Hogy flörtöltek a viktoriánus korban? Legyezőkkel és a kártyákkal üzentek egymásnak a szerelmesek
Minden mozdulatnak más-más jelentése volt a viktoriánus kori ismerkedés során. Könyveket, legyezőket, zsebkendőt is használtak az érzelmek kifejezésére.

viktorianus par
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A viktoriánus kor visszafogottsága, erkölcsössége és szigorú szabályai az ismerkedést is korlátozták. A fiatalok helyes, illendő viselkedését a nagyobb eseményeken gyakran chaperone-ok felügyelték, ám a hölgyek és az urak így is megtalálták a módot a flörtölésre.

Mivel látványosan nem közeledhettek egymáshoz, ötletes trükköket kellett bevetniük, ha kiszemeltek valakit. Gyakran apró mozdulatokkal, legyezőkkel, zsebkendőkkel vagy épp sokat mondó kártyákkal üzentek egymásnak. 

Legyezővel flörtöltek a viktoriánus korban

A bálok és a rendezvények remek alkalmat biztosítottak az ismerkedésre, de a szabályok az udvarias beszélgetéseknél és a táncnál nem engedtek sokkal többet. A leleményes hölgyek egy idő után nélkülözhetetlen kiegészítőjüket, a legyezőt használták flörtölésre. Szinte minden mozzanatnak, tartásnak más jelentése volt, melyet a férfiak is ismertek már egy idő után. A legyezőgyártók apró cédulákon terjesztették a mozdulatok dekódolását. Természetesen mindez sokatmondó pillantásokkal, szemkontaktussal együtt működött igazán.

Ha bal kézben, széttárva hordozták a kiegészítőt, azzal azt mutatták, hogy nyitottak a beszélgetésre, a gyors legyezés arra utalt, hogy a hölgyet már eljegyezték, míg a lassú arra, hogy házas. Az ajkakhoz érintett darab felhívás volt csókra, ha viszont az arc bal oldalán pihentették, az a visszautasítással, a „nem” válasszal volt egyenlő.

Zsebkendők, könyvek és virágok

A zsebkendőt is a legyezőhöz hasonlóan használták a 19. században, mert a tömegben nagyon jól lehetett diszkrét üzeneteket küldeni vele. Ha két kézzel forgatták, az közönyről árulkodott, ha a bal kézben, akkor az illető meg akart szabadulni a másiktól, míg a leejtett zsebkendővel azt jelezték, hogy maradjanak inkább barátok. A könyveket szintén alkalmazták ismerkedésre, rejtett kommunikációra. Ha fejjel lefelé tartották, azzal azután érdeklődtek, hogy szereti, kedveli-e őket a másik, ha pedig a jobb vállukra fektették, az az igent jelentette. Amennyiben hozzáérintették a bal orcájukat, azzal arra figyelmeztették a másikat, hogy valaki figyeli őket, ha pedig ráharaptak a könyvre, akkor ellenszenvüket, utálatukat fejezték ki a másik iránt. Ezek mellett a kesztyűt is bevetették titkos üzenetek közvetítésére.

A cikk az ajánló után folytatódik

A legszélesebb körben alkalmazott udvarlási módszer kétségkívül a virágajándékozás volt. Mindegyik virág, szín és szalag más-más üzenetet hordozott, melyeket egy 1852-es, Etiquette of Flowers című könyv is megmagyarázott. A vörös rózsa a szépségre utalt, a csíkos szegfű elutasításra, míg a sárga írisz a szenvedély jelképe volt.

Flört- és eszkortkártyák

A késői viktoriánus Angliában, valamint Amerikában rendkívül népszerűek voltak az úgynevezett flört- vagy eszkortkártyák is. Ezek apró, írással vagy néha rajzzal is ellátott papírok voltak, melyek az ismerkedésben, az udvarlásban nyújtottak nagy segítséget. Néha rövid, kódolt képüzenetet rejtettek, de gyakran humorosan vagy egyértelműen megfogalmazott mondatok álltak rajtuk. Volt, hogy a férfiak azt kérdezték ezeken keresztül, hogy megismerhetik-e közelebbről, hazakísérhetik-e a hölgyet, de előfordult, hogy egy forró éjszakára akarták csábítani az üzenettel a másikat.

A kártyákat általában óvatosan csúsztatták a nők zsebébe, kezébe úgy, hogy környezetük lehetőleg az egészből semmit ne vehessen észre. Ezenkívül a hagyományos leveleket is bevetették a viktoriánus kori férfiak az udvarláshoz, de sokan ismerkedtek újsághirdetéseken keresztül is.

Bár a mozdulatokat elméletileg széles körben ismerték, a történészek nem tudják pontosan, hogy valójában mennyire voltak népszerűek ezek a módszerek, és milyen gyakran alkalmazták őket a hétköznapok során.

Így szexeltek a viktoriánus korban

A szexualitást korábban szigorú szabályok és furcsa hiedelmek övezték. Így volt ez a 19. században, a viktoriánus korban is, ahol a könyvek, az orvosok, a vallási vezetők és a nagy tudásúnak vélt emberek még azt is megmondták a pároknak, hogy milyen pózban, mikor szeretkezhetnek.

Ezt is szeretjük