Hol kéne már tartanod anyagiakban? Miért nem mindegy, hogy valakinek pénze van, vagy vagyonos?
Valóban az adja meg egy ember értékét, hogy mennyibe kerülnek a használati tárgyai, milyen az autója, és menő környéken van-e kecója?

GettyImages-1271711400
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

- Képzeld, vettünk egy új, na jó, nekünk új autót. - Tényleg? És milyet? - Egy tizenhárom éves Toyotát. És ennek örülsz? - Miért nem vettetek hitelre egy új autót, miért ezt az öreg kotlát? Három év múlva rámegy a gatyád, és eladni se tudod.

- Aham, és milyen? - Egy húszéves típusház, iszonyú jó elosztással és nagy terekkel. Nagyon szeretjük. Tágas, levegős. Hatalmas ablakokkal. Még most sem tudom elhinni, milyen szerencsénk volt. - Jaaaa… azt hittem, építettetek. Azért egy külsőre divatos új építésű ház, na azért az valami, az ér is valamit a piacon. De hát, gondolom, a környékünkön a telek került volna annyiba, mint a házatok.

- Hol is? Jaaa, azt hittem, ti is valahol az agglomeráció jobb környékén. Itt azért rendes ára van az ingatlannak. Na meg itt azért normális emberek laknak. Na érted, hogy mondom.

- De jó a táskád! - Jaj, köszi, imádom! - Ez dizájnerdarab? - Ööö… nem, egy kis üzletben vettem Vácon. - Jaaa, azt hittem, márkás.

- Hová? Montenegróba? Az a volt Jugó, tudom, tudom. Ti nem vagytok egy repülős fajta, ugye? Tudod, mi szeretjük, ha nincs sok magyar, és az apartmanozáshoz már túl kényelmesek vagyunk. Szálloda, ólinkluzív. Idén Ciprus. Ha véletlenül horvátba megyünk, akkor csakis Korcula.

Ezek a párbeszédek valósak, velem estek meg az elmúlt években. Szóval, van egy tehermentes házunk egy Budapesthez közeli faluban, két saját tizenéves autónk - és a férjem Land Roverje, ami nem sorolható be az autó kategóriába, egy Land Rover az Land Rover, és kész -, jelen pillanatban mindkettőnknek van munkája, nincs adótartozásunk, személyi hitelünk - egyéb tartozásunk igen -, és el szoktunk utazni az Adriára. Ha tehetjük, máshova is.

A fentiek miatt és ellenére kénytelen voltam azonban magamévá tenni azt a gondolatot, hogy mások szemében mi csórók vagyunk. Ez kissé szíven ütött, mert ha arra gondolok, nyolc évvel ezelőtt, amikor megismerkedtünk, két egyforma villánk nem volt, most meg itt ez a gyönyörű ház berendezve - jó, függöny még nincs, de a lakástextil az utolsó, amit egy kecóba megveszünk -, akkor én igazán elégedett voltam.

Erre tessék, alig néhány perccel azután, hogy elhaltak a „minek nektek ekkora ház” utolsó zöngéi, újabb probléma támadt. Nem felkapott környéken van, nem új építésű, nem forog kacsalábon, a táskám gagyi, és proli helyekre járok Crna Gorán.

Pedig azért anyagilag is illene már tartanunk valahol. Például lehetne megtakarításunk. Na, hát az nincs, feléltük a pandémia első évének első hullámában. Hát istenem, nekünk ennyi volt.

Szóval, ülhetnénk akár kétmillió forinton, és várnánk, hogy történjen végre valami, ami miatt hozzá kell nyúlni. Az olyan felelősségteljes, előre gondolkodó, higgadt emberre vall. De ha laza, huszonegyedik századiba' tolnánk, akkor vehettünk volna olyan kriptoizét vagy Musk-kötvényeket is. Mifenét. De hát ez van, olyanok vagyunk, mint Vágási Feri. Ha lett volna tízezer forintunk, beszálltunk volna.

Persze felmerül a kérdés, hogy hol kéne tartanunk anyagilag? Hát, ha minden jól ment volna, és terveim szerint harminckét éves koromra én lettem volna a női Bárány György, akkor lehet, hogy nem itt lenne házam. De akkor nem is nekem kellett volna megkeresnem az árát, mert biztos akadt volna valami kulipintyó, amibe betehettem volna a kis valagam. De nem így történt, és ha már itt tartunk, akkor most tisztáznék is valamit.

Én nem azt akarom, hogy legyen pénzem, én vagyonos akarok lenni.

Hogy mi a különbség? Hát az, ha valakinek van pénze, az jó dolog, de ez az állapot nagyon ideiglenes és tünékeny tud lenni. Egy hatalmas vagyon - ingatlanokkal, befektetésekkel, műtárgyakkal - azért más. Aztán még az is különbség, hogy pénzesnek lenni azt jelenti, nekem kell megkeresni. Hajtani, gürizni, melózni érte. A vagyon meg volt és van. Nem kellene például az életem nagy részét azzal tölteni, hogy a jelenlegi életszínvonalam fenntartsam, és a gyerekemnek is összekaparjak valamit, amivel elindul a nagybetűs életbe, az övé is biztosítva lenne, sőt az unokámé is, így sokkal több idő maradna élni és élvezni az életet. - Svejcbe, drágám? Persze, hogyne. Még szerencse, hogy ott is van kisebb lakás. A tandíj miatt meg ne aggódj, eladjuk az egyik lovat. Vagy a Picassót, a szobalány úgyis panaszkodott, hogy múltkor, mikor körbetörölte a cifraporolóval, kiújult a lumbágója.

De hencseredjünk is át a közhelyek kanapéjára: a pénz tényleg nem boldogít. Van erről is tapasztalatom. A problémáim nagyjából ugyanazok maradtak, mint csórón, csak amikor a lóvét vasvillával kell forgatni, hogy ne penészedjen meg az alja, sokkal több pótcselekvést tudunk finanszírozni, és sokkal több abszolút felesleges tárgyra lehet költeni, hogy legalább pillanatokra ne érezzük annyira nyomorultul magunkat.

Hogy válaszoljak a feltett kérdésre, fogalmam sincs, hol kéne tartanom anyagilag.

Mert nem mások mércéjével mérem magam. Nem azért van ilyen autóm, mert erre telt, hanem azért, mert egy ilyenre van szükségem. Nem baj, ha a gyerek beszáll sáros lábbal, beugrik a kutya a hátsó ülésre, kiborul a narancslé, leesik a keksz. Bele lehet rakni mind az ötvenkét kavicsot, amit a Duna-parton sikerült összegyűjteni, a gesztenyét, szét is szóródhat benne. Egy autó miatt nem fogok a gyerekkel pörölni nap mint nap. És takarítani se fogom nap mint nap. Az utcánk murvás, kátyús, a falubéliek verik rá a sarat, a kavicsot. Kombi, lehet bele pakolni. Bőröndöt, rollert, görkorit, hat zsák mulcsot, ajándékba kapott leandert. Nem vezetési élményt kerestem, meg életérzést, hanem közlekedési eszközt. Engem sem határoz meg, én Hódos Hajni vagyok egy efasztrában is, meg egy fordmusztángban is.

Nem tudom, és nem akarom másokkal összemérni magam, mert minden életút egyéni. Mert mindenkinek mást jelent az, hogy „jól állok anyagilag”, mindenkinek mást jelent az „elég”, a „sok” és a „gazdagság”.

Azt is látom, hogy itthon általában többet mutatunk, mint ami van, erő felett próbálunk másokkal lépést tartani, és ennek érdekében sokszor tovább nyújtózkodunk annál, ameddig a takarónk ér. Azt is látom, hogy vannak bizonyos általános értékek, ami alapján megítéljük, ki hol tart anyagilag, kinek mennyije van. Jó kocsi, drága utazások, hivalkodó ház, drága göncök.

Ez számomra néha elkeserítő, néha szánalmas. Vajon hány gazdag embert tartanánk nyilván a környezetünkben, ha az olvasottság, a szakértelem, a szolidaritás, az empátia, a közösségi életben vállalt szerep lenne az érték, nem az, milyen kocsiba ülünk be, melyik környéken lakunk, mekkora tévé lóg az éppen aktuális trend szerint berendezett nappali falán, és hova járunk nyaralni?

Valóban értékessé válik egy ember attól, mennyibe kerülnek a használati tárgyai? És tényleg ez a lényeg?

A pénz hatalom és szabadság. És én úgy látom, nagyon sokan hatalmat és szabadságot keresnek, de azt csak a megvásárolható dolgok körében teszik. A pénz nem eszköz, hanem célja annak, hogy álbiztonságban tudjuk magunkat, hogy elhiggyük, hatalmunkban áll megtenni ezt-azt, de leginkább bármit. Akkor érezzük magunkat valakinek, erősnek, tiszteletre méltónak és szerethetőnek, ha hatalmunk van.

Mivel az emberi értékeink a közelébe se érnek az anyagi világban megszerezhető javaknak, az így szerzett hatalmunkkal inkább visszaélni tudunk, mint élni. Szabadságunk nincs, de vásárolhatunk magunknak szabadságot, időt, szépséget, egészséget. És ami nagyon fontos, különbnek, többnek érezhetjük magunkat másoknál.

A cikk az ajánló után folytatódik

Nem tudom, hogy állok anyagilag. Azt tudom, hogy mik az igényeim, és szeretem, ha ezekre telik. Szeretem, ha van pénzem, és sokat tudok költeni, mert az élet drága, és ami nekem fontos, azok drágák: a jó étel, a könyvek, a minőségi ruhák, a tanulás, a hobbim. És szeretek utazni, járni a világot.

Nem tudom megítélni, mi mindenemnek kéne már lenni ennyi idősen. Azt tudom megítélni, az élethez, amit élni szeretnék, elegendő-e, irracionális elképzeléseim vannak-e arról, hogyan akarom élni az életem, vagy tisztában vagyok az igényeimmel, és ehhez megvannak-e a kereteim. Fel tudom mérni, mennyi pénzt tudok keresni, és azt is tudom, képes vagyok-e a több pénzért áldozatot hozni. Tudom, hogy érdemes-e. Tudom, hogy tudok-e bánni a pénzzel, hogy attól érzem-e magam biztonságban, ha a dunyhába van varrva egy hétszámjegyű összeg. És ez nekem elég.

Persze, ha több lesz, azért veszek egy házat Olaszországban.

Fotók: Getty Images Hungary

Na és hol kéne már tartanod a karrieredben?

Ezt is szeretjük