Sisi megtiltotta magyar udvarhölgyének, hogy férjhez menjen: Festetics Mária 27 éven át állt a királyné szolgálatában

Sisit, vagyis Erzsébet királynét, I. Ferenc József császár hitvesét nem tette boldoggá a bécsi udvari élet. Menekült a merev szabályok elől, az udvari intrikáktól, függetlenségre, megértésre vágyott, és igyekezett magát olyan emberekkel körülvenni, akik lelkiekben hasonlítottak hozzá. Rokonszenvet érzett a magyarok szabadságvágya iránt, így nem véletlen, hogy udvarhölgyei is elsősorban közülük kerültek ki - például Ferenczy Ida és Festetics Mária. Erzsébet királyné udvarhölgyének lenni azonban nem csak kiváltsággal járt, de sok-sok lemondással is. 

Festetics Mária Sisi miatt nem ment férjhez 

Az udvarhölgyi szolgálat, legalábbis a spanyol etikett által irányított bécsi udvarban, sok magánéleti lemondással járt. Az udvarhölgyektől elvárták, hogy férjezetlenek legyenek, vagy özvegyek, és ha a hajadon udvarhölgy bejelentette házasodási szándékát, le kellett mondania a tisztségéről. Utóbbi persze gyakran megesett, hiszen sok nemesi család éppen azzal a céllal adta az udvarba vagy főnemesi hölgyek mellé lányát: hogy úrnője kapcsolatai révén minél jobb partihoz jusson. Azaz, ha valaki egy életen át kívánta szolgálni az úrnőt, annak hajadonnak kellett maradnia.

Festetics Mária többször is volt szerelmes

Ez az oka annak, hogy Erzsébet királyné udvarhölgyei közül Ferenczy Ida és Festetics Mária soha nem ment férjhez. Arról, hogy Ferenczy Idát kísértette-e meg komolyabban a házasodás szándéka vagy éppen egy kérő, nem sokat tudunk, de az bizonyos, hogy Festetics Mária többször is volt szerelmes és többször is megkérték a kezét. Egyik lovagja, egy bizonyos Dolgorukij herceg volt, akit a bécsi világkiállítás alkalmával ismert meg 1873-ban. Festetics Mária így írt Sisi reakciójáról:

„Korábban mindent elmondtam a császárnénak, ami addig történt. Ő is észrevett valamit és azt mondta: Megengedem, hogy szórakozzék vele, de nem szeretheti, és még kevésbé mehet hozzá! Nem szabad! Nem is volna helyénvaló elhagyni engem egy idegen férfiért, kifejezetten megtiltom.”

Erzsébet királyné szolgálata lemondásokkal járt

Hasonló beszélgetés zajlott le közöttük 1876-ban Londonban, mikor is egy bizonyos Principe di Ruffano csapta a szelet Máriának. Erzsébet császárné bizalmasának lenni teljes embert kívánt. „Ő exkluzív, és követelésekkel áll elő, egészen magának követeli a másikat, mint valami tárgyat.” – írta Festetics Mária.

Sisi valóban kisajátító volt magyar udvarhölgyeivel szemben, ami valahol érthető: sok harcába és idejébe telt, hogy a rideg és gyakran ellenséges bécsi udvarban körülvehesse magát azzal a három-négy emberrel (szinte kizárólag magyarokról beszélünk), akikben őszintén megbízhat, akiknek kiöltheti a szívét, akikről tudja, hogy nem fogják a gonosz pletykákat tovább szítani, és akik tőlük telhetően megvédik a gonosz nyelvektől.

Ferenczy Ida nem bánta meg, hogy életét a királynénak szentelte, Festetics Mária azonban néha elmerengett azokon az életutakon, melyeket nem választott:

„Nem volna-e jobb, ha saját otthonom lenne, ahelyett, hogy gyakran magányosan álmodozva töltsem az időmet, senkiért és semmiért? Eltékozolja az időt, a drága életidőt, és megelégedjem a távoli hódolókkal? Nem volna-e szép térdemen ringatni egy bájos gyermeket, és a nő egyetlen boldogságával tölteni meg az időt? Ezerszer is igen, de ismerek-e akár egyvalakit, akivel megoszthatnám a boldogságot, akiért feláldozhatnám a császárnét? Néha az a benyomásom, hogy fölösleges ez az életáldozat, hogy mindent pótolhatna az érzés, hogy szeretnek! Ám amint rám pillant a császárné napfényként ragyogó mosolyával, úgy tetszik, a legnehezebb terhet is könnyű hordoznom.” 

Fotó: Getty Images

• sissi
• festetics mária
• udvarhölgy
• habsburg
• Lélek&Test