Rajongtak a nők a kasztrált férfiakért, telhetetlen szeretőknek tartották őket – Az operaénekesek óriási sztárok voltak

A kasztrálás a 16. századtól vált egyre nagyobb divattá, és egészen a 18. századig bevett gyakorlatnak számított. A fiúknak általában 7-9 éves korukban távolították el a heréjüket, hogy megőrizzék angyali hangjukat, és tehetséges operaénekesekké válhassanak. 

Az olaszul castratiként is emlegetett férfiak később nemcsak óriási hírnévre és rajongótáborra tehettek szert, de mind a férfiak, mind a nők rajongtak értük, és telhetetlen szeretőknek tartották őket.

A kasztrált operaénekesek

A kasztrálás folyamata és hatása

A 16. században a királyi, hercegi udvarokban, kórusokban egyre több herélt fiú jelent meg. Az első castratónak nevezett énekes a spanyol származású Hernando Bustamante volt. Akkoriban nem nézték jó szemmel, ha egy nő nyilvános helyen énekelt, az egyházi kórusban pedig szóba sem jöhetett, hogy egy női hang bűnös vágyakat keltsen bárkiben is. Ezért is akarták férfiakkal helyettesíteni őket.

Az operációra mindig a pubertáskor előtt került sor, és vagy orvos, vagy borbély végezte, vagy pedig házilag oldották meg – általában az anya vagy az apa –, mivel a kasztrált fiúk sokszor szegény családból származtak, és nem lett volna pénzük a beavatkozásra. Volt, akinek a szülei döntöttek emellett, volt, akinek énektanárja javasolta, de olyan is akadt, hogy a fiú maga vállalkozott a kasztrálásra karrierje és későbbi megélhetése érdekében.

Hogy kevésbé fájjon a műtét, ópiummal kábították el őket, esetleg a nyaki ütőerüket szorították el, hogy eszméletüket veszítsék. Forró vizes fürdőbe ültették őket, mielőtt spermavezetéküket elkötötték vagy levágták az egész herezacskót. Mivel a beavatkozás veszélyes volt, sok fiú esett áldozatául. A beavatkozás hatására tesztoszteronhiány alakult ki a szervezetükben, hangjuk magasabb, szinte gyermekies vagy nőies maradt, a hangképző apparátus erősödésével annak terjedelme, ereje és mozgékonysága fokozódott.

Volt azonban jó néhány más negatív következménye is: a fiúk epifízis-porcai lágyabbak maradtak, így csontjaik, bordáik is jobban megnyúltak, tüdőkapacitásuk megnőtt, mellkasuk kidudorodóbbá, szinte hordószerűvé vált.

Az is előfordult, hogy valamiféle balesetnek, annak a következményének állították be a kasztrálást, ugyanis hivatalosan a katolikus egyház tiltotta az ilyen műtéteket. A fiúk később szigorú oktatásban részesültek, és szinte csakis tanulással, gyakorlással töltötték a napjaikat. Az opera színpadára pedig csakis a legtehetségesebbek kerültek, ezért ehhez kemény küzdelemre és kitartásra volt szükség.

Mindenki rajongott értük, főleg a nők

Az énekesek óriási sztárok voltak, csillagászati összegeket kerestek, a fél világ rajongott értük, főleg a nők. Annak ellenére ugyanis, hogy kasztrálták őket gyermekként, felnőttként hatalmas női rajongótáborra tettek szert, a többi férfi szinte vetélytársnak tartotta őket. Voltak olyan hölgyek, akik ajándékokkal halmozták el őket, sokuk lakásában ott lógott a képük, és a gazdag úrinők pedig előszeretettel folytattak velük viszonyt.

Az a hír terjedt el róluk, hogy telhetetlen szeretők, a kasztrálás pedig megnövelte a szexuális igényeiket, teljesítményüket. Elterjedt például az a történet is, hogy 1766-ban egy Tenducci nevű kasztrált énekes megszöktetett egy 15 éves lányt, amiért végül börtönbe zárták.

A házasságot a vallás tiltotta számukra, ám mindkét nem számára kedvelt partnereknek számítottak, és feltehető, hogy nem mindegyikük vesztette el teljesen szexuális képességét. A leghíresebb kasztrált énekesek közé tartozott Baldassare Ferri, Caffarelli, Senesino, Farinelli, Giovanni Manzuoli, Tenducci, Gasparo Pacchierotti, Luigi Marchesi, Domenico Salvatori vagy épp Alessandro Moreschi is.

A 18. század végén, illetve a 19. század elején azonban háttérbe kerültek, megjelentek a női szopránok, így nem volt már szükség arra, hogy férfiak énekeljék ki a női hangokat. 

• kasztrált
• énekes
• opera
• történelmi érdekesség
• Lélek&Test