Mit használtak a nők a tampon és betét megjelenése előtt? Nehéz volt megoldani a megfelelő higiéniát

Lássuk be, nőnek lenni igencsak költséges dolog, hiszen a szépségápolás mellett az intimhigiéniára is rengeteget költünk hónapról hónapra, ám előbbivel szemben ez nem választás, hanem szükség kérdése. Bár ma már rendkívül széles és mindenki igényeit kielégítő választék van a boltok polcain, a nők nem mindig voltak ilyen szerencsés helyzetben, és bizony a nehéz hónapok sok kreativitásra kényszerítették őket.

A menstruáció mindig is tabutémának számított - ahogy részben még ma is -, ezért a nőknek nemcsak a kellemetlen fájdalommal és vérzéssel, hanem az ezt övező informálatlansággal is szembe kellett nézniük. Az amerikai televízióban például 1985-ig nem hangzott el a „menstruáció” szó, ami jól mutatja, mennyire nem hajlandó beszélni a társadalom erről a témáról.

Élet a betétek és tamponok előtt

Mivel az írók és hírnökök rendszerint férfiak voltak, ezért nagyon kevés menstruációval kapcsolatos feljegyzés maradt fenn a múltból. Helen King orvostörténelemre szakosodott történész szerint  régen a nőknek a szegényesebb étrend miatt rövidebb és enyhébb vérzéssel járó menstruációjuk lehetett. Az ókori görögöknél bevett szokás volt a tehetősebb családoknál, hogy a ciklus idején nem hagyták el a házat, de ez természetesen nem volt mindenki számára megoldható. A fennmaradt feljegyzések szerint az ókori egyiptomiak papiruszt használtak kezdetleges betét gyanánt.

Tévesen olyan állítások is napvilágot láttak az ókorból, hogy a nők egy fapálcát gyapotba göngyöltek, és ezt használták tamponként, ám a történész szerint ez hamis információ, a nők nem igazán foglalkoztak vele, és átvérezték ruháikat. Természetesen ez a férfiaknak is feltűnt, Hippokratész például veszélyesnek és mérgezőnek gondolta a menstruáló nőt, de olyan híresztelésekkel is szembe kellett nézniük, miszerint a vér savként marja a férfi péniszét, ha szexuális aktus történik. Ezek a nézetek még évszázadokig tartották magukat, ami kicsit sem segítette előre a nők helyzetét.

A személyes higiénia felé vezető út első mérföldkövét a rongyok jelentették a késő ókorban és a kora középkorban, amiket vagy az alsóneműre tekertek, vagy pedig egy öv segítségével tartották a két lábuk között. Ezekből többet is tartottak, a használtakat pedig folyamatosan mosták. A különböző szagok elfedésére nyakuk és derekuk körül gyógynövényeket hordtak, és így próbálták átvészelni a nehéz időszakot. A higiéniai módszer hosszú évszázadokig segítette a nőket, sok helyen még a 20. század közepén is rongyokat és vattát használtak a ciklus idején, és legalább ebben az időszakban próbálták megsűríteni a fürdések számát.

Változás a hosszú évszázadok után

A 19. század elején már felismerték, hogy valamit jó lenne tenni, hiszen a rongyos megoldás nemcsak kényelmetlen és megbízhatatlan, hanem kimutatták, hogy elősegíti a baktériumok szaporodását is. Az ezzel kapcsolatos aggodalmak új menstruációs higiéniai piacot hoztak létre, egyre több cég kezdett kísérletezni azzal, hogyan tehetné könnyebbé a nők életét. 1854 és 1915 között húsz szabadalmat vezettek be a menstruációs termékekre, köztük voltak felcsatolható övek és olyan guminadrágok is, amik megfogják a nedvességet. A fejlődés ellenére az emberek még mindig tabuként kezelték a témát, és bár 1888-ban jelent meg az első betétreklám, még 1896-ban is volt olyan cég, ami a gézből és pamutból készült termékével elbukott, hiszen a szemérmesség miatt senki nem volt hajlandó figyelni a hirdetésekre. 

Az első világháború alatt az ápolók észrevették, hogy a cellulóz sokkal hatékonyabban szívja fel a vért, mint a szövetkötések. Ez inspirálta az első cellulóz Kotex egészségügyi betétet, ami még övvel felcsatolható volt, és először 1918-ban adták el. 1921-re ez a termék lett az első sikeresen, nagy darabszámban gyártott betét a világon, bár kezdetben igen költséges volt, és csak a tehetősek tudták megfizetni - de ők is úgy, hogy az üzletekben egy kis dobozba dobták az árát, hogy ne kelljen az eladóval kellemetlen perceket megélniük.

A menstruációs forradalom továbbra sem csillapodott, 1933-ban a Tampax szabadalmaztatta az első modern tampont, aminek kedvezett, hogy az orvosi közösség egy sokkal egészségesebb alternatívaként tekintett rá, hiszen úgy látták, így kevésbé tudnak megtelepedni a vérben a baktériumok. Orvosi és marketinginterjúkból kiderült, hogy a legtöbb nő nem tért vissza a betétekhez, miután megtanulta, hogyan kell helyesen behelyezni a tamponokat. Ennek ellenére sok közösség nem volt hajlandó a tamponok használatára, mivel erkölcsi aggodalmak voltak a szüzességgel az önkielégítéssel és annak fogamzásgátlásként való képességével kapcsolatban.

Modern idők és a jövő

A kényelmesebb menstruáció újabb állomására 1972-ig kellett várni, amikor megalkották az öntapadós betéteket, ezzel segítve nők millióinak. A '80-as években már kibővült a választék, megjelentek a szárnyas betétek és a minitől a maxiig mindenki kedvére választhatott. A tamponok népszerűsége is töretlen volt annak ellenére is, hogy 1979 és 1996 között több mint ötezer toxikussokk-szindróma esetet jelentettek. Az esetek többsége olyan konkrét anyagokhoz kapcsolódott, amelyek ma már nincsenek a piacon. Ez a gyártókat is arra kényszerítette, hogy nézzenek jobban utána, milyen összetevőket használnak a termékekben.

A ’90-es években megjelentek a nedvszívó gélrétegek is, amik sokkal komfortosabbá és hatékonyabbá tették a betéteket. A női higiéniás termékek ezzel elértek arra a pontra, ahol most is tartunk, ám itt nem áll meg a fejlődés. Ma már egyre többen kísérleteznek alternatív módszerekkel, a menstruációs bugyira, a mosható egészségügyi betétre és az intimtölcsérre már most nők millió esküsznek, de vannak olyan országok is, ahol például nem kell a betétek és tamponok után adót fizetni, ezzel is csökkentve a nők terheit.

Gyógynövényteák a női bajokra

A menstruációs panaszok és a stressz ellen gyógynövényteákkal is fel lehet venni a harcot.

(Képek forrása: Getty Images Hungary, Wikipédia, Tampax)

• menstruáció
• menstruációs ciklus
• nő
• nők
• intimhigiénia
• Lélek&Test