Nagyon fontos, mégis keveseknek megy – A lelki egészséged látja a kárát, ha nem vagy rá képes

Könnyű mondogatni, hogy ideje elengedni ezt vagy azt, de mit is értenek ezalatt az emberek? Felejtésre vagy tagadásra asszociálnak? Tettetésre, mintha soha nem is történt volna semmi, vagy van valami mélyebb, hasznosabb értelmezés is az elengedés szó használata mögött?

Rossz döntések, régi élethelyzetek, amikben a kiszolgáltatottság állapotát meg kellett élni, tapasztalatok, amikben a megtapasztalt én összehozhatatlan a jelenben és a jövőben kialakítani kívánt énnel, mind okoznak olyan kognitív disszonanciákat az emberi elmében, amiket nehéz feldolgozni. A későbbi életben is eredményezhetnek szorongást. De hogyan lépj túl ezeken a tapasztalatokon, és hogyan tudsz saját magadon segíteni? Egyáltalán, csak negatív élmények feldolgozására használhatók az engedés-elengedés fogalmai?

Az elengedés

Nemcsak a múlt tudja lelkileg gúzsba kötni az embert, hanem a jelen is, ha valami olyan állandó tényező van az életben, amitől úgy érzi, nem tud kiteljesedni. Nem akar kiszakadni a közegéből, mert úgy érzi, az állapot nem végleges, vagy nem olyan meghatározó tényező, ami épp kellemetlenséget okoz. Megeshet, hogy ő maga túl érzékeny, gyenge az akadály leküzdéséhez, és szekunder érzelemként bűntudatot, szégyent érez miatta.

Rossz szokások, mérgező kapcsolatok, teljesítési kényszer, a múlt árnyai vagy álmokról való lemondás mind olyan dolgok, amik könnyen elnyomhatják valaki mindennapjait, megakadályozva, hogy teljes mentális potenciálját az életének aktuális történéseibe vezesse. Ugyanígy egy régebbi mentalitás levetkőzése a személyiségfejlődés érdekében is okoz olyan ellentmondásokat, melyeket hosszú idő kibogozni. 

A régi én levetkőzése bátorságot igényel. Rengeteg bizonytalansággal jár, miközben az egyetlen konkrét indikátora a változásnak a fennálló elégtelenség és disszonáns érzékelés a megvalósított és megvalósítani kívánt valóságok között. Könnyű megülni a negatív gondolatokban, a régi személyiség biztonságában, a kellemetlen jelen és múlt is sokszor biztonságosabbnak tűnik, mint a beláthatatlan  jövő.

Az elengedés nem mindig döntés kérdése. Szó lehet akár egy fontos személy elveszítéséről, válásról vagy az álmok szertefoszlásáról.  Ilyenkor a veszteség az, amivel az ember kénytelen megbirkózni. Érdemes ráeszmélni, hogy nem véletlen az, hogy bizonyos dolgokat hátrahagy az ember, ezáltal viszont új irányt vehet az élete.

Engedés és elengedés

Azzal, hogy valaki megszabadítja magát az őt megbénító érzelmektől, leküzdi azokat, sok olyan dolognak enged teret az életében, amik talán pont emiatt a ködös elmeállapot és a fölöslegesen futott szellemi körök miatt maradtak ki. Annak a tudatosítása, hogy az ismert rossznál igenis csak jobb lehet, amit az ismeretlen jövő hoz, az első lépés önmagunk felszabadítása felé.

A rossz kapcsolatokat, kellemetlen közegeket, nem kielégítő munkaviszonyokat, egészségtelen gondolati és viselkedési mintákat hátrahagyni a legjobb döntés, amit valaki meghozhat az életében, az erre való törekvés és belefektetett energia pedig sosem vész kárba. A hibás minták felismerése egy olyan szemléletváltozást okoz, ami által új értelmezési rendszerek tárulnak elé. Ennek következtében tudja az ember a helyzetét újraértékelni, meglévő problémáira olyan megoldásokat találni, amik hosszan tartóak, és nem csak pillanatnyi reménnyel vagy illúzióval szolgálnak.

Fogadd el, hogy csak magadat tudod kontrollálni

Sem bizonyos körülményeket, sem mások cselekedeteit nem tudod irányítani, csakis saját személyed fölött van ilyen hatalmad. Így azok az elvárások, amiket az életben kivetítesz másokra is, maximum téged korlátoznak, és húznak majd le, ha azok nem teljesülnek. Amennyire az élet kiszámíthatatlan, és amennyire a valóság érzékelése is csak addig terjed, ameddig tudatod határai engedik, jobb, ha elvárásaidat inkább csak magadra vonatkoztatod, és elkezded értékelni, hálában és bizalomban részesíteni azokat a dolgokat, amik tényleg fontosak neked.

Az olyan gondolatok, mint az "én úgyse lennék rá képes" vagy "nem nekem való" olyan kereteket építenek egy ember léte köré, amik sokszor pusztán bizonyítás nélküli feltételezések abból a közegből kinyerve, amitől az ember a felvázolt szituációban szabadulni akar. Egészséges önértékeléssel a saját elvárásaidnak felelsz meg, nem pedig a környezetedből érkezőknek.

Megbocsátás

A szó, amitől a legtöbb érzelmi problémával rendelkező embernek a leginkább viszket a tenyere. Nemcsak arra vonatkozik, hogy a másoknak való megbocsátás mennyire fontos, hanem arra is, hogy az ember megannyi esetben magának is tartozik ugyanezzel. Önmagad hibáinak elfogadása által a megváltoztathatatlan dolgok miatt sem fogod többé magadat okolni, és annál könnyebben tudsz majd továbblépni, hogy új szempontok és perspektívák szerint élhesd az életed.

Ez a hozzáállás abban is a segítségedre lehet, ha másoknak kell megbocsájtanod. Saját határaid megismerése által másokéra is jobban rálátsz majd, ami eddig nem realizált módon világíthatja meg a múltad történéseit. A megbocsátás nem a téged ért igazságtalanságot legitimizálja, hanem feloldoz, hogy ne a múlt árnyékában élj. A megértés a negatív érzelmek eltörlésének egy olyan módja, ami elsősorban téged szabadít fel, és segít, hogy értékes tapasztalatokkal felvértezve tudj továbblépni.

Az az átkozott komfortzóna

Saját kereteidnek elhagyására talán a legjobb gyakorlati tanács, ha azt csinálod, amitől általában megijedsz. 

Ha túl komolyan veszed az általad kijelölt irányelveket, amiket az életben követni akarsz, tagadod, hogy arra másoknak is befolyása lehetne, pedig van. Ha ezt megkérdőjelezed, nem fogod a problémáidat teljes mértékben felismerni, és saját magadnak is csalódást okozhatsz.

Kommunikálj, és fejezd ki, mi jó, és mi nem jó neked, és igenis éld meg a negatív érzéseidet, teremts egyensúlyt önmagad és a környezeted között. Érezni fogod, hogy bizonyos dolgokat elengedni nem is olyan nehéz, mint ahogy elsőre tűnt.

Szívszorító képeken az igaz szeretet

A következő képeken szereplő pároknak megadatott az, amire olyan sokan vágynak: a hosszú évtizedeken át tartó, igaz szeretet, ami az idő múlásával sem halványult el, hanem egyre csak erősödött. Családtagjaik vagy az ápolóik posztolták a róluk készült, szívmelengető és gyakran szívszorító történeteket, felvételeket.

(Képek: Getty Images Hungary.)