Irán utolsó, száműzött császárnéja: Farah Pahlavi most, 84 éves korában is aktív

Farah Pahlavi Irán első és utolsó igazi császárnéja volt, aki 21 évesen ment hozzá az iráni sahhoz, és később aktívan részt vett a közéletben, a politikában is. A művészetek pártfogója volt, küzdött a nők jogaiért, és a népének szentelte az életét.

1979-ben azonban férjével menekülni kényszerültek az országból, a most 84 éves egykori uralkodóné pedig azóta sem tért vissza Iránba.

21 évesen lett a sah felesége Farah Pahlavi

1938-ban született Teheránban felső osztálybeli szülők gyermekeként. Apja, Szohrab Diba rajongott érte, más férfiakhoz hasonlóan egyáltalán nem bánta, hogy lánya született, de a férfi korán, 1947-ben elhunyt rákban. Farah felsőfokú tanulmányait a párizsi École Spéciale d'Architecture építészeti főiskolán végezte, de a politikai helyzet miatt csupán két évig járhatott az intézménybe. 

Mohamed Reza Pahlavi iráni sah gyakran látogatta meg a külföldön tanuló iráni diákokat, egy ilyen útja során egy, az ő tiszteletére tartott fogadáson ismerkedett meg 1959-ben Farah-val a párizsi nagykövetségen. A sah ez idő tájt válása után új feleséget keresett, a következő hónapokban találkozgattak egymással, majd még ezen év novemberében össze is házasodtak. A sah ekkor negyven, újdonsült felesége 21 éves volt. Az ara az esküvőn Yves Saint Laurent ruhát és gyémánttiarát viselt.

Az újdonsült iráni királyné politikai szerepe ekkor még igencsak bizonytalan volt, mert a császárné legfőbb feladatának azt tartották, hogy fiúörököst szüljön. 1960-ban született meg első fiuk, Reza, akit két lány és egy fiú követett. Miután Farah biztosította a tőle elvárt örököst, szabadabbá vált, megnyíltak előtte a lehetőségek, és olyan tevékenységekre, hivatalos elfoglaltságokra koncentrálhatott, amikre szeretett volna. 

Pártolta a művészeteket, küzdött a nők jogaiért

1961-ben császárnévá koronázták, majd egy franciaországi látogatása során összebarátkozott André Malraux francia kulturális miniszterrel, akinek hatására megszervezte a kulturális tárgyak cseréjét a francia és iráni művészeti galériák és múzeumok között. Ideje nagy részét azzal töltötte, hogy különböző oktatási és egészségügyi intézmények megnyitóin vett részt, később azonban a kormányzati ügyekbe is aktívabban bekapcsolódott. Leginkább a kultúrára és a nők jogaira fókuszált, ezekért az ügyekért küzdött a legtöbbet. 

Az 1960-as években megindította „fehér forradalom” névre keresztelt programját, amely többek közt a nők jogainak kiterjesztését és a földreformot célozta meg, valamint növelni kívánta az írni-olvasni tudást az ország elmaradott vidékein. Megalapította a Pahlavi Egyetemet, amelynek feladata a nőoktatás volt, később pedig összesen 24 oktatási, kulturális és egészségügyi szervezet mecénása lett. 1966-ban a császárné megkapta a régensi címet is arra az estre, ha a sah meghalna, még mielőtt a fia a 21. életévébe lépne. 

Farah Pahlavi mindig gyönyörű, elegáns és csinos volt, megjelenésével lenyűgözte az embereket, nem véletlen hívták sokszor a Közel-Kelet Jackie Kennedyjének. A világ vezetőivel és művészeivel is tartotta a kapcsolatot, 1976-ban például Andy Warhol is Iránba utazott, és polaroid képet készített róla, amelyből később ikonikus portré lett. A sah és felesége egyébként Magyarországon is jártak két alkalommal: először 1966. szeptember 7-étől 13-áig tartózkodtak itt, majd 1978. május 19. és május 22. között újra ellátogattak hazánkba. A sahot az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, míg Farah császárnét az egyetem Bölcsészettudományi Karán avatták díszdoktorrá.

A száműzött császárné

Férje nyugatosítási törekvései, a politikai elnyomás, illetve a gazdagok és a szegények közötti szakadék növekedése miatt egyre csak nőtt a nép elégedetlensége, az emberek elfordultak a sahtól. Az egyre súlyosbodó zavargások és tüntetések miatt életük veszélybe került, az irányítás kicsúszott a kezükből, és a hadsereg is ellenük fordult, így 1979 januárjában el kellett menekülniük Iránból, a császárné a családdal követte férjét a száműzetésbe. Pár nappal később győzött az iszlám forradalom, a hatalmat a száműzetésből hazatérő Ruholláh Homeini ajatollah vette át, aki megalapította az iszlám köztársaságot.

Éltek többek közt Marokkóban, a Bahama-szigeteken és Mexikóban is, majd Anvar Szadat egyiptomi elnök nyújtott menedéket a családnak. A sah már ekkor is beteg volt, non-Hodgkin limfómája egyre súlyosbodott, végül 1980 júliusában hunyt el. Szadatot 1981-ben iszlám szélsőségesek meggyilkolták, ezért az egykori császárné úgy döntött, elhagyja Egyiptomot, gyermekeivel a Massachusetts állambeli Williamstonban, majd a connecticuti Greenwichben telepedtek le.

Farah Pahlavi jelenleg 84 éves, Washingtonban él, de sok időt tölt Párizsban is. Jelenleg is aktív, számos jótékonysági szervezetet támogat, rendszeresen jelenik meg különböző nagy eseményeken, és ma ő az egyik legfőbb támogatója az iráni royalistáknak. Idén augusztusban már azt nyilatkozta, kész visszatérni országába.

Uralkodása alatt alapvetően szerette a népe, hiszen nekik szentelte az életét, sokan példaképnek tekintették őt, de akadtak bőven olyanok is, akik nem nézték jó szemmel költekezéseit, valamint azt sem, hogy támogatta férje nyugatosítási törekvéseit.

Az afgán királyné különös élete

Soraya Tarzi egy liberális afgán politikus lányaként jött a világra. Királynéként szakított a hagyománnyal, és férjével együtt harcoltak a modernizációért, valamint a nők jogaiért. Az asszony nevét azóta már kevesen ismerik, pedig az 1920-as évek egyik legjelentősebb, legbefolyásosabb alakja volt.  

• irán
• iráni császárné
• farah pahlavi
• császárné
• női sorsok
• uralkodónő
• Lélek&Test