Hajléktalanokat fotózott Diane, amikor az apjára talált köztük - Nem mindennapi a történetük

Diane Kim egyik egyetemi projektjének fő célja az volt, hogy bemutassa a hajléktalanok életét, és felhívja a figyelmet arra, hogy mekkora segítségre lenne szükségük a hontalan embereknek.

Az utcákat járta, hogy elkészíthesse a képeket, amikor egyszer Honoluluban meglátott egy igen rossz állapotban lévő férfit. Közelebb sétált hozzá, hogy megörökíthesse, és segítő kezet nyújtson, ám, amikor meglátta az arcát, teljesen ledöbbent.

Édesapjára talált rá az utcán a fotós

A fiatal nő odament a hajléktalanhoz, mert látta, hogy teljesen elveszett, és borzasztóan sovány. Amikor azonban meg akarta szólítani, szinte villámként hasított belé a felismerés, hogy a saját édesapját látja viszont. Szinte el sem hitte, ami történt, teljesen lefagyott, és fogalma sem volt, mit tegyen.

Ötéves volt, amikor a szülei elváltak, innentől kezdve édesanyjával és néha a rokonaival élt, apját pedig azóta nem látta. A férfinak akkoriban saját fotóstúdiója volt, ahová néhány évig kislányát is rendszeresen elvitte, azonban szép lassan mindenét elveszítette, és az utcára került. Egyikük sem gondolta, hogy újra egymásra találnak majd, ráadásul a találkozás sajnos nem is volt olyan boldog. Diane Kim bármennyire próbálkozott is, apja annyira rossz testi és mentális állapotban volt, hogy nem ismerte fel, és nem is volt hajlandó beszélni vele. Ő viszont nem adta fel, újra és újra meglátogatta, próbálta gondját viselni, de sokáig semmilyen viszonzást, reakciót nem kapott az igyekezete. A férfi ellenállt, bezárkózott, és nem engedte közel magához a lányát.

Találkozásuk megváltoztatta az életüket

Édesapja nem sokkal később szívrohamot kapott, de szerencsére egy járókelő időben hívta a mentőket, ezzel pedig megmentette az életét. A kórházban megkapta a szükséges kezeléseket, gyógyszereket, melyek ahhoz kellettek, hogy fizikai és mentális állapota is javuljon. Szép lassan felépült, és ekkor már lányát is felismerte.

Azóta rengeteg időt töltenek együtt, igyekeznek bepótolni a kimaradt éveket, és minél jobban megismerni egymást. Sokat járnak moziba, kirándulni, de van, hogy csak sétálnak egyet a vízparton: abban egyetértenek, hogy bármi, amit együtt csinálnak, csakis jó lehet. Mindketten nagyon hálásak, hogy újra egymásra találhattak, és a lány úgy érzi, a fotózás volt a híd, ami ismét összekötötte őket. A férfi pedig taxisofőrként kezdett dolgozni.

Diane Kim azért osztotta meg a történetüket, hogy bebizonyítsa, igenis vannak csodák, és felhívja a figyelmet arra, hogy milyen nagy szükségük van a hajléktalanoknak mások segítségére. Tudja, hogy egy ember nem változtathatja meg az egész világot, de azt is hozzátette, egy ember életének megváltoztatása is felbecsülhetetlenül sokat számít.

Fiatal lány segített a hajléktalan férfin

Anatoly hosszú ideig úgy élte hétköznapjait, mint bárki más. Édesanyjával és feleségével lakott egy kis lakásban, lelkiismeretesen dolgozott, ám sajnos tragédiák sorával kellett szembesülnie. 2004-ben elhunyt az anyukája, és nem sokkal később a felesége is. A történtek után beköltözött mellé unokaöccse, és egy ideig így éltek együtt. Hamarosan azonban kirakta nagybátyját a lakásból bármiféle segítség vagy támogatás nélkül. A hontalan férfinak végül egy fiatal, teljesen idegen lány nyújtott segítő kezet.

• hajléktalan
• apa és lánya
• megható
• fotózás
• történet
• kapcsolat
• Lélek&Test