek oktatásban, a gazdag kishölgyek részben igen, de ők is leginkább csak a háztartási feladatokat, a főzést és a kézimunkát sajátították el. A paraszti családok gyermekei mindent édesanyjuktól tanultak. A korban úgy vélték, hogy a lányokat írásra, olvasásra oktatni időpocsékolás, ez a felfogás csak lassan, a 16. századtól kezdett egy kicsit változni.

Férjhez kellett menniük

Alapvetően minden lánytól elvárták, hogy férjhez menjen, a házasságkötésnek pedig nem volt alsó korhatára, így sokakat már 14 éves korukban kiházasítottak. A szegény szülők gyermekeit pedig gyakran még hamarabb frigyre kényszerítették, mert féltek attól, hogy „kiöregednek”, ráadásul, ha elköltözött a lány a férjhez, eggyel kevesebb éhes szájat kellett etetni. 

Bár ekkor már a szülők sokszor remélték, hogy ha szerelem nem is, legalább szimpátia kialakult a leendő pár között, a fiatalok mégsem választhattak maguknak jövendőbelit, főleg nem akkor, ha tehetős családból származtak. A házasság inkább egy előnyös gazdasági megállapodás volt, és gyakran előfordult, hogy a felek egészen az esküvő napjáig nem is találkoztak egymással. Az alsóbb osztályokból származó hölgyek azonban gyakran több kérő közül is választhattak.

A feleségek legfőbb feladatai

Egy feleség legfőbb feladata társadalmi osztálytól függetlenül az volt, hogy gyermeket szüljön, méghozzá lehetőleg fiút, hogy továbbvigye a vérvonalat, örökölhesse a család tulajdonát. A Tudor-kori Angliában nem volt ritka, hogy az asszonyok évente teherbe estek annak ellenére, hogy a várandósság és a szülés ekkor még rengeteg veszéllyel járt, sokan belehaltak abba, hogy életet adtak kisbabájuknak. 

A gyermekszülés és -nevelés mellett persze férjüket is el kellett látniuk, ki kellett szolgálniuk, és a háztartás vezetése, a főzés, a mosás és a takarítás is teljes mértékben a nők munkája volt, kivéve a gazdag hölgyek esetében, akiknek szolgák, cselédek segítettek be, akik koordinálása szintén az asszonyok feladata volt.

Férjeik tulajdonává váltak

A házasságkötést követően a nők gyakorlatilag teljesen a férjük tulajdonaivá váltak, nem rendelkezhettek saját vagyonnal, tulajdonnal, nem köthettek megállapodásokat, nem írhattak végrendeletet, és semmilyen fontos döntést nem hozhattak uraik beleegyezése nélkül. A férfiaknak teljes hatalma volt asszonyaik felett, ha pedig a nők házasságtörést követtek el, azt súlyosan meg is torolhatták. A verés megszokott büntetésnek számított a házasságban, a férjek bántalmazhatták a feleségeiket, ugyanis akármi is történt, a felfogás szerint biztosan a nő hibája volt, ő provokálta ki az egészet. A hűtlen asszonyokat - ha az uruk azt akarta -, akár máglyán is elégethették az uralkodó engedélyével.

A házas nők teljesen alárendeltek voltak, de akadtak olyan hölgyek is, akik nagyobb függetlenséget élveztek. A hajadonok például vállalhattak és választhattak állást, és arra is volt példa, hogy özvegyek vitték tovább a családi vállalkozást. A kor elvárása szerint azonban egy ideális nő férjhez ment, és gyermekeket szült.

Ilyen volt az ideális nő a viktoriánus korban

Bár az 1800-as években női uralkodó, Viktória királynő volt a brit trónon, ez nem azt jelentette, hogy a nőknek több joguk lett volna. Nem szavazhattak, nem indíthattak pereket, és tulajdonuk sem lehetett, ám a korszakban elindult egy kis változás, és egyre több hölgy vállalt munkát. Ennek ellenére a társadalom úgy vélte, az asszonyoknak otthon van a helyük, feladatuk pedig az, hogy kiszolgálják férjüket.

• tudor-kor
• nők élete
• történelem
• történelmi érdekesség
• 15 század
• 16 század
• 17 század
• Lélek&Test