Így beszélj nyíltan az érzéseidről úgy, hogy ne ragadjon át a másikra a rosszkedv

Ahhoz, hogy az ember feldolgozza a sérelmeit, illetve levezesse a felgyülemlett feszültséget, elengedhetetlen, hogy megossza másokkal a negatív érzéseit. Egy pont után azonban már nem szimpla ventilálásról szól az egész, hanem a terhek átadásáról és a traumák észrevétlen átragasztásáról.

Amikor egy személy traumatikus eseményt vagy folyamatos traumát él át, előfordulhat, hogy védekező mechanizmusként eltávolítja magát az eseményektől annak érdekében, hogy megvédje magát a sérüléstől.

Az érzésekről beszélni másoknak

Ilyenkor az adott egyén nincs is tudatában annak, hogy traumatizált, negatív élményeiről pedig bátran mesél másoknak. Ők azok, akik nem érzik egy traumatikus történés hatását, ezért könnyedén mesélik el azt barátjuknak, családtagjuknak. Mindezt zavarba ejtő lehet hallgatni, mivel a szavak általában erős kontrasztban vannak a mesélő hangszínével, gesztusaival.

De miért is káros mindez? A fájdalmakról való túlzott és könnyed beszélés azt sugallhatja, hogy az illető nem képes önreflexióra, és nem tudta értelmezni a történteket. A traumadömpingtől a befogadó fél kényelmetlenül érezheti magát, és így nem tudja, mit reagáljon a traumatikus élményre. Azok, akik így zúdítják rá a másikra a gondjaikat, jellemzően azok az emberek, akik egyedül érzik magukat, és megosztásuk fő célja, hogy érvényesítést kapjanak. Ettől azonban még jobban elszigetelik magukat, hiszen a másik gyakran frusztrációt és neheztelést érez, amiért a traumatizált fél nem ismeri fel sebeit.

Jelek, hogy a másik rosszul csinálja

Több jel is utalhat "traumadömpingre":

• Ha a másik folyamatosan ugyanazokat az érzéseket ventilálja, és úgy tűnik, rendszeresen ugyanabba a hibába esik, nem tanul meg hatékonyan megbirkózni a nehézségekkel, nem halad.
• Ha nem engedi, hogy mások elmondják a véleményüket vagy álláspontjukat a tapasztalatairól.
• Ha egyirányú a kapcsolat, mindig csak az egyik fél osztja meg a problémáit.
• Ha a traumatizált fél nem kéri ki a másik tanácsát, és a másik élete, gondjai sem érdeklik.

Ha úgy érzed, megosztanád traumatikus élményeid, de nem szeretnéd átragasztani a fájdalmadat a másikra, a legjobb, ha így kezded a beszélgetést:

Olyasmit éltem át, amit nagyon nehéz feldolgoznom, és lehet, hogy neked is nehéz lesz meghallgatnod. Késznek érzed magad arra, hogy ilyesmiről beszélj velem?

Természetesen vannak olyan események, ami után egy barátnős lelkizés nem elég. Ha úgy érzed, képtelen vagy feldolgozni a múltbéli traumákat, érdemes lehet naplót írni, és szakemberhez fordulni. Ha nem érzed jól magad a beszélgetésben, fontos, hogy mutass empátiát a másik felé, egyúttal érvényesítsd érzéseid. Jó megoldás lehet ilyenkor külső segítséget ajánlani, és találni valakit, aki segítheti a másikat a jó útra terelni és feldolgozni a sérelmeit.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• érzések
• lelki háttér
• érzelmek
• trauma
• trauma feldolgozása
• tudatosság
• Lélek&Test