Ez a bátor nő volt az utolsó szamurájok egyike: Nakano Takeko 21 évesen halt meg harc közben
Nakano Takeko 21 évesen vezette háborúba bátor asszonyokból álló csapatát.

nakano takeko cover
beauty and style
Top olvasott cikkek

A szamuráj szóról mindenkinek szinte azonnal férfiak ugranak be, pedig valójában számos bátor harcos nő is élt a történelem során.

Japánban bőven akadtak olyan hölgyek és asszonyok, akik keményen kivették részüket a csatákból. Közéjük tartozik az utolsó szamurájok egyike, Nakano Takeko is.

Az onna-bugeisák és Nakano Takeko

Az onna-bugeisák a japán nemességhez tartozó női harcosok, szamurájok voltak, akik a férfiakkal együtt küzdöttek, és ugyanazon szabályok, kötelességek vonatkoztak rájuk. Kivételt képeztek a társadalomban, igen erősnek és függetlennek tartották őket, egy idő után az ő feladatuk volt a falvak védelmezése is. Rettenthetetlenek, vakmerőek és megállíthatatlanok voltak. Az egyik első onna-bugeisának Dzsingú császárnőt tartják, aki Kr. u. 200 körül Koreába is vezetett hadjáratot, míg az egyik utolsónak Nakano Takekót.

1847 áprilisában a mai Tokió területén született Nakano Heinai szamuráj lányaként. Egy Nakano Toyoki nevű öccse, és egy Nakano Yūko nevű húga volt. Már fiatalkorától kezdve szigorú harcművészeti és irodalmi oktatásban részesült, tanára jelképesen örökbe is fogadta. Imádott a harcos nőkről és a császárnőkről olvasni, intelligenciájával, műveltségével már korán kiemelkedett a többiek közül. 1868-ban érkezett Aizuba, ahol gyerekeket és nőket tanított a harcművészetekre, közben pedig bíróság elé állította azokat a férfiakat, akik a női fürdőszobák ablakain próbáltak leskelődni. Heves és független fiatal hölgy volt, igen nagy hatással voltak rá a történetek, melyeket az onna-bugeisákról olvasott.

A cikk az ajánló után folytatódik

Haláláig bátran küzdött a csatában

A bosin-háború során csak nőtt a feszültség a Tokugava-klán és a császári udvar között, ezért Aizu vezetői megalapítottak egy női harcosokból álló csoportot, melynek élére az ekkor 21 éves Nakano Takekót jelölték ki, akihez 16 éves húga és édesanyja is csatlakozott. Támogatták a Tokugava-sógunátust, mivel Meidzsi császár pártolása a Japán Birodalom végét jelentette volna. Az aizui csatában rossz időjárási körülmények között, önállóan küzdöttek, mivel a szamuráj tisztviselők megtiltották, hogy csatlakozzanak a harchoz. Nakano Takeko és csapata nagy veszteségeket okozott a császári csoportoknak.

Állítólag, amikor a Yanagi-hídhoz értek, az ellenséges férfiakat teljesen ledöbbentette a harcos nők látványa, és abba is hagyták egy rövid időre a tüzelést. Ők azonban kihasználták ezt, és támadtak, Nakano Takeko egyedül végzett öt-hat katonával, azonban ezután egy végzetes mellkaslövés érte. Utolsó szavait nővéréhez intézte: azt kérte tőle, hogy vágja le a fejét halála után, hogy ne válhasson az ellenség trófeájává. Testvére egy katona segítségét kérte a kívánsága teljesítéséhez, később pedig méltó temetést kapott a család otthonához közeli templomban. A sógunátuspárti csapatok vereséget szenvedtek, így újra a császáré lett a hatalom.

Nakano Takekót tartják az utolsó szamurájok egyikének és az utolsó nagy onna-bugeisának, emlékét egy Fukusimában a tiszteletére emelt szobor őrzi.

Harriet Tubman, akit Fekete Mózesként emlegetnek

Harriet Tubman valószínűleg 1820-ban vagy 1822-ben született Harriet Green és Benjamin Ross gyermekeként, Edward Brodess rabszolgájaként. Szörnyű gyermekkora volt: ötéves korától kezdve más-más embereknek adták bérbe, és folyamatosan borzalmas bánásmódban részesült. A sok szenvedést megélt fiatal lány hatalmas lelkierejével képes volt megszökni a fogságból, ezután pedig több száz sorstársa életét tette jobbá. Nem véletlenül emlegetik őt Fekete Mózesként.

Képek: Pinterest, Pinterest.

Ezt is szeretjük