Ezért nem azt kapod az élettől, amit megérdemelsz: a self-made man illlúziója
A filozófus szerint önámítás a saját erőből elért siker.
Az emberiségben mélyen benne él a vágy, hogy a világot igazságosnak és érthetőnek lássa - ezzel igazolva sikereit és kudarcait. Hinni akarja, hogy a jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig elbukik – hiszen ha nem így lenne, a világ egy elviselhetetlen hely lenne.
Ez a pszichológiai szükséglet hívta életre a modern meritokrácia ideológiáját: azt a nézetet, miszerint a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek igazságosak, ha azok az egyéni tehetséget és erőfeszítést tükrözik.
Aki felemelkedik, megérdemli; aki lemarad, tehetett volna többet. Bár a „meritokrácia” szót csak az 1950-es években alkották meg, a mögötte meghúzódó logikát egy sokkal ősibb filozófia már évezredekkel ezelőtt tökélyre fejlesztette: a konfucianizmus. De mit is jelent ez?

Konfuciusz (i.e. 551–479) a politikai széttagoltság és az állandó háborúk korában élt. Úgy vélte, a káosz forrása a morális hanyatlás, a megoldás pedig az erkölcsi önművelés. A konfuciánus politikai filozófia egy meglepően egalitárius előfeltételezéssel indít: a lehetőségek egyenlőségével. Hitük szerint születésünkkor mindannyian hasonló morális potenciállal rendelkezünk, az oktatás és a fegyelem pedig bárki számára adott, származástól függetlenül.
Ez az elmélet persze kevéssé ráhúzható a mai világra, amikor a társadalmi egyenlőtlenségek egyre nagyobbak. Akárhogy is szépítjük, nem egyenlő esélyekkel indulunk neki az életnek. A probléma pedig ott kezdődik, amikor az egyenlőségéből fakadó egyenlőtlen eredményeket szentesíteni próbálják.
Az illatok terápiás ereje
Már megvásárolható a Femina első könyve:
A láthatatlan gyógyító
Molnár Éva kötete egy különleges utazásra hív az illatok gyógyító világába — az ókori füstölőktől egészen a modern olfaktív terápiáig.
Hogyan hatnak ránk az illatok? Miért kapcsolódik össze ennyire mélyen az emlékezet, a lélek és a szaglás? És hogyan segíthetnek az illatok a testi-lelki harmónia megtalálásában?
Promóció
- Vannak hajtások, amelyek sosem virágoznak ki, és virágok, amelyek sosem hoznak gyümölcsöt – mondja Konfuciusz az Analektákban. Szerinte mivel sokan nem művelik magukat, a társadalom tagjai között egyfajta morális rangsor alakul ki. Xunzi, a későbbi konfuciánus gondolkodó szerint pedig a hierarchia elengedhetetlen a társadalmi rendhez: a méltó uralkodónak a világ minden kincse sem sok, míg a kapuőrnek a kevés is épp elég. Az egyenlőtlenség így a rend szükséges előfeltételévé válik.
Azonban nem mindenki értett egyet Konfuciusz és Xunzi gondolataival. A taoista Csuang-ce például mindezt radikális kritikával illette. Ő azzal vádolja Konfuciuszt, hogy a morális nyelvezettel valójában csak legitimálja a hatalmat. Csuang-ce szemében a bölcs és a rabló egymás tükörképei: az egyik javakat lop, a másik státuszokat és neveket.

Oké, de mi van most?
Az olyan rendszerek, amikben a modern ember él jelenleg, többnyire az erény vagy a teljesítmény alapján rangsorolnak, így pedig óhatatlanul önkizsákmányoláshoz vezetnek. Ha az erény vagy a produktivitás mérhetővé és pozícióra válthatóvá válik, az emberi élet puszta nyersanyaggá, morális tőkévé korcsosul. Ez a dinamika köszön vissza a mai „hustle culture” világában is, ahol a folyamatos önfejlesztés, a „rise and grind” és a pihenés megtagadása a siker kötelező zálogaként jelenik meg.
A "self-made man" illúziója
A „self-made man” koncepciója feltételezi, hogy az egyén a saját sorsának kizárólagos szerzője. Csuang-ce szerint viszont a valóságban a hatalom utólag mindig erénynek keretezi a saját sikerét. Ahogy írja: „A kis tolvajt börtönbe zárják, a nagy tolvajból uralkodó lesz.” Gondoljunk a modern párhuzamra: egy pékségből 50 dollárt ellopó embert életfogytiglanra ítélhetnek, míg a korrupt politikusok büntetlenül ússzák meg. A győztesek pozíciója mindig utólag válik „kiérdemeltté”.

A meritokrácia és a „self-made” ideológia megtartó ereje nem a racionalitásában, hanem a reményben rejlik: elhiteti a keményen dolgozókkal, hogy a jövő igazolja majd a jelent. Ez azonban egy fájdalmas fantázia. Az esélyegyenlőség nem létezik, így a tehetségünk, az akaratunk és a lehetőségeink mind-mind egy tőlünk független hálózat termékei.
Ha megértjük Csuang-ce üzenetét, és elengedjük a „kiérdemeltség” görcsös megszállottságát, végre nem az egyéneket fogjuk rangsorolni a szerint, hogy ki mekkora sikert ért el. Ehelyett azokra a feltételekre és az intézményi gondoskodásra fókuszálhatunk, amelyek a méltó emberi életet mindenki számára elérhetővé teszik – függetlenül attól, hogy mit diktál a piac vagy a teljesítménykényszer.
Az agyad is tréningezheted a boldogságra: 7 trükk, amit már most megtanulhatsz
Könnyen elsajátítható technikák, a mindennapokban érdemes használni mindet.
ElolvasomFotók: Getty Images Hungary
OLVASD EL EZT IS!
- siker
- pszichológia
















