Milyen volt a házasság a középkorban? Szigorú és furcsa szabályok uralták a hétköznapokat
A házasság minden területét szabályozta az egyház és a törvény: nemcsak az esküvőt, hanem még a nemi életet és a válást is.

Ez is érdekelhet

Megmenti a napot a Huawei nőknek fejlesztett okosórája (x)

Az otthonodnak is jár a tündöklés - Így ragyoghat vegyszermentesen a lakás (x)

Ez egy kritikus pillanat (x)

Mazel Tov: Emberek, ételek, élmények - Kalandozás a közel-keleti gasztronómia világában (x)

Olcsóbb szoftverek a Black Friday után: az Office is jó áron kapható (x)

Füst és égés nélkül (x)

Punkromantika az Újszínházban - Fenegyerekek a vasfüggöny mögött (x)

beauty and style

Segíti a fogyást és feltölt energiával: téli vitaminbomba smoothie citrusokkal »

Fókuszban a burgundi ajkak: egyszerű téli smink minden alkalomra »

Hat dolog, ami a szemhéj felpuffadását okozhatja: egészen hétköznapi dolgok is állhatnak a háttérben »

retikül.hu
Top olvasott cikkek
bmi kalkulátor
nem

A te BMI-d:

Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat!

A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.

Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!

Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened!

Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!

számolújraszámol

A házasság szerepe, írott vagy íratlan szabályai a történelem során folyamatosan alakultak, változtak egy kicsit. A középkorban például igen sok szempontból más volt a törvényes kapcsolat, mint manapság: számos szigorú, bizarr szokás és hagyomány övezte.

A magánélet és a rá vonatkozó szabályok meghatározása a legtöbbször az egyház hatáskörébe tartozott, így a vallás erősen áthatotta. Akkoriban abból indultak ki, hogy Isten Ádám oldalbordájából teremtette Évát. Ez alapján úgy vélték, hogy a nők alárendeltek a férfiaknak, nem csak a házasságban, hanem a családban is.

Elrendezett házasság, eljegyzési tárgyalások

Az esküvő egy hosszabb folyamat következménye volt, melyet tárgyalások előztek meg, mivel inkább gazdasági döntés volt az egyesülő családok részéről. A házasság alsó korhatára a lányoknál 12, a fiúknál 14 év volt, a jövendőbeli személyéről pedig alapvetően a szülők döntöttek. Néha előfordult, hogy a fiatal férfiaknak volt lehetőségük kiválasztani a leendő asszonyukat, a nőknek azonban szinte sosem: az ő esetükben mindig a család határozta meg, kihez kell majd feleségül menniük. Bár az egyház szerint hivatalosan csak önkéntes beleegyezéssel köthették meg a frigyet, valójában a lányoknak nem volt más választásuk, kénytelenek voltak rábólintani a döntésre, hiszen engedelmességgel tartoztak férfi családtagjaiknak. Ha nem így tettek, szigorú büntetésre számíthattak: nemcsak verésre, hanem akár kitagadásra is.

Az eljegyzést kézfogással, itallal és a fiatalok kötelező csókjával hitelesítették. Ha minden rendben ment, néhány héttel az esküvő előtt kifüggesztették a templom ajtajára a házasságkötési szándékot, hogy mindenki tudomást szerezzen a közelgő eseményről, illetve jelezhesse, ha valami olyasmiről tud, ami akadályozza a frigy létrejöttét.

Az esküvő után a házasságot elhálták, csak így vált ugyanis teljes érvényűvé. Nemes családoknál, amikor a házasuló felek fiatal kora miatt ez lehetetlen volt, akkor a gyerekeket csak egy ágyba fektették, majd mindenki ment a maga lakosztályába. A királyi családoknál előfordult, hogy a nászéjszaka az udvar jelenlétében zajlott, de ez viszonylag ritka volt, magát az egy ágyba fektetést kísérték figyelemmel. 

A cikk az ajánló után folytatódik

Ekkor is voltak, akik nem békéltek meg az elrendezett házassággal, és inkább a szívükre hallgatva akartak hűséget fogadni, ezért az is elfordult, hogy a szerelmesek a szabályokat áthágva mondták ki egymásnak az igent. Hivatalosan ugyanis a tanúk jelenlétében, de pap nélkül kötött házasságot is el kellett ismernie az egyháznak, ha senki nem fellebbezett a frigy ellen. Ezzel azonban saját, illetve gyermekeik örökségét, a szülőkkel való jó kapcsolatot kockáztatták. 

Szigorúan szabályozott nemi élet

A házasságon kívüli szexet a középkorban az egyház elvileg szigorúan tiltotta, de a világi emberek praktikusan gondolkodtak. A falusi életben bevett szokás volt, hogy a jegyespár lefeküdt egymással, és ha nem találták megfelelőnek a partnert, akkor kihátrálhattak belőle, és ezért senki nem szólta meg őket, sőt, ha esetleg gyermek is született ebből, akkor nem érte hátrány, az apa családja nevelte fel. 

A férfiak bordélyházakba járhattak, de a fürdőházak is igencsak népszerűek voltak, ahol a polgárasszonyok is partnert találhattak maguknak. Az egyház egy idő után megelégelte az itt folyó erkölcstelenséget, és sikerült is betiltani ezeket az intézményeket. Míg az alsóbb osztályokban élő nők nagyjából tisztában voltak a nemi élet mibenlétével, a nemes kisasszonyok sokszor felvilágosulatlanul léptek be a házasságba.

Az egyház szabályai szerint nemi életet a házastársak is kizárólag gyermeknemzés vagy a hűtlenség megelőzésének céljából élhettek, örömszerzés céljából nem. Ennek kissé ellentmod, hogy a női orgazmust kívánatosnak tartották a fogantatás szempontjából. Számos póz, például a kutya is tiltottnak számított, sőt a hét egyes napjain és az év bizonyos időszakaiban sem szabadott szeretkezni. Így végül a párnak nagyjából évi száz olyan napja volt, amikor megengedett volt a házasélet, de ekkor is csak sötétben, csókolózás nélkül, leginkább misszionárius pózban, illetve nem teljesen meztelenül. A korabeli források, szexuális kiegészítők arról is árulkodnak, hogy egyáltalán nem mindenki tartotta be ezeket a szabályokat.

A nő a férfi tulajdonát képezte

Onnantól kezdve, hogy a házasság megköttetett, a férfi volt az úr a házban, felesége szinte a tulajdonát képezte. Bántalmazhatta, verhette nejét, mivel egészen addig nem számított bűnnek, amíg a nő teljes értékben fel tudott épülni a szerzett sérülésekből. A férj kezelte a vagyont, mindenről ő döntött, az asszonynak pedig engedelmeskednie kellett, és kiszolgálnia, teljesítenie az iránta való kötelezettségeit. Nagyjából semmit nem tehetett, semmiben sem dönthetett ura beleegyezése nélkül.

Mindezek mellett ráadásul az anyákat sem övezte nagyobb tisztelet, egyáltalán nem volt kiváltságos helyzetben az a nő, akinek gyermeke volt. Sőt, a kicsiket inkább a férfiak számára zavaró tényezőként tartották számon, és a szülők érzelmileg is kevésbé kötődtek hozzájuk. Ez a jelenség valószínűleg a gyakori gyermekhalandósághoz köthető.

A házasságtörés súlyos következményei

A házasságtörés súlyos bűnnek számított. Ha a hűtlenkedők nem vallották be tettüket, de rájuk terelődött a gyanú, akkor bíróság elé került az ügy. Az első lebukás alkalmából általában kisebb volt a büntetés, ekkor vagy vesszőzést, vagy pellengérre állítást szabtak ki. Utóbbi azt jelentette, hogy a település központi részén felállítottak egy oszlopot, ehhez láncolták hozzá a félrelépőt, akit nyilvánosan megvertek, majd az emberek kigúnyolhatták, megszégyeníthették őt. Sok férj azonban nem verte nagydobra, ha rájött, hogy felszarvazták, sokszor inkább neki volt hosszú távon kínos, hogy nem tudott eleget tenni házastársi kötelezettségeinek. Mert a rendszeres szex bizony a férfiaktól is elvárt volt.

Ha többször rajtakaptak valakit, az halálbüntetésre is számíthatott. Azokat az asszonyokat pedig, akik házas emberrel feküdtek le, elüldözték a városból, majd ha még egyszer előfordult az eset, mindkét felet kitiltották a településről. 

Mindemellett a paráznaságra buzdító kerítőket, az ehhez helyet biztosító fogadósokat, és a gyermekét erkölcstelenségre adó vagy sarkalló anyákat is súlyosan megbüntették: őket Magyarországon zsákba kötötték, majd a folyóba dobták.

Válási engedély bíróság előtti szexszel

A középkorban az egyház szinte teljesen elutasította a válást, erre csupán néhány esetben volt lehetőség. Egyrészt akkor, ha utólag derült ki, hogy a felek vérrokonok, másrészt pedig akkor, ha a férj nem tudta teljesíteni a kötelezettségeit az ágyban. Ezt azonban bizonyítani is kellett a bíróság előtt, méghozzá egy igen bizarr eljárás, az impotenciatárgyalás során. 

Miután a pár bejelentette válási szándékát, várólistára kerültek, hátha az idő megoldja a helyzetet. Ha ez mégsem így történt, akkor következett a második lépés, mely során megkérdezték a szomszédokat, az ismerősöket arról, hogy mit tudnak a nemi életükről. A bíróságon a férfit és a nőt is megvizsgálták bizonyítékként: az asszonyok esetében tükörrel nézték meg, valóban megvan-e még a szűzhártyájuk, de a férfiak nemi szervét is alaposan szemügyre vették, majd megpróbálták elérni, hogy erekciót produkáljon. Gyakran azonban még ez sem volt elég. Ha ugyanis merevedése lett a férjnek, akkor azt is be kellett bizonyítania, hogy képes a gyermeknemzésre, azaz a szexre. Ez pedig a legtöbbször úgy történhetett, hogy a feleknek a bíróság előtt kellett nemi aktust létesítenie. Ha a szakértők úgy látták, hogy valóban nem képes erre a férfi, akkor engedélyezték a válást, majd ezután gyakran el is tiltották a további házasságoktól.

Az elvált nők újraházasodhattak, az özvegyek pedig az egyház védelmét élvezték, és a legtöbben nem is akartak ismét férjhez menni, hiszen szabadabbak lehettek a hajadon és a férjezett asszonyoknál is: önállóak voltak, nem uralkodott rajtuk senki. Sokukat azonban a hűbéruruk újabb frigyekre kényszerített az akarata ellenére.

A középkori Európában a házasság az egyházi és társadalmi elvárás volt, hogy minden fiatal lány férjhez menjen, a szabályok pedig az évszázadok múlásával csak lassan enyhültek.

Az erotika ábrázolása a történelem során

A szexet és az erotikát az évszázadok során mindig egy kicsit másképp közelítették meg, másképp örökítették meg. Képeken mutatjuk a különböző korok szexuális ábrázolásait.

Képek: Getty Images Hungary.

Ezt is szeretjük