Ilyen volt a szex a Tudor-korban: az egyház azt is kikötötte, melyik napon lehet szeretkezni

A Tudor-ház 1485-től 1603-ig tartó uralkodása alatt az egyház továbbra is erőteljesen igyekezett szabályozni az emberek mindennapjait. Nem volt kivétel ez alól a szexuális élet sem. 

Bár az időszakról sokaknak leginkább a hat feleséget elfogyasztó VIII. Henrik neve ugrik be először, az ő magánéletén kívül is számos érdekesség, furcsaság övezte a kort. Az akkori, szexszel kapcsolatos korlátozások, hiedelmek például ma már kétségkívül igen szokatlannak tűnnek. 

Szexelni elméletileg csak a házasoknak lehetett

Lauren Johnson történész elárulta a BBC Historynak, hogy az egyház a hivatalos álláspontja szerint csakis akkor tartotta elfogadhatónak a szexet, ha az házasságon belül történt. Ekkor viszont még nem volt olyan bonyolult két félnek egybekelni: elég volt, ha a nő és a férfi két tanú előtt fogadalmat tett, és megülték a nászt. Később ennek a szokásnak voltak hátulütői is, mivel előfordult, hogy utólag az egyikük nem ismerte el törvényesnek a kapcsolatot, vagy tagadta azt.

A házasulandó kort - ez körülbelül 12 évtől kezdődött - jócskán meghaladott, mégis hajadon nőkre rossz szemmel, gyanakodva nézett a társadalom. Nem volt ritka, hogy az egyedülálló hölgyeket boszorkánynak vélték. A kor felfogása szerint ugyanis az volt az ideális, ha egy felnőtt nő házasságban él. 

Bizonyos napokon tiltott volt az együttlét

Az egyház azt is kikötötte, mikor és hogyan bújhattak össze a házaspárok. Szerdánként, péntekenként, vasárnaponként, illetve adventkor, pünkösdkor, a böjt alatt és az áldozások, úrvacsorák előtt egy nappal tiltott volt a szex, de akkor is, ha a nő menstruált. Emellett szintén tiltották a házaséletet a szülés előtti hónapokban, valamint utána egy hónapig, vagy amíg az asszony szoptatott. Jobban belegondolva a pároknak egy évben igencsak kevés lehetőségük akadt a szeretkezésre, ha minden előírást szigorúan betartottak.

Mindezeken felül az sem volt mindegy, hogyan zajlik maga az együttlét, hiszen úgy tartották, ennek célja nem a gyönyör, az élvezet, hanem csupán a gyermeknemzés. Éppen ezért nem szabadott teljesen meztelenül, fényes nappal, vagy a misszionáriuson kívül más pózokban szerelmeskedni. Utóbbi nemcsak az egyház által elfogadott, legkevésbé bűnös pozitúrának számított, de az akkori vélemények szerint ez a testhelyzet megnövelte a fiú utód születésének esélyét. Minden más pózt és tevékenységet, többek között a maszturbációt és az orális szexet is szodómiának titulálták. Valószínűleg azért korlátozták ennyire a szexet, mert féltek attól, hogy más, súlyosabb bűnök elkövetésére ösztönzi az embereket.

Az uralkodóknak szinte kötelességük volt utódokat - lehetőleg fiúkat - nemzeni, hogy fenntartsák és továbbvigyék a vérvonalat, illetve biztosítsák a trónörökösöket. Éppen ezért a királyra és a királynéra mindig nagy felelősség hárult, és mindent meg kellett tenniük, hogy az asszony mihamarabb teherbe essen. Az esküvő után például több ember felügyelte, hogy valóban elhálják-e a nászt, de később sem volt túl nagy magánéletük.

Az orvosok véleménye eltért

Lauren Johnson elárulta, az orvosok álláspontja kicsit eltért az egyházétól. Hippokratész és Galénosz írásai szerint úgy vélték, hogy a túlzottan kevés szex egészségtelen: azt tartották, hogy mindkét nem termel „magot”, és ezek egyensúlyát meg kell őrizni a szervezetben az egészséghez. Egyes szakértők korabeli véleménye szerint, ha egy férfi nem engedi ki magját, az romlott cselekedetekbe, például vérfertőzésbe vagy nemi erőszakba hajszolhatja. Erre a bordélyházakban találtak megoldást, melyeknek egyes városokban kifejezetten ezen problémák elkerülése érdekében engedélyezték a működését. Az egyház egyébként általában szemet hunyt a prostitúció felet. Egyes teológusok ugyanis úgy vélték, ha egy férfi nem gyermeknemzés céljából létesít nemi kapcsolatot, akkor jobb, ha az egyébként is bűnös prostituálttal teszi azt, mint a feleségével. Egy London melletti piros lámpás negyednek például maga a püspök volt a tulajdonosa.

A nők esetében az orvosok szerint a magok kiengedésének hiánya görcsökhöz, ájuláshoz, légzési nehézségekhez vezet, mindezt pedig a házasságon belüli szex orvosolhatta. A korban viszont már a szexuális izgalom okozta nedvességet is „magnak” vélték, így magát az élvezetet nem tartották kifejezetten fontosnak.

Ellentmondásos szabályok 

A kor szabályain borzasztóan nehéz volt kiigazodni, hiszen az egyház és az orvosok is más véleményen voltak. Tracy Borman történész szerint, bár lehetetlen lett volna ellenőrizni a hétköznapi emberek magánéletét, sokan közülük mégis betartották a korlátozásokat, mert féltek attól, hogy Isten figyeli őket. Ezért míg egyesek valóban az elvárásoknak megfelelően viselkedtek, mások inkább ügyeltek a diszkrécióra.

Lauren Johnson szerint a 16. században a legtöbben szabadosabb szexuális életet éltek, mint amit a szabályok engedtek volna. A bírósági nyilvántartásokból kiderült, hogy az üzletekben, a konyhákban és az eldugott sikátorokban is kaptak már rajta párokat titkos afféron. A házasságtörést, bár szigorúan tiltották és büntették, mégis voltak rá bőven példák, a királyi családokban pedig az elrendezett házasságok miatt még gyakoribb jelenség volt. A szabályozások a korral csak igen lassan oldódtak, a viktoriánus korban például szintén rengeteg korlátozás övezte a szexuális életet.  

Ilyen volt a szex a viktoriánus korban

A 19. században, a viktoriánus korban a könyvek, az orvosok, a vallási vezetők és a nagy tudásúnak vélt emberek még azt is megmondták a pároknak, hogy milyen pózban, mikor szeretkezhetnek.

Képek: Getty Images Hungary.

• tudor-kor
• szex
• szex a történelemben
• történelmi érdekesség
• 16 század
• 15 század
• Lélek&Test