Apácák dolgoztatták éjt nappallá téve a bűnös nőket: az ír Magdolna-mosodák borzalmas titkai

1992-93-ban a Jó pásztor szeretetéről nevezett Miasszonyunk nővérei apácarend anyagi nehézségekkel nézett szembe. Hogy törlessze az adósságait, dublini földjei egy részét eladta egy ingatlanfejlesztőnek. 

Az ügylet intézése közben derült ki, hogy a föld tömegsírt rejt. Az apácák újra kívánták temetni a helyszínen nyugvókat, ám később kiderült, hogy nem csak annyi holttest van a területen, amennyi exhumálására engedélyt kértek, hanem azonosítatlan nők földi maradványai is előkerültek. Ezek a nők életükben az egyik ír Magdolna-mosoda foglyai voltak. Kitört a botrány, soha nem látott figyelem irányult a nagyrészt titkosan működő intézményekre.

Bárkiből lehetett bukott nő

Az írországi Magdolna-mosodák, más néven -menedékhelyek a 18-20. században működtek, eleinte a protestáns és a katolikus egyház, majd főleg a katolikus támogatásával és vallási szervezetek irányításával. A koncepció szerint a különböző okokból bukottaknak tekintett nők rövid időt eltöltenek egy ilyen mosodában, és a munka, a mosás és a varrás által „megjavulnak”, bűnbocsánatot nyernek. Írországban az első intézményt 1765-ben alapították, és kizárólag protestáns nőket fogadott. 

Eleinte a prostitúció visszaszorítása lehetett a cél, a bukott nők is a prostituáltak közül kerültek ki. Szintén az első időszakban még lehettek, akik önként léptek be, mert arra gondoltak, hogy bent elsajátítanak egy szakmát, például megtanulnak varrni, amivel később majd jobban boldogulhatnak kint is. Ám idővel a nemi erőszakot elszenvedők, a megesett fiatal lányok, sőt a túlzottan csinosnak tartottak is kikötöttek az egyre szaporodó mosodákban, ahol ingyen munkaerőként dolgoztatták őket reggeltől estig. Fontos megjegyezni, hogy az állam támogatta ezeket az intézményeket. A bent tartózkodás ideje is megnőtt, a körülmények pedig egyre elviselhetetlenebbé váltak. Az apácák rabokként tekintettek a lányokra, akiket rendszeresen bántalmaztak is. A legkisebb figyelmetlenségeket is vasszigorral és kegyetlenséggel torolták meg. Mindezek fényében különösen hajmeresztő, hogy egyes nők az egész életüket a mosoda falai között töltötték, elzárva a külvilágtól.

Nem hittek az áldozatoknak

Voltak, akik megszöktek, és beszámoltak az átélt rémtettekről, de nem hittek nekik, és az is előfordult, hogy a túlélők senkinek nem beszéltek életük ezen szégyenletesnek hitt epizódjáról. 

Az 1992-es eset, a tömegsír megtalálása közfelháborodáshoz vezetett. Egyre több áldozat állt nyilvánosság elé, és követelték a kormánytól, hogy vonja felelősségre az egyházat. 1996-ban bezárt az utolsó mosoda, a titkolózás miatt máig nem tudni, tulajdonképpen hány fiatal lányt és nőt kényszerítettek hasonló intézményekbe. 2013-ban az ír kormány bocsánatot kért a Magdolna-mosodákban fogva tartottaktól, valamint a hozzátartozóktól, és kárpótlást is kilátásba helyezett. Az egyház nem ismerte el bűnösségét. 2003-ban film is készült négy áldozatról A Magdolna nővérek címmel. 

Fotókkal dokumentálta gyógyulását a megerőszakolt nő

Megerőszakolták a fiatal fotóst, a traumát pedig sokáig képtelen volt feldolgozni. Képeivel igyekezett segíteni önmagán.

(A cikk borítóképe egy angliai Magdolna-mosodában készült. Forrás: Wikipéia/Közkincs. Cikkben szereplő kép: Wikipédia/Közkincs. )