"A női nemet nem kell túl komolyan venni." - Tévhitek, amiket utálunk, ezért válaszolunk rá

Nő vagyok, ez egyben azt is jelenti, hogy vannak rólam elképzelések. Ezek nagy része csak nyomaszt, mások felháborítanak. És vannak azok, amiket most azért gyűjtöttem össze, mert égnek áll tőlük a hajam, főleg azért, mert nem igazak, sokszor mégis úgy tűnik, valakik valahol kőbe vésték őket, és megváltoztathatlanok.

Más is meg tudja oldani!

Erre egyetlen válasz lehetséges, ám sajnos szinte soha nem lehet kimondani. Az, hogy leszarom. A más is meg tudja oldani amúgy nettó hazugság, valószínűleg a másik nőnek aznap éppen rohadt nagy szerencséje volt. Persze biztosan van valahol egy párhuzamos univerzum, ahol a nők reggel frissen hajtogatott kakaós csigát sütnek reggelire a családnak, időben beérnek, leadnak és odaérnek, semmi nem megy ki a fejükből, soha nem kenődik el a rúzsuk, sosem fáradtak, nem izzadnak edzés közben, és észben tartják a szorgalmit, a tanító néni névnapját, a matekszorgalmit, és minden alkalommal van orgazmusuk. A férjükkel is. Sosem kell sietniük, nincs lenövésük, és nem pattogzik a körömlakkjuk. Amerre ők járnak, nincs dugó, latyak, repedések a járdán, és sosem esik az eső.

A más is meg tudja oldani egy szúrás a köröm alá, hogy fájjon, hogy megint összehasonlítsd magad másokkal, és alulmaradj. Egy újabb rád nehezedő nyomás, hogy tudd, ma sem voltál elég jó, ma sem értékelhető a teljesítményed, csak közepesre, leülhetsz. Nem voltál elég jó anya, munkatárs, szomszéd, nő, ember.

A más is meg tudja oldani egyébként nem rólad szól, hanem arról, aki ezt kimondja. Nincs más a tarsolyában, nem is akar megérteni, belátni, együttérző lenni, uniformizál, így adja a tudtodra, hogy nem érdekled, őt csak a végeredmény érdekli, a körülményeket és minden mást figyelmen kívül hagy.

Tapasztalatom szerint a más is meg tudja oldani általában piszlicsáré ügyek miatt hangzik el, amik valójában csak a másiknak fontosak, jelentéktelen események, túllihegett, említésre sem érdemes dolgok, teátrális, túljátszott apróságok, amikre egy hét múlva nem emlékszik senki. Legalábbis én összedőlt épület mellett nem láttam szakértőt az építésznek azzal jönni, más is meg tudta oldani, hogy úgy tervezzen csirkeólat, hogy az két hét múlva ne boruljon föl.

Választipp: „Elhiszem, én viszont nem is akartam megoldani, mert ez számomra nem fontos.”

Létezik olyan, hogy tipikus női kisautó

Nos, azt sejtem, ezt a kifejezést ugyanaz a team találhatta ki, és vezette be a köztudatba, mint azt, hogy „könnyedén, egy kézzel összecsukható babakocsi”.

Máshol már leírtam, csak ismételni tudom magam: ha bárki megkérdezne, mi az, amit a legjobban értékelek az autómban, mit szeretek benne a legjobban, a válaszom az, hogy a csomagtartót.

Más kérdés, hogy az elmúlt két évtizedben a személyautókba elfelejtettek csomagtartót tervezni, cserébe még él az a tévképzet, hogy a nők szín alapján választanak maguknak kocsit.

Jelen pillanatban egy egyre inkább leharcolt állapotban levő Toyota Avensis kombival járok, számomra a nyolcéves gyerekemmel és a két kutyával ez a tipikus női kisautó, ugyanis ebben férek el. Én járok ugyanis bevásárolni, nem a rosszul fizetett mexikói bejárónő, és én hozom haza az ötliteres mosószert, a 16 tekercs vécépapírt, a betétdíjas szódát meg a tíz kiló lisztet, én hozom-viszem a gyereket - esetenként egyszerre hármat is - edzésre, festésre, nem a sofőr, és én hozom haza a nyolc zsák mulcsot, amit a kutyák kiugráltak, az akciós, csoffadt leanderrel együtt a kertészetből.

Még így is könnyebb dolgom van, mint három-négy évvel ezelőtt, amikor a babakocsit, meg azt a táskát vittem magammal, amit tengerészgyalogosok hátán szoktunk látni amerikai filmeken. Ugyanis csak abban fért el a két váltás ruha, a pelenka, a kulacs, a popsitörlő, a papírzsepi, a dobozba csomagolt uzsonna és az a pár elengedhetetlen dolog, ami nélkül nem lehetett otthonról elindulni. Plusz a retikül, amiben csak a legszükségesebbek voltak azon kívül, amit a gyerek belepakolt: évszaktól függően néhány kiló kavics vagy gesztenye, néhány építőkocka, összemorzsolt gyümölcs és a kedvenc játék.

Szóval a csillámpóniszínekben tündöklő, kicsi, de játékos női autók nem női autók, női autó az, amiben elférsz gyerekestül-babakocsistul és vécépapírostul. Minden más kamu.

Választipp: „Köszönöm, vibrátort is tudtam egyedül, az igényeimnek megfelelőt választani, ez is menni fog.”

A női nemet nem kell túl komolyan venni. Sokszor a nő csak fut még egy kört.

Az esetek többségében a leghatározottabb nemet sem veszik komolyan, mintha a nők kizárólag pillanatnyi, érzelmi döntést hoznának, és nem lennének képesek megfontoltan, átgondoltan választani, miután felmérték a lehetőségeket, és megvizsgálták a körülményeket.

Sokszor látom a válasz után a pillanatnyi meghökkenést, aztán a megnyugvást: majd meggondolja magát. Kicsit jobbak az esélyeim akkor, ha rögtön meg is indoklom, miért mondtam nemet, de csak egy kicsit.

Ha az indoklás az, hogy nem fér bele az időmbe, vagy az, nem, mert akkor elfoglaltságom van, elvesztem. Olyan nincs, meg fogom oldani. Minden ok olcsó kifogás, ürügy. Vagy éppen hiszti, mert megjött. Vagy nem jött meg. A PMS beszél belőlem. Truccolok. Esetleg ma szimplán hülye vagyok, fogalma sincs, mi bajom lehet, de nem eszik olyan forrón a kását.

A pofátlanabbja később meg is kérdezi, komolyan gondoltam-e, vagy nem gondoltam-e meg magam. Most akkor tényleg nem? A visszautasított személyek habitustól függően rögtön elkezdik éreztetni, mennyire megbántódtak, hogy nem ezt várták, jobb esetben megsértődnek, ekkor legalább néhány hétig nyugtunk lesz tőlük. Némelyik érzelmi zsarolással próbálkozik, lásd: más is meg tudja oldani.

A női nem nem érzelemből, hirtelen felindulásból születik. Ugyanolyan érvényű, mint bármelyik más nem. Nincs mit rajta magyarázni, nem kell mentegetőzni miatta, és főleg semmi szükség arra, hogy rosszul érezzük magunkat miatta.

A női nem azt jelenti, nem. Nem azt, hogy még gondolkodunk rajta, nem azt, hogy időt kérünk, hogy átgondoljuk, nem azt jelenti, hogy kéretjük magunkat, hogy hízelgésre, könyörgésre várunk, a női nem nem mártírságból születik - látod, én mindent megteszek érted - a női nem nem azt jelenti, hogy futunk még egy kört a baromfiudvaron. Nem azt jelenti, talán, és semmi esetre sem azt jelenti, hogy igen.

Választipp: „Nem.”

A jó házasság és a jó szex az asszonyon múlik, az ő dolga

Hogy az asszonynak tűrni kell, mélyebben gyökerezik a magyar rögvalóba, mint az, hogy a bejgli nem repedhet ki. Egy kapcsolatban - jó esetben - ketten vannak, és mindkét ember felelősséggel tartozik érte. Nem lehet pusztán az egyikre hárítani sem a felelősséget, sem azt a munkát, amit egy kapcsolatban el kell végezni, hogy az működjön.

Egy kapcsolatban egyik félnek sem lehet ellenni és egy legyintéssel elintézni. Sem a házasság, sem az élettársi viszony, sem a szerelem nem működik csak úgy magától, ahhoz, hogy jó legyen, mindkét félnek bele kell tennie a magáét. Egy vödör sem lesz tele úgy, hogy az egyik hordja bele a vizet, a másik meg csak meri ki belőle.

Egy jó kapcsolat melós, és mindennap meg kell dolgozni érte. Az igent, akár a templomban, akár az anyakönyvvezető előtt, nem csak a másiknak, magunknak is ki kell mondani. Igen, itt ez a kapcsolat, itt vagy te meg én, és én felelősséget vállalok érte. Beleállok, és csinálom. Igent mondok a te és a saját hülyeségeimre, a te és a saját hibáimra, a nehézségekre, a zuhanytálcában úszkáló hajszálakra, arra, hogy amikor elmúlik a szerelem, akkor is itt leszek. Igent mondok arra, bár semmi nem garantálja, hogy mi leszünk azok, akiknek sikerül, de csinálom. Nap nap után.

Minden reggel, amikor felkelek, igent mondok, és nem hátrálok meg, nem hagyok kiskaput magamnak, nem próbálok időről időre lazítani a kötöttségen, nem uralkodom rajtad, és nem hátrálok ki, hanem elköteleződöm.

Ezt jelenti a kapcsolat.

Ezt nem tudja egy ember megcsinálni, ezt kettőnek kell. Az nem baj, ha vannak időszakok, mikor az egyik jobban húz, de olyan nincs, hogy csak az egyik tekeri a tandemet, a másik fütyörészve élvezi a tájat hegynek felfelé.

Az asszonynak nem kell tűrni. Az asszonynak semmivel nincs kevesebb feladata egy kapcsolatban, mint az „embernek”. De több sem.

Választipp: „Mi, együtt.”

Minden anya feltétel nélkül szereti a gyerekét

Ha ez így lenne, üresen állna az összes dívány a pszichológusok szobájában, és Ed Kemper sem abban teljesedett volna ki, amiben.

Maradjunk annyiban, hogy a választipp: „Szeretlek, ahogy tudlak.”

(Fotók: Getty Images Hungary.)

Vannak még tipikus női címkék is. Te megtalálod, melyik vagy?

• nők
• női sztereotípiák
• élet
• sztereotípia
• nő és férfi
• Lélek&Test