Élete intim részleteiről is mesélt a magyar írónő – Megbotránkoztató könyveivel borzolta az 1900-as évek Magyarországát

Koniorczyk Borbála urbanista, kulturális szakember, valamint a hosszúlépés.járunk? városiséta-szervező cég társalapítója. Női szörnyetegek című könyve hét kivételes művészről szól, akik a 20. század eleji Budapesten alkottak egy olyan korban, amikor még sokan úgy gondolták, a nők természetüknél fogva alkalmatlanok önálló, kreatív szellemi tevékenységre.

Volt, aki egyenesen női szörnyetegnek nevezte azokat, akiknek nem az anyaság és a háztartás vezetése volt az egyetlen célja. Közéjük tartozott Erdős Renée írónő is, akit a szerzőnő egyszerűen csak az élet királynőjének nevez - nem véletlenül. 

Erdős Renée, a botrányos írónő élete

A 20. század eleji Magyarország konzervatív társadalmában kezdett el verseket írni egy lány, akinek erősebb tónusú érzelmei nemhogy gátolták volna, inkább segítették karrierjét. Még húsz éves sem volt, de költeményei nyugtalanító érzésekről és vágyakról szóltak, a szokatlanul karcos és őszinte versekre pedig egész Budapest felkapta a fejét. Nevéhez később örökre odatapadt "a legerotikusabb magyar írónő" jelző, és többnyire nem jó értelemben véve. Legsikeresebb műveit saját viharos, szenvedélyes, alaposan kiszínezett életére építette. 

Renée Ehrental Regina néven született 1879-ben ortodox zsidó család legkisebb, hetedik gyermekeként, és a pesti színiakadémia hallgatója volt. A család Győrbe költözött, itt fedezte fel egy szerzetes a kislány tehetségét. Már ekkor rengeteg verset írt, majd végül bátyja vitte fel Rákospalotára. Renée hosszú, fekete hajú, fekete szemű, búgó hangú és feltűnően szép lány volt.

Bár a színpadhoz nem volt tehetsége, nem adta fel, mellette pedig verseket írt. 17 évesen ismerkedett meg egy szerkesztővel, aki bejuttatta versét a Magyar Géniusz című folyóiratba. Miután ekkor "túl masszívnak" nevezték, kívül-belül, hazatért győrbe, de ősszel új tervekkel indult vissza Rákospalotára. Szállásadói lányaival ő segített hozni-vinni az üzeneteket Eötvös Károly politikus-ügyvéd Próféta utcai irodájába. A férfi már az ötvenes éveiben járt, és az iroda folyosóján ütköztek egymásba Renée-vel. A lány rögtön felkeltette érdeklődését, és azonnal a kezébe vette sorsát. 

Első verseskötete 1899-ben jelent meg, és bár kapott negatív kritikákat, karrierje szárnyalni kezdett. A pesti lapok hamarosan már honoráriumokat fizettek a műveiért. Felkavaró sorait mindenki olvasta, de leglelkesebb olvasói nők voltak, akik úgy érezhették, végre van valaki, aki a legtitkosabb gondolataikat is ki meri mondani.

Hamarosan Pestre költözött a Nyugati pályaudvar környékére, saját cselédlánya is lett. Ontotta magából a verseket és a tárcákat, nagy lendülettel vetette bele magát a fővárosi pezsgésbe. Az írás mellett olaszul és angolul is tanult, valamint művészettörténeti ismereteket szerzett. 

Renée egyre inkább magára talált, és megismerte élete nagy szerelmét, Bródy Sándort, a nős, sokgyerekes író-szerkesztőt, aki Budapest legvonzóbb férfija volt akkoriban. Végzetesen egymásba szerettek, a nagy nyilvánosság előtt zajló, évekig tartó, drámai szakításokkal és szenvedélyes kibékülésekkel tűzdelt kapcsolatukat pedig szorosan követte a pletykákra éhes közönség.

Renée következő, 1902-ben megjelent kötetét már Bródy Sándor rendezte sajtó alá. A kötetben a férfi mint a női vágy tárgya jelent meg, valamint a házasságon kívüli, alkalmi testi örömök töltötték meg a művet. "Rendes" nő kézbe sem vehette volna akkoriban. Még Ady Endre is zseniális poétalánynak nevezte, majd az övéihez hasonló verseket kezdett írni.

Sokan érezték, hogy Renée túlmegy minden határon, és minden követ megmozgattak, hogy legalább fiatal, ártatlan lányok kezébe ne kerüljenek a kötetei. A 23 éves fiatal nő saját magát is termékként tudta kezelni, és egyáltalán nem riadt vissza attól, hogy az élete intim részleteit az egész város elé tárja.

Szabó Ervin és Jászi Oszkár is megpróbálták meghódítani a szívét, Jászi Oszkárnak Renée volt az első szerelme, akitől dolgozni se tudott. Az írónő azonban soha nem vette igazán komolyan őt, de rajongása jól esett neki, és ha összeveszett Bródyval, és úgy érezte, Jászi kezd túllenni rajta, újra belemélyesztette karmait a fiatal férfibe.

Bródy pedig nemcsak feleségét csalta vele, hanem Renée-t is mindenki mással. A legendás, szenvedélyes kapcsolat pedig hamarosan véget ért.  A 24 éves nő Írások könyve címen saját lapot indított.1905-ben azonban Bródy szíven lőtte magát, és bár felgyógyult, öngyilkossági kísérlete miatt mindenki az írónőt hibáztatta. A valsógá azonban az volt, hogy a férfi azt hitte, szifiliszes.

Ennek ellenére Pesten elterjedt a pletyka, hogy azért akart véget vetni az életének, mert a kegyetlen Erdős Renée nem volt hajlandó hozzámenni, mert zsidó. Az a tény, hogy ő maga is az, nem zavarta meg a logikát. Az írónő 1906-ban idegösszeomlást kapott, és hónapokra kórházba került. Ezt követően igazi romantikus regényhősnőként egy kolostorban keresett menedéket a rázúduló csapások elől, és belevetette magát a vallásba. 

A kolostorból kezdett levelezni Finta Sándor szobrásszal, aki börtönben ült súlyos testi sértés miatt. A szenvedélyes levelezést fényképcsere is követte, de a szerzetesek lebeszélték a személyes találkozóról. Végül az 1910-es évek elején hirtelen ötlettől vezérelve hozzáment az Olaszországban élő művészettörténészhez, Fülep Lajoshoz. A frigy viszont katasztrofálisan sikerült. 

A pár hamarosan visszaköltözött Budapestre, Renée teherbe esett első gyermekükkel. Kornélia születése után újra terhes lett, de a férfi még a szülés előtt elhagyta őt. A szülés során trombózist és tüdőembóliát kapott, és hosszú, keserves hónapokba telt a felépülése. Ezután újra írni kezdett, hogy el tudja tartani lányait.

Bródy Sándorral való viszonyát az 1920-ban megjelenő Az élet királynője című műve minden addiginál nagyobb siker lett, és a korban botrányosnak számító sorokkal volt teli, legfőképpen felháborítóan erotikusnak számító jelenetekkel. A negyvenes éveiben járó írónő sikeresebb és megosztóbb volt, mint valaha. A lányok titokban, a paplan alatt olvasták könyveit. Később az egyház is támadni kezdte. 

Az 1920-as évek egyik legnépszerűbb magyar írója lett, a kiadók pedig a szakma magyar történetében addig sohasem látott példányszámban jelentették meg a botrányos regényeket, verseit és drámáit pedig már németre és olaszra is lefordították. A rajongók Renée-ben látták azt a nőt, aki végre kimondja a legtitkosabb gondolataikat és vágyaikat.

Később Rákoshegyre költözött, az 1930-as években pedig a Pesti Hírlapba írt. Ezután maga Róma polgármestere adta össze a Capitoliumon az egykori titkárával. hazaköltözésük után István megszervezte a háztartást, és a lányok nevelésére is odafigyelt. István 1944-ben végül elhagyta őt egy fiatalabb nőért.

Renée a hatvanas évei közepén az éhséggel és a jobb karjában kialakuló izombénulással küszködött, Slachta Margit szerzett neki egy kis lakást. Régi rajongói rendszeresen visszatértek hozzá. 1956-ban újra egy köteten dolgozott, amiben a boldog békeidőket akarta feleleveníteni. Eben a kötetben már nyoma sincs korabeli stílusának. 

Az írónő végül 1956 nyarán halt meg, emlékirata - melyen még az utolsó nyáron is dolgozott - évtizedekig kéziratként porosodott egy múzeum raktárában. Az ifjúságunk végül 2018-ban jelent csak meg.

Képek: Wikipedia, Pinterest, Instagram.

• írónő
• 1900-as évek
• 20. század
• könyv
• Lélek&Test