Sok embert érint ez a függőség, mégis kevés szó esik róla - A legtöbben még jónak is gondolják

Mindenki ismer valószínűleg olyan embert, akinek az egész élete a munkája körül forog. Akinek mindennél fontosabb egy leadási határidő vagy egy meeting, miközben az emberi kapcsolataira, az egészségére, a pihenésre és a kikapcsolódásra alig, vagy egyáltalán nem fordít figyelmet.

Természetesen nem bűn, ha valaki rajong a szakmájáért, és értéket lát a karrierépítésben, azonban nem mindegy, hogy ez a hajtóerő miből táplálkozik valójában: elhivatottságból vagy szorongásból.

A munkamánia lehetséges pszichológiai okai 

A munkamániának a középpontjában pszichológiai, társadalmi és kulturális hatások komplex keveréke áll. Ezek megértése segíthet nekünk abban, hogy átlássuk a szüntelen munkavégzési szokásaink mögött rejlő okokat.

A kapitalista, versenyközpontú társadalmi berendezkedés szüntelenül azt sulykolja az emberekbe, hogy a produktivitás a legnagyobb érték. Ha pihensz, azt is töltsd „hasznosan”; ha éppen nincs kitűzött célod, akkor az életed válságban van; ha nem tudsz teljesíteni, akkor értéktelen vagy. Ezekkel a sztenderdekkel nap mint nap nyomás alatt érezzük magunkat, és ez alatt a nyomás alatt nehéz tisztán látni önmagunkat, vagy kiegyensúlyozott viszonyban kezelni a pihenésre, szórakozásra és munkára szánt időnket.

A munkamániás nem egyszerűen csak sok órát dolgozó ember – valójában csak gyenge összefüggés van a ledolgozott órák száma és a problémás munkamánia között. Ehelyett a „mániás” kifejezés arra utal, hogy az illető káros módon képtelen elszakadni a munkájától. A munka uralja a gondolatait és a tevékenységeit akkor is, amikor éppen nem dolgozik.

Annak ellenére, hogy a munkamánia nem szerepel a mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében, széles körű kutatási anyagok születtek már a témában. A munkamániások különböznek azoktól, akik egyszerűen csak nagyon elkötelezettek a munkájuk iránt.

Nem élvezik a munkájukat, hanem belső nyomás miatt kénytelenek dolgozni. Más szóval, azért dolgoznak, mert úgy érzik, hogy dolgozniuk kell, vagy hogy dolgozniuk kellene. A munkamániások akkor is folyamatosan a munkájukra gondolnak, amikor nem dolgoznak, és nehezen tudnak mentálisan elszakadni a munkától.

A munkamániások negatív érzelmeket, például szorongást és bűntudatot éreznek, amikor nem dolgoznak. Mindezt különféle tényezők kiválthatják, elősegíthetik és súlyosbíthatják: belső szükségletek, külső tényezők, alapvető személyiségjegyek és még sok más.

Bizonyítási kényszer és személyiségjegyek is befolyásolhatják

Az egyik lehetséges magyarázat az alapvető pszichológiai szükségletek, például a kompetencia iránti igény kielégítésének vágyából fakad. A munkamániások túlzott időt és mentális energiát fordíthatnak a munkára annak érdekében, hogy kompetensnek érezzék magukat, különösen akkor, ha más területeken nem érzik magukat annak.

Lehetnek más, mélyebb problémák is, amelyekkel foglalkozni kell. A munkamániások és környezetükben élők lehet, hogy a múltjukból származó mintákat élnek át újra, vagy a munkát használják arra, hogy enyhítsék – vagy figyelmen kívül hagyják – az érzelmi problémákat és traumákat.

Mások a munkamániát különböző személyiségjegyekkel hozták összefüggésbe. Általánosságban elmondható, hogy a munkamániások inkább lelkiismeretesek, extrovertáltak és neurotikusak. Ezek a kapcsolatok azonban viszonylag gyengék, és a tanulmányok között nagy eltérések vannak. A munkamániával kapcsolatos legerősebb személyiségbeli összefüggések közé tartoznak olyan tulajdonságok, mint az A-típusú személyiség, a teljesítmények által motivált személyiség vagy a perfekcionizmus. És bár a témával kapcsolatos kutatások korlátozottak, vannak bizonyítékok arra is, hogy a nárcizmus összefügg a munkamániával.

Sokszor azzal is összefüggésbe hozzák a munkamániát, hogy egy nagyobb felelősséggel járó, vagy több kihívást rejtő munkakör is kiválthatja. Azonban a legtöbb szakember szerint ettől önmagában nem lesz valaki munkamániás – ellenben, ha hajlama van rá, akkor egy ilyen karriertípus könnyen kiválthatja, vagy felerősítheti a mániákus túlhajszolást. Hasonlóképpen, egy másik tévhit az, hogy ha szereted a munkádat, akkor biztosan munkamániás vagy.

Valójában azok az emberek, akiknek magas a munkával kapcsolatos elkötelezettségük – egy pozitív, kielégítő, munkával kapcsolatos lelkiállapot –, valószínűleg nem munkamániások. Az elkötelezett munkavállalók azért dolgoznak, mert azt önmagában élvezetesnek találják – valóban élvezik –, míg a munkamániások azért dolgoznak, mert belső kényszert éreznek.

(Képek: Getty Images Hungary.)

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• munka
• munkahely
• stressz
• szorongás
• pszichológia
• függőség
• lelki háttér
• Lélek&Test