A 3 legidegesítőbb női allűr
A férfi szerint
Nem csak a pasik elviselhetetlenek olykor: néhány női rigolya és dühítő mánia a férfi türelmét is próbára teszi. Tudd meg, mitől szakad a cérna!

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A férfi elgondolkodós, a férfinak vágyálmai, mit vágyálmai: hagymázos ideái vannak. A nőről, hát persze. A nő, a kiszemelt: a mataharizmus elsőszámú művelője, mind szóbeli, mind gyakorlati szinten. Csábító, ágyban nagy, napközben bújós.

Különben is: mellben olyan a lány, mint sakkban egy Polgár Judit. Pacalt meg úgy főz, olyan pille könnyedséggel, mint holmi szakadár, koleszkonyhás múltját habarás nélkül tagadó menzásnéni. Rossz szava, gondolata, mondanunk sem kell: nincsen. Hogy lenne.

A hiányzó puzzle-darab Ő. Azt hittük, sose kerül elő a szőnyeg alól, aztán most nesze, itten van. Énekeljük el a Himnuszt.

A férfi, hiába szálfa, nem lát át minden kerítést. Bizonyos női allűrökre, mit ne mondjunk, nem lehet felkészülve. Mit ne mondjunk továbbá: nem az elkövetkezendő hármak miatt választják meg Miss Universe-nek a lányt.

Halló, halló

A technika Olimposzán mifelénk a playstation meg a beszélő sörnyitó lakik - a telefon hozzájuk képest még a fasorban sem. Hálásak vagyunk, hát persze, köszönjük kedves Mr. Bell. A telefon: kolosszális adomány – majdnem, mint a pálinkacefre. De hogy minden szégyenteljes testhelyzetben utol lehet érni az embert, azt már kikérjük magunknak.

A mobil átkozott egy dög. A multimédia Oszama bin Ladenje. Agybékát okoz. A mobilnál csak egy bosszantóbb dolog létezik: a mobil megszállottja. Örökös panellakó az ördög tengelyében. A mobiltelefon istenuccse pocsék dolog.

A pasit csörgetni pedig különösen nem menő. Csókokat küldözgetni, csak azért hívni, mert tudni akartam, mire gondolsz épp, bejelenteni minden apró pormacskakarmolást, nem ér. Csapjon bele a villám. Jókedvre deríteni a pasit egyébként is a juhtúrós sztrapacskával, meg a marhahús mellett felfőzött velőscsonttal kell.
Mondjuk, ha nem csörgetne senki, akkor most nyilván azért rínék.

Öreg járgány, szivatóval

Öregember nem gyorsvonat, de legalább pontosan indul. Mert késni szintén mocsok dolog. Utolsó pillanatban felkenni a sminket, még egy lehelet parfümmel tüntetni a pontosság ellen: női szeszély. A férfi, mind tudjuk, egyszerű, mint a fakalapács – farmer, póló, kis kóla a büfénél. Az asszony: millió apró darabból, fogaskerékből, illatból és selyemből felkent karika a Jóisten szeme alatt. Az asszonyi testtel törődni kell, és az asszonyi testtel való törődés a mozi kezdete előtti utolsó tíz percben a legeredményesebb. Ez tény, ámen.

De most azért, mert dagadt vagyok?

Cicapofis kislányokkal azért élünk együtt, mert, mit ad Isten, az ember kedveli őket. Elégedett. Valamelyest. Jó a szaguk, általában nem horkolnak. Vegyen el Ön is Nőt!

A Nő praktikus, kedves és jó. Már ha éppen nem jön rá az ötperc. A férfi a világból való kikergettetést valami ősi, nyilván a világhoz való hűtlenség mezején elkövetett vétkesség miatt szenvedi el nap mint nap; a mondat, amit a sors korbáccsal karcol bele a hátába, pediglen nem más: - Ugye, nem híztam meg? Nagy a fenekem?

Igen, nagy. Éppen egy picit. Illetve mit hegy, roppant félsziget. Kisanyám, a fenekedről az jut az eszembe, hogy venni kellene egy kivetítőt, a vászon, ha épp fehér a bugyi rajtad, már megvan. Állj már arrébb, nem látom tőled a Holdat.

Ezt is szeretjük