Ezért szoronganak a 80-as, 90-es években felnövők: ők a két világ között ragadt generáció?

Az ember felkel reggel, már rögtön a telefonjáért nyúl, hogy lekapcsolja az ébresztőt, vagy nyomjon még egy szundit; egész nap a kéznél van a készülék, ha esetleg jönne egy üzenet, vagy történt volna valami fontos a világhálón. Ez a folyamatos impulzus- és információáradat nem egy generációnak okoz szorongást.

A technológia fejlődése az utóbbi huszonöt évben olyan szuperszónikus sebességgel zajlott, hogy még azok sem tudták pontosan követni, akik a fejlesztésén dolgoztak. A mesterséges intelligencia úgy tarolta le az emberiséget, hogy még nem teljesen világosak ennek a következményei, előnyei vagy hátrányai.

A szorongó generáció, akik analógból digitálisba fejlődtek

Azok, akik még úgy nőttek fel, hogy a mesefilm nem a Netflixet jelentette, hanem a tévében egyszer leadott műsort, ami elé oda lehetett ülni, vagy esetleg egy kedvenc kazettát vagy DVD-t, akiknek még normális volt, hogy nem egyetlen eszközben tartanak mindent, ami a hétköznapokban hasznos lehet, azoknak a felgyorsult 2010-es és 2020-as évek elképesztően nyomasztóak tudnak lenni.

Az az erős nosztalgia, amit a 80-as és 90-es években felnőtt generációk éreznek, tulajdonképpen egy komplex vágyakozás egy nyugodtabb életmódhoz, egy egyszerűbb világhoz, ami valójában már réges-régen eltűnt, és sosem lesz rekonstruálható. A modern technika a megannyi pozitív hatása mellett sok tekintetben rongálja az életminőséget, a mentális egészséget, a társas kapcsolatokat, de még a fizikai jóllétet is – belegondolva például abba, hogy mennyivel kevesebb időt töltünk a napfényben, és mennyivel többet a kékfényt sugárzó képernyők előtt.

Egyre többen érzik úgy, hogy az 1990-es évek élete sok szempontból egyszerűbb és élvezetesebb volt, mint a mai: az emberek akkoriban még tudták, mit jelent élni. Gyakran felmerül az is, hogy több szabad idejük volt, aktívabbak voltak, és több időt töltöttek a természetben. Ezzel szemben a mai társadalom élete sok tényező miatt bonyolultabb: a technológia gyakran zavarja mindennapjaikat és elrabolja az időt, miközben órákig pörgetjük a telefonunkon a rövid videók ezreit.

A közösségi média miatt az ideális életről alkotott kép elérhetetlennek tűnik, az információszerzés pedig bár korlátlan, a tényellenőrzés óriási kihívás, hiszen bármire találunk egy linket, és annak az ellenkezőjére is. Remek példa erre a tucatjával terjedő egészségtrendek: az egyik a húsevő diétára, a másik a vegán étrendre, a harmadik a nyers étkezésre esküszik – és ami a legijesztőbb, mindegyik ugyanolyan meggyőzően adja elő a saját álláspontját.

Összességében elmondható, hogy az 1990-es években születettek gyakran nosztalgiával gondolnak vissza gyermek- és tinédzserkorukra, mert az élet akkor kevésbé volt bonyolult és stresszes.

Akik egy egyszerűbb, a jó értelemben ingerszegényebb környezetben nőttek fel, most különösen nehéz helyzetben vannak. Ők az áthidaló generáció az analóg és a digitalizált, sőt túldigitalizált világ között. Bár nem mindenki esik pontosan ebbe a kategóriába – például jómagam a kilencvenes évek végén születtem, de a technológia nem volt a gyerekkorom meghatározó része –, a közös tapasztalat a folyamatos alkalmazkodás volt. A használat módját, a függőség veszélyeit és az adaptációt mind meg kellett tanulni, miközben az eszközök rohamléptekkel fejlődtek. Sokak számára még ma is nosztalgikus élmény egy zsinóros fülhallgató, a Bluetooth-os eszközök armadája mellett.

Akik közben szülővé váltak, saját gyerekeiknek is át kell adniuk a digitális világ használatához szükséges tudást, és fel kell készíteniük őket a technológia veszélyeire. Nem egyszerű feladat egyensúlyt teremteni a két világ között, és nem véletlen, hogy sokan visszavágynak a régi szép időkbe, amikor egy nyomógombos Nokia vagy egy CD-gyűjtemény igazi kincsnek számított.

Képek: Getty Images Hungary

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• technika
• technológia
• internet
• generáció
• 90-es évek
• 80-as évek
• szorongás
• Lélek&Test