Végigfotózta nagybeteg szülei utolsó éveit a fotós - Gyönyörű képeken a szerelmespár
Szívszorító, megható és erőteljes fotókat készített arról, szülei mennyire szerették és támogatták egymást a legnehezebb pillanatokban is.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Nancy Borowick édesanyjánál, Laurelnél 42 évesen diagnosztizáltak mellrákot, ami szerencsére a hosszas kezelések után eltűnt. 12 évvel később azonban egy elváltozást fedezett fel a heg környékén, és kiderült, hogy a betegség ismét visszakért, ráadásul már a negyedik stádiumban van. Ami pedig még szörnyűbb, hogy a nő édesapjánál, Howie-nál ugyanekkor állapítottak meg ilyen stádiumú hasnyálmirigy-daganatot.
A házaspár nem szerette volna, hogy teljes mértékben a betegség határozza meg az egész életüket - még a rengeteg kezelés, fájdalom és kellemetlenség ellenére sem. Átlagos hétköznapokra vágytak, és minél kevesebbet akartak gondolni a rákra. Lányuk viszont borzasztóan nehezen viselte a helyzetet, ezért a művészetbe menekült.
Képeken a szerelmespár utolsó évei
Nancy Borowick fotózni kezdte szülei hétköznapjait, küzdelmét a gyilkos kórral, hogy egy kis értelmet, stabilitást és minimális biztonságérzetet adjon saját életének, és megörökítsen minden együtt töltött pillanatot, hiszen nem tudhatták, mennyi idejük maradt hátra így. A fényképész úgy érezte, a projekt kicsit megvédte őt a valóságtól, és könnyebbé tette a történtek feldolgozását. A szülők szinte mindig pontosan ugyanazon mentek keresztül, kapcsolatuk és szerelmük pedig végig erős és megrendíthetetlen maradt. Megható, mennyire szerették egymást a legnehezebb percekben is, és mennyi mindent megtettek a másikért. Az utolsó képektől mindenkinek összeszorul a szíve.
A szerelmesek együtt jártak kemoterápiára, és mindig egymás mellett, ugyanazokban a fotelokban ültek - ekkor 34 éve voltak házasok. Gyakran egymást simogatva, egymás kezét fogva tűrték a kezelést.
Fotó: Nancy Borowick
Minden kezelés előtt és után másfél órát utaztak a kórházig, és attól függött, hogy ki vezet, hogy melyikük van jobban, vagy melyikük nem kap kemoterápiát aznap.
Fotó: Nancy Borowick
A kórházi látogatások után együtt pihenték ki a nehézségeket, ölelésekkel, puszikkal nyugtatták egymást.
Fotó: Nancy Borowick
Egyik este Howie leborotválta Laurel haját, mert erősen hullott a kemoterápiától. Még ezt is igyekeztek pozitívan viselni, a levágott tincsekkel viccelődtek.
Fotó: Nancy Borowick
Voltak borzasztóan nehéz pillanatok az életükben, például, amikor arra vártak, hogy az orvos közölje az eredményeket a telefonban. Itt Laurel örömkönnyeket hullat: akkor éppen zsugorodott a tumor.
Fotó: Nancy Borowick
„Az élet egy ajándék, függetlenül attól, hogy hány éved adatik meg - és nekem senki sem ígért sokat. Örülök annak, amit elértem, és amit megkaptam, és hálás vagyok mindenért” - mondta mindig a fotós édesapja.
Fotó: Nancy Borowick
A férfi mindig tudta, hogy nevettesse meg a feleségét a legnehezebb percekben is: ilyenkor néhány vicces mozdulat és egy kis tánc azonnal jókedvre derítette.
Fotó: Nancy Borowick
A fotón Laurel próbálja nyugtatni és vigasztalni szerelmét. Az ezt megelőző percekben derült ki, hogy a rák továbbterjedt, és az orvosok már nem tudnak mit tenni ellene.
Fotó: Nancy Borowick
A férfi hamarosan elhunyt, a fotó a temetésén készült. Howie saját maga írta meg a beszédet, amit szerettei olvastak fel, ezt hallgatják éppen a családtagok és a meghívottak.
Fotó: Nancy Borowick
Ezután Laurel állapota is súlyosbodott, és egy évvel később őt is legyőzte a rák. A szerelmesek a küzdelem során végig támogatták és szerették egymást. Gyermekeik mindig mellettük voltak, és gondjukat viselték.
Fotó: Nancy Borowick
OLVASD EL EZT IS!
