30 napig mindenre igent mondott a nő: most megosztja tapasztalatait

Te is kaptad már azon magad, hogy automatikusan nemet mondasz egy spontán vacsorameghívásra, egy mozira vagy egy olyan programra, ami bár jól hangzik, az adott pillanatban kissé kényelmetlennek tűnik?

Eleinte azt hazudjuk magunknak, hogy csak a privát szféránkat és a drága időnket védjük. Idővel azonban ez a biztonságosnak hitt buborék magányos csapdává változhat.

30 napig mindenre igent mondott a nő

Pontosan ebből a fásultságból lett elege egy nőnek, majd elhatározta: egyetlen hónapig minden egyes társasági megkeresésre igennel fog felelni, természetesen a józanság határain belül. Most pedig megosztja velünk, mi mindent tapasztalt ebben a pár hétben. 

1. hét

- A kísérlet első hete finoman szólva is döcögősen indult. Amikor a szomszédom meghívott egy csütörtök esti borkóstolóra, az első ösztönöm az elutasítás volt: alig ismertem a vendégeket, és a péntekem is sűrűnek ígérkezett. Mégis igent mondtam. Felvettem a kedvenc blúzomat, vittem egy jó bort, és a végén olyan mély beszélgetésbe keveredtem két ismeretlen nővel, hogy egyikük később elhívott egy szuper jógaórára. Ekkor tudatosult bennem, hogy a kezdeti feszengés csak átmeneti, de a valódi kapcsolódások örökre megmaradnak. - olvashatók az első tapasztalatok a Primewomen magazinban.

2. hét

- A második héten már a komfortzónám határait feszegettem. Szombat reggel hétórás túra? Igen. Karaoke a kollégákkal, ahol még egy Taylor Swift-duettet is bevállaltam? Igen. Kávézás? Szintén igen. Itt már kezdtem leszámolni azzal a szokásommal, hogy a megszokások mögé bújjak. Megtanultam a legfontosabb szabályt: nem kell hajnalig maradni, a lényeg, hogy ott legyél. Bevezetett túlélési praktikáim – mint az előre kikészített ruhák vagy az autóban tartott kényelmes, mégis elegáns váltócipő – sokat segítettek a spontán helyzetekben.

3. hét

- A harmadik hétre azonban utolért a szociális kiégés. A folyamatos programok, ebédek és partik miatt a huszadik nap környékén teljesen lemerültem. Nem az emberekkel volt bajom, hanem a csendes, töltődési idő hiányával. Ekkor tanultam meg az árnyalt igen művészetét: „Örömmel megyek, de korábban el kell jönnöm”, vagy „A vasárnap tökéletes, a szombat viszont nem jó”. A határok meghúzása nem a kísérlet feladása, hanem a saját energiaszintünk tiszteletben tartása. A naptáram színkódolása és a zajos helyeken bevetett, elegáns füldugók ekkor váltak a legjobb barátaimmá.

4. hét

- A záró hétre valami végleg átfordult bennem. A nyűg helyét átvette a kíváncsiság: vajon ez az este milyen történetet tartogat? Táncoltam jazzkoncerten, megtanultam rizottót főzni egy főzőtanfolyamon, és találkoztam egy régi barátommal, akit öt éve nem láttam. A harmincadik nap végére a naptáram és a lelkem is csordultig telt. Rájöttem, hogy ha elengedjük a félelmet és a fáradtságot, az élet elképesztő meglepetésekkel ajándékoz meg. Végül kiderült, hogy nem is vagyok olyan reménytelenül introvertált, mint hittem – csupán túl biztonságos játékot játszottam.

Ha a fentiekhez hasonlóan te is belevágnál, nem kell végletekben gondolkodnod: válassz ki fix számú programot egy héten, biztosítsd a másnapi pihenőidőt, és vezess naplót az érzéseidről. Az élet tele van apró meghívásokkal, és ha elkezdesz igent mondani rájuk, a világ kinyílik majd előtted.

Fotók: Getty Images Hungary

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• programozás
• teszt
• kísérlet
• magány
• társas kapcsolatok
• Lélek&Test