A középkori apácák szigorú szabályok szerint éltek - Nem hagyhatták el a zárdát, és nem érintkezhettek férfiakkal
A középkori nők gyakran nem saját akaratukból kerültek a zárdákba. Az apácák életét szigorú szabályok korlátozták, napjaik pedig szinte percre pontosan be voltak osztva.

apaca cover
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A középkorban nagyon fontos szerepet játszott a vallás és az egyház, így a kolostorok is, amiknek több mint a felében nők éltek, tevékenykedtek. Na de milyen is volt az apácák élete ebben az időben? 

A kor asszonyokról, lányokról alkotott képe meghatározta a helyzetüket, feladataikat, mindennapjaikat pedig szigorú szabályok korlátozták. Voltak feladatok, melyeket még Isten hű szolgáiként sem végezhettek el - csupán azért, mert nőnek születtek.

Ilyen volt az apácák élete a középkorban

Ki, és miért állt apácának?

A hölgyek önkéntes szándékból általában a vallás, a hit és Isten iránti elkötelezettségük miatt lettek apácák, és azért, mert az Úrnak akarták szentelni az életüket. Ez volt azonban a ritkább eset, nagyrészt ugyanis sokkal „praktikusabb”, gyakorlatiasabb okok miatt döntöttek a zárdába vonulás mellett vagy ők maguk vagy épp a családjaik.

A kolostorokba leginkább csak az arisztokraták kerülhettek be, az alsóbb osztálybeli nőknek általában maximum csak a cseléd- vagy nővérszerep jutott. Az előkelő hölgyeknek ez idő tájt két választásuk volt: vagy férjhez mentek egy tehetős férfihoz, aki eltartotta őket, vagy apácának álltak. A belépéskor a hozományukat is az intézménynek adták.

A fiatal lányokat sokszor szüleik küldték a kolostorokba, hogy tanuljanak, vagy azért, mert annyi lánygyermek született a családban, hogy tudták, esélytelen mindegyiküket jól kiházasítani, eltartani pedig nem tudták őket. A középkorban apácának lenni sokkal elfogadottabb volt, mint hajadonnak. Nagykorúvá válásukat követően hivatalosan elhagyhatták a zárdát, de ezt nagyon kevesen tették meg, hiszen hozomány nélkül nem sok jövő várt volna egy egyedülálló nőre.

A cikk az ajánló után folytatódik

Szigorú szabályok szerint éltek

A kolostorok nagy része a bencés rend szabályait követte, de voltak, ahol a még szigorúbb, ciszterci rend szabályai uralkodtak. A fogadalomtétel után az apácák nem hagyhatták el a zárdát, ez ugyanis súlyos bűnnek minősült, ami miatt kiközösítették őket, és bűnbánatra sem kaptak lehetőséget. A korai középkorban fontos elvárás volt a szüzesség megőrzése, hiszen úgy vélték, a lelki tisztasághoz nélkülözhetetlen a testi tisztaság. Később azonban házas és özvegyasszonyok is bekerülhettek a kolostorokba.

Az apácák egyszerű ruhát viseltek, ez jelképezte azt, hogy elutasítják a világi javakat, a zavaró külső tényezőket. Hajukat rövidre kellett vágniuk, és hosszú fátyollal takarták el, ami azt szimbolizálta, hogy ők Krisztus menyasszonyai. A külső látogatókkal való érintkezést minimálisra kellett csökkenteniük, idegen férfiakkal pedig nem léphettek kapcsolatba, csak azokkal a papokkal, akik a zárdába érkeztek, vagy akikkel együtt dolgoztak.

Az intim kapcsolat hivatalosan szigorúan tiltott volt, ennek ellenére jó néhányszor megesett, hogy egy apáca és egy pap titkos viszonyt folytatott, ez viszont hatalmas bűnnek és botránynak számított, ha kiderült. A 12. században az angliai Gilbertine Watton Apátságban például egy pap szexuális kapcsolatot létesített egy apácával, és amikor erre fény derült, kasztrálással büntették.

A teljhatalmú apátnő 

A zárdák vezetői, az apácafőnöknők vagy apátnők a földesurakhoz hasonlóan uralkodtak az apácák fölött, általában teljhatalommal bírtak. Saját lakrészük volt, szolgákkal rendelkeztek, a kolostorok lakói pedig engedelmességgel tartoztak nekik. Büntetéseket is kiszabhattak, és nem volt ritka, hogy kegyetlen zsarnokként viselkedtek.

Így teltek az apácák mindennapjai

Az apácák napjának nagy része imádkozásból, olvasásból, írásból, háromszori étkezésből és sokszor munkából is állt. Istentiszteleteken vettek részt, de templomi szertartást nem tarthattak, vezethettek, nem érinthették meg a kelyhet, a reverendát, sőt az oltár közelébe sem mehettek a papokkal, szerzetesekkel ellentétben csupán azért, mert nők voltak. Hímeztek, fontak, illusztrációkat és könyviniciálékat készítettek. 

Gyakran végeztek karitatív munkát, ruhát és élelmiszert osztottak a rászorulóknak, és előfordult, hogy gyermekeket oktattak, betegeket gondoztak. A házi és mezőgazdasági munkát csak a szegényebb zárdákban végezték az apácák, ez általában a cselédek, valamint a nővérek feladata volt. 

A középkori zárdák gyakran lenyűgöző könyvtárral, értékes kéziratokkal rendelkeztek, a kor egyik leghíresebb apácája pedig Bingeni Szent Hildegárd volt, aki még a szexualitás témakörét is tárgyalta írásaiban.

Bingeni Szent Hildegárd élete

Bingeni Szent Hildegárd életműve igazán csodálatra méltó. Még felsorolni is nehéz, hogy mennyi mindennel foglalkozott a polihisztor középkori apáca, aki bármibe is kezdett, mindenben sikereket ért el, és maradandót alkotott. Írásai, zeneművei ma is komoly ihletőforrások, kifejlesztett egy saját nyelvet, zeneműveket komponált, merészen kritizálta a pápaságot, és még a szexualitás tárgyalásától sem riadt vissza. Mindez persze úgy volt lehetséges, hogy 81 évet élt, ami már önmagában is nagy teljesítmény volt a korban.

Ezt is szeretjük