Fekete Mózesként emlegetik a bátor asszonyt: több száz rabszolga sorsát fordította jóra Harriet Tubman

Harriet Tubman valószínűleg 1820-ban vagy 1822-ben született Harriet Green és Benjamin Ross gyermekeként, Edward Brodess rabszolgájaként. Szörnyű gyermekkora volt: ötéves korától kezdve más-más embereknek adták bérbe, és folyamatosan borzalmas bánásmódban részesült.

A sok szenvedést megélt fiatal lány hatalmas lelkierejével képes volt megszökni a fogságból, ezután pedig több száz sorstársa életét tette jobbá. Nem véletlenül emlegetik őt Fekete Mózesként.

Rabszolgacsaládba született Harriet Tubman

A marylandi Dorchester megyében, Araminta Ross néven jött a világra rabszolga szülők gyermekeként. Később édesanyja tiszteletére vette fel a Harriet nevet. Nyolc testvére volt, és bár anyja igyekezett egyben tartani a családot, ez sajnos nem sikerült. A kislányt ötéves korában adták bérbe először. Kezdetben dadaként dolgoztatták, és akárhányszor csak felsírt a rábízott baba, megkorbácsolták. Egy idő után már inkább több réteg ruhát viselt, hogy valamennyire megóvja testét a büntetéstől. Hamarosan egy ültetvényre került, ahol szintén kegyetlen bánásmódban részesült, így már egészen kicsi korában komoly lelki és fizikai sérüléseket szenvedett.

Körülbelül 12 éves volt, amikor észrevette, hogy egy felügyelő egy nehéz tárgyat akar dobni az egyik rabszolgára. Harriet közéjük állt, hogy megvédje, így őt érte az ütés. A lány olyan súlyos koponyasérülést szerzett, hogy egész életében küzdött a következményeivel: erős fejfájással, szédüléssel, epilepsziás rohamokkal, narkolepsziával. Az eset után hallucinációk is gyötörték, melyeket látomásnak vélt, és isteni kinyilatkoztatásként kezelt. 

Szökése után szabad lett, mégsem volt igazán boldog

1844 körül Harriet férjhez ment egy szabad, fekete férfihoz, John Tubmanhoz. A fiatal nőben közben egyre erősödött a szökés vágya, élete pedig akkor vett nagy fordulatot, amikor gazdája 1849-ben meghalt, és felesége nyolc gyermekkel maradt egyedül. Hogy kifizesse férje adósságait, úgy döntött, hogy eladja néhány rabszolgáját. A nő rettegett, hogy még rosszabb emberekhez kerül Délre, ezért összeszedte bátorságát, és a szökés mellett döntött.

Ebben az időben a rabszolgák az Underground Railroad, azaz a Földalatti Vasút nevű hálózat segítségével juthattak el olyan területekre, ahol már nem volt érvényben a rabszolgaság intézménye. Testvérei végül meggondolták magukat, de Harriet kitartott: több mint 144 kilométernyi éjszakai gyaloglás és folyamatos rejtőzködés után végül átjutott Pennsylvaniába. Bár végre szabad lehetett, boldogsága nem volt felhőtlen. Gyötörte a tudat, hogy családja még mindig Marylandben él.

Több száz rabszolga sorsát fordította jóra

Ezután kisebb munkákat vállalt, hogy pénzt gyűjtsön, majd életét és szabadságát kockáztatva többször visszament Délre, hogy megszöktesse rokonait, barátait, ismerőseit. Először unokahúgát, illetve annak gyermekeit vitte Pennsylvaniába. Bár férje is kereste, a férfi már újraházasodott, és Marylandben maradt. Az 1850-ben elfogadott törvény még jobban megnehezítette a dolgát, ez ugyanis lehetővé tette a menekülésben lévő és a szabad rabszolgák elfogását Északon, ezért innentől kezdve egészen Észak-Kanadáig vitte az embereket. A szöktetések során szinte hadvezérként, fegyverrel a kezében vezette és védte a rabszolgákat. Éjszaka menekültek, nappal pedig rejtőzködtek. Ekkor legalább hetven, de egyes források szerint háromszáz rabszolgát szabadított fel, majd később még több emberen segített. Ezért kapta a Fekete Mózes nevet.

A polgárháború alatt szakácsnőként, ápolónőként dolgozott, és az északiaknak kémkedett. Ő lett az első nő, aki fegyveres támadást vezetett a polgárháborúban. Az 1863-as Combahee folyami rajtaütés alatt 750 rabszolgát mentettek meg. A toborzáshoz is nagyban hozzájárult, ugyanis a felszabadított férfiak jó része csatlakozott a hadsereghez. Tetteit sajnos hamar elfeledték, és szolgálati éveiért sosem kapott rendszeres fizetést. Közel három évtizedbe telt, mire anyagilag is elismerték fontos munkáját. Mivel folyamatosan segítette családját és a felszabadított rabszolgák egy részét is, mindig pénzügyi problémákkal küzdött, és szegénységben élt.

Később a szüfrazsettmozgalomhoz is csatlakozott

Élete hátralévő részében keményen dolgozott, hogy eltartsa idős szüleit. Auburnben telepedett le, és 1869-ben hozzáment az egykori rabszolgához, Nelson Davishez, akivel néhány évvel később örökbe fogadtak egy Gertie nevű kislányt. Harriet csatlakozott a szüfrazsettmozgalomhoz is, és küzdött a nők jogaiért. Felszólalt a választójogért, a női egyenjogúságért, és amikor létrejött az afroamerikai nők nemzeti szövetsége, azaz a NACWC, az első ülésen ő is beszédet tartott.

1908-ban megnyitotta a Harriet Tubman Home for the Aged nevű intézményt, mely idős, szegény afroamerikaiaknak adott otthont. Egészsége ezután egyre csak romlott, és végül 1913-ban, 91 vagy 93 évesen hunyt el tüdőgyulladásban. 

A 20. század legbátrabb asszonyai

A következő hölgyeket nem zavarta, hogy a férfiak vagy konzervatívabb nőtársaik kigúnyolták, megvetették, lenézték őket: bármire hajlandóak voltak, hogy elérjék céljaikat. Nevük bevésődött a történelembe, és ma is rengeteget köszönhetünk nekik. Képeken mutatjuk a 20. század legbátrabb, leghíresebb magyar és külföldi feminista asszonyait.

Képek: Getty Images Hungary.

• harriet tubman
• rabszolga
• inspiráló nők
• női sorsok
• bátor nők
• történelmi érdekesség
• Lélek&Test