3 szörnyen irritáló női szokás

Borzalom a nappaliban

A párkapcsolatok kedvgyilkos Norman Bates-e, festettkarmos-kezű Freddy Krugere: a női holmi. A nő nyoma. Csernobilban a robbanás után anno a harmadik napig kuss volt, aztán olyan hirtelen indult meg a kilakoltatás, hogy a manapság arrafelé merészkedő, agyavesztett turista még a félbehagyott ebéd nyomait is fellelheti az atomcsapott kísértetváros panellakásaiban.

Mi lenne azonban a legrémisztőbb, amit az utókor egy efféle hirtelen jött megsemmisülés után a nő után lelne? Hol van a határa a borzalomnak? Eláruljuk: sehol. Íme, néhány példa.

A bugyik, megint

Az ehelyütt nyilván már emlegetett Nick Hornby Pop, csajok, satöbbi című örökbecsűjében fogalmazza meg legszebben a női bugyik alaptörvényét, miszerint a csipkés darabok akkor kerülnek elő csupán, amikor a csajok szexet szimatolnak. És minél régebbi egy kapcsolat, annál több szikkadt-száradt, lukas fenekű, szakadt gumis pamutbugyi hever szanaszéjjel a lakásban. Elmélet vége.

A pamutbugyik a párkapcsolat elöregedésének gúnyosan csendes, kopott mementói. Kísérteties, ahogy a huzatban holmi szellemként lengve a kant röhögik reggelente, mikor a szerencsétlen fogat mosni készül - egyszerre szomorú és aggasztó a látvány. Az ember a háta közepére se, nemhogy a szárítóra.

A szerelem vak, és nem tud olvasni

„A szerelem tele van csapdákkal. Eleinte, amikor ki akar bontakozni, elvakít a fénye, és nem engedi, hogy észrevegyük az árnyékokat, amelyeket pedig éppen ez a fény idéz elő.”
Szép dolog az olvasás, anyukám mondta, de aznap, amikor ezt a fenenagy igazságot megosztotta velem - emlékszem, épp a Piedra folyó partján ültem, és nyámnyilamód sírtam -, még hozzátette, hogy két asszonyban nem szabad megbízni csak: az egyiknek hidegek az ajkai csókolózás közben, a másik meg Coelho regényekből idéz.

Hozzátenném, hogy anyukám nem elég, hogy kitűnő joghurttortát szerkeszt, de ezen túl még igaza is van, de mindig.
Paulo Coelho idén 61 éves, brazil író, leghíresebb műve talán Az alkimista című pornó- és rémregény, ahol is egy csóró kis andalúz pásztorgyereknek a büdösnagy sivatagon kell keresztülbaktatnia, majd a célban egy idióta olyasféle marhaságokat vág a fejéhez jutalmul, hogy izé, hát igyekezz majd teljesíteni az álmaidat.

A kisklambó meg nem elég, hogy nem vágja szájon az öreget egy moslékkeverőfával, de még helyeslően hümmög is, hogy bizony-bizony, mennyire igaz, legalább lesz mit írni a gimis csajok emlékkönyvébe.

Olyan asszonyi otthonba bepolcolni, ahol gyűrött fedeles, retikülpusztította Coelho-regények vannak elszórva mindenfelé, és ahol az első éjszakás felavatószexet a hölgy szájából jóleső sóhajként a fentebb kiemelt mondat követi - az kérem, rémálom, de a hidegrázósabb fajtából. Olyankor nincs Isten.

Blood! Danger! Suspensó!

Megértjük, hogy biológia, meg a nők átka, meg a pasik csinálnak undorítóbb dolgokat is - gondoljunk csak az agglegénylakásokban fellelhető mosdótálak és a piszoár összefüggéseire -, de azért a budi melletti kukába tömött, pajkosan kifelé kandikáló menstruációs csíkokra rácsodálkozni felettébb kellemetlen dolog.

A testiség egy olyan oldala ez, melyre az egyszeri ipse nem szívesen gondol. Mit tegyünk, nyilván mázlink volt - de azért még büntetni nem kell. Tudod, mi a hosszú házasság titka? A külön fürdőszoba. Egészen a múlt hétig azt gondoltam, hogy ez hülyeség.

Mert ott a másik, igen hasonló kaliber: a kádban rekedt lábszőrszálak lassan halódó, a csatorna mennyországába be nem jutott darabjai. Rájuk nézel, azok meg ordítanak, hogy: Ölj meg! Ölj meg! Pici kis lelkifurdalás mindegyik: azért, mert minket férfinak teremtett a Jóisten.

Az ember néha már azt gondolja, hogy több szemrehányás van ezekben, mint abban, ha a kabátlopás után szúrósan néz a rendőr.

• párkapcsolat
• szex
• idegesítő
• adamik zsolt
• női tulajdonság
• pasiszemszög
• Lélek&Test