A New York-i írónő, akiért a fél világ rajong, beleértve Martin Scorsesét is: na de kicsoda Fran Lebowitz?
Fran Lebowitz egy hihetetlen humorérzékkel és csípős nyelvvel megáldott életművész, aki senkit nem hagy hidegen.

GettyImages-466681293
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Martin Scorsesét valószínűleg nem sok embernek kell bemutatni. A zseniális rendező, producer munkásságát olyan filmek színesítik, mint A tégla, A Wall Street Farkasa vagy épp Az ír. Ha valaki az alkotásait nem is követte figyelemmel, a nagy port kavaró, szuperhősös filmekkel kapcsolatban tett, nem túl hízelgő kijelentéseiről már hallhatott. Fran Lebowitz talán kevésbé ismert itthon, vagyis kevésbé volt ismert, mielőtt Scorsese dokumentumsorozatot nem készített a főszereplésével a Netflix számára.

A Mintha egy városban lennél (Pretend It’s a City) berobbanásával világszerte tömegek zárták a szívükbe a nyers és kissé zsémbes hölgyet, akinek úgy tűnik, hogy mindenről megvan a maga igen markáns véleménye. Na de kicsoda Fran Lebowitz?

Imádja és utálja New Yorkot

Fran Lebowitz író, aki imádja New Yorkot, ez nem is kérdés. Ugyanakkor úgy gondolja, hogy a turisták által elözönlött Times Square talán a legborzalmasabb hely a világon, egyetlen metróút még a dalai lámából is kihozná a dühöngő őrültet, és a városban lévő embertömegből ő az egyetlen, aki arrafelé néz, amerre halad.

Mégis, Fran elképzelhetetlen lenne New York nélkül, és valószínűleg mostanra már a város sem lenne ugyanolyan nélküle. 19 éves korában, 1969-ben költözött oda, azóta figyeli, a benne élőkkel egyetemben. A nő egy jelenség, majdnem mindig ugyanúgy néz ki, vág az esze, mint a beretva, csípőből olyan szellemesen válaszolja meg a riporterek kérdéseit, hogy azok a nevetéstől alig bírnak megszólalni. Scorsese, aki egyébként jó barátja, a sorozatban a térdeit csapkodva nevet Lebowitz kijelentésein. 

Író - három évtizede tartó írói válságban

Frances Ann Lebowitz 1950. október 27-én született New Jersey-ben, zsidó családban. Saját bevallása szerint hétéves kora óta ateista. Korán megszerette az olvasást, ami ma is a kedvenc tevékenysége, fiatalon az iskolai teljesítménye rovására ment, ugyanis az órák alatt is a könyveit bújta, és ez meg is látszott a jegyein. 18 éves volt, amikor a szülei a nagynénjéhez küldték New Yorkba, nem sokkal később pedig úgy döntött, hogy ott marad, annak ellenére, hogy a városban az élet már akkor is igen drága volt. A barátainál húzta meg magát, és abból élt, hogy megírta a főiskolai dolgozataikat. Ő maga nem tanult tovább. Húszévesen kivett egy saját lakást, takarítónőként és taxisofőrként is dolgozott, hogy fenntartsa magát, bár mindig azt hangoztatja, hogy ő egy kifejezetten lusta személy, aki legszívesebben csak olvasgatna egész álló nap.

Magazinokba kezdett írogatni, Andy Warhol kérésére például az általa alapított Interview-ba. 1978-ban jelent meg az első könyve, a Metropolitan Life, ami a komikus, főként a már korábban a sajtóban megjelent esszéit tartalmazta. 1981-ben adták ki a Social Studies című újabb kötetét, ami hasonló írásokból állt. Művészekkel kötött barátságokat, egyre többen megismerték. A ’90-es években még két könyve jelent meg, ezek közül a második, mindmáig utolsó kész műve egy pandákról szóló gyerekkönyv, amit írói válság követett, ami még most is tart.

„A szerkesztőm szerint, aki, mikor a szerkesztőmként mutatom be, mindig azt mondja, hogy ez a legkönnyebb meló a városban, az írással kapcsolatos bénultságomat az írott szó iránti túlzott tisztelet okozza, és azt hiszem, ez valószínűleg igaz” - mondta Fran egy interjúban.

Tényleg mindenről van véleménye

Az írás helyett tévéműsorokban kezdett feltűnni, így keresetlen stílusa mind nagyobb figyelmet kapott. Remek, csípős humora, pontos meglátásai számos rajongót szereztek neki, sok helyre hívták előadóként. Mindenről van véleménye, amit szívesen meg is oszt a közönséggel, akkor is, ha az nem teszi túl népszerűvé. Az első könyvében például kifejtette, hogy utálja a kutyákat, szerinte ki kéne tiltani őket New Yorkból. Erre nekiszegezték a kérdést, hogy mi lenne így a magányos, illetve a gyengénlátó emberekkel, mire ő azt válaszolta, hogy a legjobb lenne, ha összeköltöznének, persze a kutyák nélkül. Nyíltan beszél politikai nézeteiről, és arról is, hogy leszbikus.

A cikk az ajánló után folytatódik

Tartja magát az elveihez, különösnek tűnhet, de nincs mobiltelefonja és számítógépe sem. Mint kifejtette, amikor először találkozott a számítógépekkel, úgy gondolta, hogy azok tulajdonképpen gyors írógépek, arra pedig neki nincs szüksége, hisz olyan lassan ír, hogy akár a vérével is írhatna anélkül, hogy komolyabb kárt tenne magában. Nagyobb ellenérzésekkel viseltetik a mobiltelefonok irányában, mert mint elmondta, a metrón azt tapasztalja, hogy a felnőttek döntő többsége játszik rajtuk ahelyett, hogy mondjuk újságot olvasnának, és ezt nem tartja jó iránynak.

Azt, hogy a személyisége mennyire magával ragadó a rigolyái ellenére vagy éppen azok miatt, mi sem mutatja jobban, hogy Martin Scorsese 2010-ben már egy másfél órás dokumentumfilmet szentelt neki, most pedig úgy érezte, hogy mindezt megtoldhatja még a már említett sorozattal is. Utóbbiról egyébként a nézők többnyire elragadtatva nyilatkoznak, hangsúlyozva, hogy az a 2020-as pocsék év egyik legjobb történése.

Romantikus filmek kvíze

Ha nagy mozirajongó vagy, és a szerelmes filmeket sem veted meg, teszteld tudásodat kvízünkkel! Vajon felismered, hogy melyik alkotásokból származnak a képkockák?

 (Képek forrása: Getty Images Hungary.)

Ezt is szeretjük