Nemcsák Károly: "Nem azért maradunk a színészbüfében, hogy leigyuk magunkat! A kollégáink a pszichológusaink is"

Nemcsák Károly 2011 óta a József Attila Színház igazgatója, tíz év alatt a nézők körében népszerű, sikeres darabokat bemutató színházat igazgat. 2021-ben pedig újabb ötéves megbízatást kapott az intézmény irányítására.

A Jászai Mari-díjas színész, aki a teátrum egy-egy darabjában is látható, ennek ellenére nem bánja, ha a mai napig egyik leghíresebb szerepe, Vágási Feri kapcsán szólítják meg az utcán - mesélte Soós Andreának a Femina podcastjában, melynek teljes adását a cikk végén hallgathatod meg.

Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója tíz éve

- Nagyon sok ember életében még mindig jelen vagyunk. Az ifjabb generáció talán már kevésbé emlékszik ránk, bár ez sem teljesen igaz, mert sok fiatallal találkozom, akik a szüleik után szintén nézik a Szomszédokat, hiszen már a teleregény teljes 13 éve elérhető. Megmondom őszintén, amikor forgattuk, akkor is jóban voltam Vágási Ferivel, és azóta is igen jól érzem ebben a helyzetben magam: az, hogy rám köszönnek, megismernek, örömmel tölt el, és nem zavar - vallotta be a 64 éves művész. 

Manapság már kevés az olyan teátrum, amely állandó társulattal rendelkezik, egyre inkább az jellemző, hogy a művészek produkciókra szerződnek. A József Attila Színház igazgatója számára nagy öröm, hogy a kőszínháznak tíz év után újra állandó, szerződtetett társulata van. A nézőket a 2021/22-es évadban hét új bemutatóval várják. 

- A József Attila Színházban ez alatt a tíz év alatt, amióta igazgatóként tevékenykedem, a társulat tagjaként kezeltem azokat a kollegákat, akik megbízási szerződéssel játszottak nálunk, hiszen bennük gondolkodtunk. Szerencsések vagyunk, hogy gazdaságilag olyan helyzetbe került a színház, hogy alkalmazotti státuszban tud foglalkoztatni művészeket. Ez abból a szempontból is fontos, hogy a gazdasági nyugalmat meg kell teremteni ahhoz, hogy a színpadon nyugodt munka folyjék. Ha folyamatosan azzal kell foglalkozni, hogy a művész hogyan éli túl a mindennapokat, az elviszi az energiát a színpadon megvalósuló lényegről. 

A fiatalítás is mindig nagyon fontos egy színház életében.

- Az arányokat tekintve sok fiatal szerződött hozzánk, akik erőteljes energiákat mozgatnak majd meg az évadban: Lukács Dániel, Kónya Merlin Renáta, Fekete Gábor, illetve Kulcsár Viktória és Lábodi Ádám, akikkel itt ülök a stúdióban. A régi társulatunkból pedig sokan maradtak. Húsz szerződtetett tagunk van, jó lenne, ha még többen lennének, most a gazdasági lehetőségeink ennyit engedtek meg.  

- Azt szeretnénk, hogy a fiatalok minél többet játsszanak, mert egy fiatal színész számára a legnagyobb lehetőség minél többet színpadon lenni. De ezt ők pontosan érzik is. Viki Pécsett és Nyíregyházán, Ádám Székesfehérvárott és Szombathelyen játszott sokat. Visszatekintve a pályakezdésemre, nagyon boldog vagyok, hogy gyakorlatilag le nem jöttem a színpadról.

Soós Andrea: Hogyan találja meg a társulatba illő, fiatal színészeket? 

- Ettől az évadtól a teátrumnak művészeti vezetője is van, Hargitai Iván személyében. Évekig dolgozott Székesfehérvárott Ádámmal, aki az ő kérésére lett a színházunk tagja, Vikivel pedig véletlenül hozott össze a sors Nyíregyházán egy főpróbán. Egy ilyen nagyobb lélegzetvételű tervnél próbálja az ember föltérképezni a saját társulatát is, mik azok a szerepkörök, ahol hiátust érez. Azt gondolom, akik most a József Attila Színházhoz szerződtek, pont ezeket a réseket töltik be, így leszünk erős társulat.

Soós Andrea:  Ahogy egy színész egyre több szerepet játszik el, lehet ezt nevezni tanulási folyamatnak, személyiségfejlődésnek, terápiának. Függetlenítheti-e magát egy színész hosszú távon a szerepeitől?

- Beszéltünk már arról, mennyire érinti meg egy színészt egy szerelmes szerep, de szerintem pont azért vagyunk színészek, hogy kontroll alatt tartsuk magunkat. Pontosan tudnunk kell, mit csinálunk, meddig engedjük el magunkat érzelmileg. Egy színházi előadást érzelemgazdagon, de hideg fejjel kell játszani. Hiába szeretünk nagyon egy-egy szerepet, figurát, egy idő után el kell engednünk, mert egyrészt jön egy újabb feladat, másrészt arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy más lendülettel dolgozunk huszonévesen, mint később.

Nem véletlenül kapjuk kortól függően is a szerepeket; ötvenévesen már kicsit ciki Rómeót játszani. 

- Mi, férfiak, szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint a nők, mert bennünket jobban elláttak a drámaírók szerepekkel. A színésznőknek az irodalomban kevesebb lehetőség, kevesebb a feladat jut.

Lábodi Ádám szerint a színészeknek kötelező a színházban letenniük az adott szerepüket. Aki nem így tesz, az őrült, az nem színész, hanem civil. A színészet egy mesterség, nem véletlenül tanulják öt évig, a próbafolyamat pedig azt a célt is szolgálja, hogy a színész küzdjön a szereppel hat hétig, hogy utána ki-be tudja kapcsolni. Bár sokszor az előadás maga is egyfajta terápia a színész számára, szerinte a színművészeknek ugyanúgy járna időnként pszichológus, ahogy az élsportolóknak. 

- Nagyon fontos a mi szakmánkban, hogy tudjunk bánni a fizikumunkkal, az idegrendszerünkkel, hogy adott esetben ne őrüljünk bele a feladatainkba. Sokszor felteszik a kérdést: ha vége az előadásnak, hazamész és lefekszel? Ez nem így működik.

Nem azért maradunk ott előadás után a színészbüfében, hogy leigyuk magunkat. Sok esetben a kollégák a pszichológusok, nekik beszéljük ki a feszültséget

- árulta el Nemcsák Károly. 

Nemcsák Károly, Kulcsár Viktória és Lábodi Ádám színművészekkel színházról, kulisszatitkokról, szerepekről és a József Attila Színház idei évadáról Soós Andrea beszélget a Femina új podcast csatornáján. Hallgasd meg a teljes adást!

• sztár
• nemcsák károly
• józsef attila színház
• színész
• podcast
• vendégváró
• Hazai sztár