Tábori bordélyok az I. világháború idején: egyes örömlányok napi tizenkétszer szolgálták ki a katonák igényeit

A történelemórákon sokat tanulhattunk az I. világháború lefolyásáról és eseményeiről, azonban arról már nem igazán esett szó, hogyan is éltek abban az időszakban az Osztrák-Magyar Monarchia katonái akkor, amikor éppen nem a lövészárokban harcoltak.

A részt vevő országok férfiak millióit sorozták be, és különböző hadszínterekre vitték őket, ahol aztán hosszú hónapokig vagy akár évekig is távol kellett lenniük a szeretteiktől és mindentől, amit korábban megszoktak. 

Nem csak a nemi vágy miatt voltak fontosak a bordélyok

Az osztrák–magyar hadvezetés felismerte, hogy a katonák szükségleteit muszáj kielégíteni, a szervezett módon működő tábori bódék pedig a terjengő nemi betegségek ellen is megoldást jelentettek, hiszen az itt dolgozó kurtizánoknak kötelező volt orvosi ellenőrzéseken részt venni. A szabályosan működő bordélyok célja emellett a homoszexualitás visszaszorítása is volt. Hogy ezt mennyire komolyan vették, az is mutatja, hogy a császári és királyi hadsereg-főparancsnokság 1915 nyarán kiadott egy nyolc pontból álló, a tábori és a tartalék bordélyokra vonatkozó szervezeti szabályzatot, amiben részletesen leírták, milyen feltételekkel vehetők igénybe az örömlányok szolgáltatásai, valamint azt is meghatározták, hogy kik és milyen formában szórakoztathatják a katonákat.

Három csoportba sorolták a kurtizánokat: voltak a tiszti örömlányok, akik a vezetők igényeit szolgálták ki, őket követték az 1. osztályú prostituáltak, akik a rendfokozattal rendelkező katonák vágyait teljesítették, majd utánuk jöttek a 2. osztályú, csak „lövészároklotyóként” emlegetett nők, akiket a rendfokozat nélküli vitézek vehettek igénybe. A munkaidőt is ennek alapján szabták, hiszen a tiszti örömlányoknak 24 óra alatt hat, a legénységi kurtizánoknak 12 katonát kellett kiszolgálniuk. A legénység tagjai minden alkalommal 15, a főtisztek 30, a törzstisztek 60, a tábornokok pedig 120 percig vehették igénybe a lányok szolgáltatásait.

Mivel a tábori bordélyokra nagyobb igény volt, mint ahányat létrehoztak, így mindegyik előtt kígyózó sorokban várták a katonák, hogy kapcsolatba kerülhessenek az örömlányokkal. A szolgáltatás természetesen nem volt ingyen, a tiszteknek 8-10, míg a legénység tagjainak 3-4 koronát kellett fizetni a szolgáltatásokért, a bordélyok működtetését pedig gyakran a madámok látták el. Ők feleltek azért is, hogy a katonák minden esetben használják az eltéphetetlen tábori óvszert, amit 20,3 fillérért lehetett megvásárolni. Mivel a háború idején lehetetlen volt Párizsból beszerezni az óvszert, és a kereslet is megnövekedett rá, ezért mindenkit a takarékosságra és a túlságosan heves mozdulatok mellőzésére figyelmeztettek.

Megterhelő volt a lányok számára

A kurtizánokat egy hátországbeli prostituáltavató bizottság választotta ki a feladatra, és ők utalták ki őket a hadszíntérre, majd később a pótlás is a szervezeten keresztül történt. Mivel nagy megterhelést jelentett a katonák folyamatos kiszolgálása, ezért csak olyan örömlányok jöhettek szóba, akiknek nem volt gyenge a testalkatuk, elmúltak 18 évesek, nem voltak szüzek, házasok és terhesek sem. A legtöbb lány már korábban is a testéből élt, de voltak olyan nők is, akiket a háború miatt kialakult nehéz anyagi helyzet kényszerített a prostitúcióra.  

Bár a szabályzatba csak napi 6-12 katona kiszolgálása volt beleírva, a valóságban ennél még jobban leterhelték a lányokat, voltak olyan bordélyok, ahol csak két-három kurtizán dolgozott, és naponta 50, de akár 100 kuncsaftot is fogadniuk kellett. Nem csoda, hogy sokan hamar kiégtek, a 2. osztályú prostituáltakat ezután rendkívül megalázó helyzetbe kényszerítették. A bal farpofájukra egy jelölést kaptak, majd megfertőzték őket nemi betegséggel, és az ellenséges csapatokhoz küldték őket. Összességében a bordélyok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, hiszen a nemi vágyaikat sikerült kiteljesíteni a katonáknak, és a szexuális betegségek 1915-ös 12,2%-os aránya egy évvel később már csak 6,4% volt. Azonban a prostituáltak helyzetével, állapotával vagy azzal, hogy miket kellett átélniük, szinte senki nem foglalkozott.

Ő volt Pest leghíresebb örömlánya a 19. században: az angol királytól Krúdyig rengetegen rajongtak a művelt asszonyért

Pilisy Róza szegény lányból lett Pest leghíresebb, legműveltebb kurtizánja.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• prostitúció
• bordély
• világháború
• történelem
• szex
• kurtizán
• Lélek&Test