Prostitúcióra kényszerítik a kislányokat, ezért adják „Isten szolgájának” őket: a devadasik megrázó sorsa

Indiában már körülbelül a 7. század óta él egy hagyomány, amelynek során a nőket a vallás, a templom szolgálatába adják. Ez korábban magas társadalmi rangot, védettséget jelentett számukra, napjainkban azonban a devadasik életét csak szenvedés, kiszolgáltatottság és megaláztatás jellemzi.

A státusz szerepe, jelentősége a történelem során teljesen átalakult, és ma már az Isten szolgálatába adott kislányokat, fiatal nőket szexrabszolgává teszik, prostitúcióra kényszerítik a vallás színe alatt.

A devadasik szerepe a korai Indiában

A devadasi szó Isten szolgáját jelenti. A kezdetektől hosszú évszázadokon keresztül azokat a kiválasztott nőket, akik megkapták ezt a státuszt, nagy tisztelet övezte. Voltak, akik önként választották ezt az utat, és olyanok is, akiket családjuk terelt erre. Úgy tartották, Istenhez adják őket feleségül, ezáltal a vallás vagy egy templom szolgálatába állították őket, és nem mehettek férjhez egész életük során. Mindezek ellenére azonban akkoriban meglepően nagy szabadságot és függetlenséget kaptak, hiszen szinte szentként tekintettek rájuk. Ők maguk választhatták meg partnereiket, teljes mértékben ők rendelkeztek a saját testük felett, és sosem függtek anyagilag a férfiaktól.

Széles körű oktatásban részesültek, zenei tanulmányokat folytattak, táncolni tanultak, és szinte a művészet összes ágába belekóstoltak. Feladatuk ugyanis nemcsak az Istenség, valamint a templom szolgálata és őrzése volt, hanem az is, hogy előadásokkal nyűgözzék le a királyokat, a közönséget, ezért cserébe pedig akkoriban nagyon is jónak számító fizetséget kaptak.

A társadalmi rangsorban igen magas szinten helyezkedtek el, és gyakran uralkodók, köztiszteletben álló férfiak vették őket pártfogásuk alá. Ennek ellenére azonban a devadasiknak általában semmi sem volt kötelező: senki nem kényszeríthette őket szexuális szolgáltatásra, minden döntést ők maguk hoztak meg. Voltak, akik rendszeresen váltották partnereiket, voltak, akik tartós viszonyban éltek védelmezőikkel, és családot alapítottak, de olyanok is, akik egyedül élték le az életüket.

Idővel azonban az egész hagyomány átformálódott. A nők elvesztették rangjukat, hatalmukat és az őket övező tiszteletet is. A devadasikat lassan a prostituáltakkal kezdték azonosítani, és így is kezelték őket. 

Gyermekek, akiket Isten nevében kényszerítenek prostitúcióra

Ma ez a státusz nagyjából egyenlő a szexrabszolgasággal. A lányok sorsa már kicsi korukban megpecsételődik: azok a szegény családok, akiknek nincs más bevételi forrásuk, kereseti lehetőségük, saját gyermekeiket ajánlják fel, úgymond, „Isten szolgálatába”. Az is gyakori, hogy a devadasilét öröklődik, a lányoknak követniük kell a generációkon átívelő hagyományt, így nem marad más választásuk, csak az, hogy beálljanak a sorba. Rokonaik meggyőzik őket, hogy csak így lehetnek igazán boldogok, így szolgálhatják az Istent, ezzel pedig elérik, hogy a lányok elhiggyék, valóban nincs más lehetőségük.

Vannak, akik már háromévesen devadasivá válnak, és tizenéves koruk elején szexuális szolgáltatásokra kényszerítik őket. Szüzességüket gyakran egy beavatási szertartás során kiárusítják, és általában keresnek számukra egy tehetős partnert, aki a szexért cserébe nemcsak róla, hanem családjáról is gondoskodik. Később pedig mindent el kell tűrniük a férfiaktól: egyáltalán nem ritka, hogy megerőszakolják, bántalmazzák vagy kínozzák őket.

Sokan elfogadják sorsukat társadalmi és családi nyomásra, de rengetegen próbálnak megszökni a kizsákmányolás elől, kisebb-nagyobb sikerrel. A hagyományt ugyanis, bár hivatalosan 1988-ban betiltották, a kisebb, visszamaradottabb falvakban még mindig nem tudták beszüntetni. A tradíciók tisztelete, a mélyszegénység és az egyre csak növekvő, prostituáltak iránti igény nagyban megnehezíti az intézkedéseket annak ellenére, hogy a kormány és a különböző emberi jogi szervezetek igyekeznek véget vetni az „Isten nevében” zajló kizsákmányolásnak, szexuális kihasználásnak.

Korbácsütésekkel mutathatják ki szeretetüket a nők

Az Omo folyó völgyében élő etióp törzsekben élénken él egy brutális és kegyetlen hagyomány, amelynek lényege, hogy rituális szertartásokon erős korbácsütésekkel sújtják a nőket. Az ezek után maradt hegek pedig azt jelképezik, hogy valóban méltóak a szerelemre, és a nehéz időkben is fontos szerepet játszanak. Ez természetesen nonszensz, és csak azért, mert hagyomány, nem éppen tisztelendő.

Képek: Getty Images Hungary.

• devadasi
• női sorsok
• kiszolgáltatottság
• szexrabszolgaság
• prostitúció
• india
• hagyomány
• tradíció
• Lélek&Test