14 évnyi masszív csajozás történetét írta meg a könyvében

Nekünk, nőknek, sok mindenről megvan a véleményünk. Természetesen a pasikról is. Sőt, azt is tudni véljük, ők mit gondolnak rólunk, miért tesznek így, nem pedig úgy egy helyzetben, mit várnak el tőlünk, mit tartanak nőiesnek, mi az, amitől falra másznak.

Pedig bármennyire is meglepő, azért - szerencsére - nem láthatunk bele a pasik fejébe, így aztán időről időre kiderül, ők is tudnak meglepetésekkel szolgálni, sőt, nem ritkán olyan oldalukat mutatják, amiről nem is tudtuk, hogy létezik. Éppen ezért úgy döntöttünk, megkeresünk egy belevaló pasit, aki egy kicsit megmutatja nekünk, milyen is a világ, és benne mi, nők - férfiszemmel.

Pataki Tamás ránézésre nem különbözik a legtöbb harmincas pasitól, jóképű, szellemes, túl van már néhány nőkkel kapcsolatos élményen - de ami emellett lényeges, hogy a gondolatait nem fél őszintén és kendőzetlenül a nagyvilág elé tárni, akár szóban, akár írásban. Kíváncsi vagy, miért őt választottuk? Interjúnkból kiderül.

- Úgy tudom, az írás nem áll távol tőled. Mikor jöttél rá arra, hogy ezzel akarsz foglalkozni?

- Amióta csak az eszemet tudom, mindig is vonzott a kreatív alkotómunka. A rajzolás és a festés volt az első szerelmem, majd tinédzserkoromban megajándékoztam a fiókomat néhány feledhető verssel, illetve novellakezdeménnyel. Lenyűgözött mások nyelvi kreativitása, de a sajátom fejlesztéséhez még nem voltam elég motivált akkoriban. 2006 óta foglalkozom komolyabban az írással, kezdetben főleg reklámszövegeket és PR-cikkeket írtam, majd a dalszövegek terén is kipróbálhattam magam.

- Dalszövegek?

- Egy lemezkiadónál dolgozó barátom bízott annyira az íráskészségemben, hogy felkért néhány sürgős dalszöveg megírására. Ezekből rajtunk kívül álló okok miatt nem születtek ugyan dalok, viszont a kiadó és az előadó maximálisan elégedettek voltak az eredménnyel.

- De itt nem álltál meg, igaz?

- Őszintén szólva én megálltam volna, de az említett zeneipari patrónusom a fejébe vette, hogy írat velem egy könyvet. Az első néhány oldallal vért izzadtam, viszont egyfajta motivációként kaptam az irományommal kapcsolatban egy meglepően biztató kritikát egy elismert írótól, és onnantól nem volt megállás. 2012 őszére a kemény munka meghozta gyümölcsét, kiadtam a könyvem. A Függőleges mosoly című regény a férfivá válás folyamatának szexuális aspektusát mutatja be a példámon keresztül, maró iróniával és általános érvényű tanulságokkal.  Magánkiadásban jelent meg, és jelenleg csak online rendelhető, de szerencsére egyre többen érdeklődnek iránta, és 90%-ban pozitív visszajelzéseket kapok vele kapcsolatban a könyv Facebook oldalán is.

- Pedig, ahogy tudom, elég nyíltan beszélsz benne a szexuális élményekről. Nem háborodtak fel a női olvasók?

- Igazából én nem is a nyílt szexualitás miatt számítottam felháborodásra, sokkal inkább a gyakran kritikus hangvétel, és a nőkkel kapcsolatos elméleteim okán, de nyoma sincs ilyesminek, kimondottan szeretik. Gyakran kapok tőlük olyan visszajelzéseket egy-egy részlet kapcsán, hogy dühítően igaz, de épp ettől szórakoztató.

- Volt valami egyéb hozadéka is a könyvnek?

- A könyvbemutató óta eltelt egy évben több kreatív projektben is hasznosíthattam az íráskészségem, amit ezúton is köszönök az érintetteknek. Én írhattam meg Kállay-Saunders András My Baby című slágerének magyar változatát, részt vehettem Kiss Ádám On Air Day Tour című websorozatának kreatív háttérmunkálataiban, és több hazai DJ-nek is írhattam dalszövegeket, úgymint Magonyi L, Goldsound vagy Bahlzack.

- Azt mondják, egy férfinak a nőkhöz való viszonyát alapvetően meghatározza, hogy az édesanyjával milyen a kapcsolata. Neked milyen szerepet játszik az anyukád az életedben?

- Édesanyám mindig is különleges szerepet töltött be az életemben. Hatéves korom óta egyedül nevelte a testvéremet és engem, hihetetlen mennyiségű szeretettel és odaadással, a viszonyunk ennek megfelelően párját ritkítóan őszinte és bensőséges mind a mai napig. Persze nincs szó beteges függésről vagy olyasmiről, hogy őt keresném más nőkben, egyszerűen csak bármikor, bármivel fordulhatok hozzá, és adok a véleményére.

- Akkor mondhatjuk, irigylésre méltó kapcsolatban vagytok… és mi a helyzet a lányokkal? Első emlékek az oviból?

- Most, hogy így kérdezed, összesen két, "nővel" kapcsolatos óvodai emléket tudok felidézni. Rémlik, hogy egyszer egy lány ovistársam a bugyijába tette a kezem a csendes pihenő alatt, egy másik nőpalánta pedig levetkőzött nekem a vécében.

- És te erre?

- Hát, már nem is tudom, mit reagáltam, valószínűleg semmit. Így visszatekintve mindkét helyzet körülbelül annyira volt intim, mint egy orvosi vizsgálat, bár akkor biztosan izgalmasabbnak tűnt az egész.

- Mindenesetre elég korán kezdted! Na és az iskola, első szerelem?

- Azt hiszem, alsó tagozatos általános iskolásként hittem először azt, hogy szerelmes vagyok, bár kívülről sokkal inkább tűnhetett úgy, hogy a Nagy Ő című műsor gyermekváltozatát forgatjuk kamerák nélkül. Az osztály fiútagjai ugyanis egymással versengve rajongták körül ugyanazt a lányt, velem az élen, persze mindenfajta eredmény nélkül. Igazából nem is szerelmesek voltunk, csak egy spontán fanclub.

- Ez azért vicces lehetett…

- Kívülről biztosan az is volt, de mi nagyon férfinak éreztük magunkat ettől.

- Gondolom, később azért akadtak komolyabb próbálkozások is az iskolás évek alatt. Erre hogyan emlékszel?

- Nagyjából megjártam a stációkat, ahogy azt kell. A nyolcadikos osztálykiránduláson, 14 évesen csattant el az első igazi csókom, a hálószobai debütálásom pedig 16 éves korom környékére datálható. Egyiket sem mondanám azért zajos sikernek, ahhoz viszont éppen elegendőnek bizonyultak, hogy csillapíthatatlan kíváncsiság ébredjen bennem az ellenkező nem iránt.

- És a nagybetűs első szerelem?

- Hát igen, meggyőződésem, hogy innentől biztosan másképp alakultak volna a dolgok, ha szerelembe esem, és egy harmonikus párkapcsolat keretein belül ismerkedem meg a szexualitással, de nem így történt.

- Mi volt ennek az oka?

- Egyrészt sokáig nem találkoztam olyan lánnyal, aki igazán megfogott volna, másfelől pedig nagyon nehezen nyíltam meg érzelmileg, amit a két évvel később esedékes, első szerelmi csalódásom csak tovább súlyosbított. Így aztán kézen fogva andalgás helyett elkezdtem szórakozni járni, de valami olyan vehemenciával, amire Ozzy Osbourne is elismerően biccentett volna. Megbabonázott az éjszakai élet és minden, ami ezzel jár. Ez a gyakorlatban heti több bulit jelentett 14 éven keresztül, körülbelül 15 éves koromtól kezdődően. Na meg egyre több futó kalandot.

- 14 év futó kalandokkal hosszúnak tűnik…

- Úgy gondolom, maga a folyamat, amin ez idő alatt átmentem, minden férfi életében hasonló, a különbség csupán annak intenzitásában és időtartamában rejlik. Nyeretlen kamaszként egy női vázas biciklitől is felizgulunk, és minden meztelen női testért végtelenül hálásak tudunk lenni, majd lassan kialakul a szexuális ízlésünk, igényrendszerünk, miközben egyre fontosabbá válik a kémia. Így idővel mindnyájan elérjük azt a pontot, amikor már ösztönösen érezzük, hogy mit akarunk és kitől, a nem megfelelő partnerek nem megfelelő ingereire pedig egyre közömbösebben reagálunk.

Az én esetemben ez az érési folyamat kissé hosszúra és felszínesre sikerült. Rettegtem a kötődéstől és az ebből fakadó érzelmi kiszolgáltatottságtól, ezért kényszeresen hajszoltam az egyre feledhetőbb kielégülést. Mindenesetre aztán sokéves késéssel szép lassan rá kellett jönnöm, hogy ez az egész csak kompenzálás, és ideje magasabb rendű célokat kitűznöm, melyek valódi elégedettséggel ajándékozhatnak meg.

- Azaz?

- Azaz be kellett látnom, hogy a nagybetűs siker hiánya miatt keresem olyan megszállottan a hálószobai sikereket. Szomorú, de hasznos felismerés volt, melynek eredményeképp szakítottam a mértéktelen éjszakázással, a kaotikus magánéletemmel, és minden korábbinál elszántabban léptem az önmegvalósítás rögös útjára a könyvírás által. Az önfejlesztő tréning pedig eredményesnek bizonyult, hiszen a sors azóta további önkifejezési lehetőségekkel, illetve egy harmonikus párkapcsolattal is megajándékozott. Noha ez a folyamat felszínes kalandok papírra vetésével kezdődött, elengedhetetlen volt hozzá a mélyebb összefüggések megértése iránti igény.

- Értem. Mit gondolsz, többet tudsz a nőknél, mint a többi korodbéli pasi?

- Alapjában mindig is töprengő, megfigyelő alkat voltam, a szexuális élményeimen is előszeretettel merengtem el, akár egyedül, akár baráti körben, amiből számos észrevétel, elmélet és konklúzió született. Ugyanakkor egy percig sem gondolnám, hogy többet tudok a nőkről bárkinél is. Talán inkább az lenne a helyes megfogalmazás, hogy elég sok inger ért, amin rengeteget gondolkodtam - a végeredmény, a történeteim és az azokból levont tanulságok pedig remélhetőleg bármelyik hölgynek a hasznára válhatnak. Elvégre nem mindennap leshetnek be a kulisszák mögé, köszönhetően annak, hogy a férfiak többsége csak a barátaival képes, vagy hajlandó nyíltan beszélni szexről, illetve párkapcsolati problémákról. Szeretném érdemben megtörni ezt a sokszor kifogásolt hallgatást, és kertelés nélkül hangot adni a férfiak álláspontjának egy-egy témában.

- Egyszóval, mit várhatnak az olvasóink tőled a Férfiszemmel cikkekben?

- Humort, sok-sok meglepetést, és legfőképpen őszinteséget.

• férfi
• párkapcsolat
• férfi szexualitás
• férfi érzelmek
• férfiszemmel
• pataki tamás
• Lélek&Test