20 év után újra Made in Hungária: a Keresztanyu főszereplője ezzel a musicallel mutatkozik be a József Attila Színházban

A cikket a József Attila Színház támogatta.

Húsz évvel az ősbemutató után ismét a József Attila Színház színpadán a Made in Hungária, amit a Jászai Mari-díjas színész-rendező, a Keresztanyu és a Drága örökösök sztárja, Lengyel Ferenc rendez. 

Amerika magyar hangját, vagyis a főszereplő Rickyt a 29 éves színész, Fekete Gábor alakítja, aki generációja egyik legtehetségesebb énekese és táncosa is. 

Made in Hungária a József Attila Színházban 

- Utoljára húsz évvel ezelőtt tűzte műsorára a József Attila Színház a Made in Hungária című musicalt. Ez az első musicalrendezésed. Mi az, amiben a mostani előadás hasonlítani fog a régire, és mi az, amiben különbözik majd? 

Lengyel Ferenc: Annyiból fog hasonlítani, hogy a mű adott, a zene adott. Ez az alapanyagunk, ami teljesen ugyanaz, mint húsz évvel ezelőtt. A vérmérsékletünk viszont már nem, ahogy a gondolkodásunk sem, hiszen én is mást gondolok a színházról, mint annak az előadásnak a rendezője. Másképpen közelítem meg a színészeket, a táncosokat, más elvárásaim vannak. A képpel, a díszlettel kapcsolatban is mást gondolok: erős és nagy hangsúlyt fektetek a táncra, tehát ha megszólalnak a zenék, természetesen a színészek éneklik, és el is táncolják egy tánckarral együtt. A színész fizikuma komoly igénybevétel alatt lesz, nem csak a táncosoké. 

 - Hogyan telnek a próbák? Nagy a szigor és az elvárások, vagy jut idő a nevetésre, egy kis együtt örülésre is?

- Nincs olyan nagy szigor, abszolút van nevetés, de nagyon sok a tennivaló. Van húsz jelenet, és ebben a húsz jelenetben ugyanennyi dal, bonyolult lépések, koreográfiák. Ez nagy lazítást nem enged, hogy hosszan sztorizgassunk, jópofáskodjunk és nevetgéljünk. Ami nem jelenti azt, hogy itt szigor van, vagy lebiggyesztett szájjal próbálunk. Jókedvvel, humorral, lazán fogjuk fel a dolgokat. Az időt ugyanakkor nem vesztegethetjük el.

- Mesélnél a szereposztásról? Már első látásra nagyon izgalmasnak tűnik? Kik kapták a fontosabb szerepeket, és milyen velük a közös munka?

- A főszereplő Fekete Gábor, ő alakítja Rickyt. Egy fantasztikus srác, fiatal, tehetséges színész, aki fantasztikusan énekel és táncol. Olyan ritka adottságokkal rendelkező ember, hogy kevés ilyet tudok felsorolni. Hál’ istennek, hogy a mi főszereplőnk lett! Mindehhez alázatos a hozzáállása, jókedvű, mosolygós alkatú ember. Tényleg le a kalappal előtte!

Aztán egy érdekesség még a főbb szereplők közül az Angelland együttes, aminek a tagjai különleges módon verbuválódtak. Forgattam a Keresztanyu című sorozatot, abban voltak munkatársak. Az egyikről, Kenderes Csabáról kiderült, hogy dobolt, rock ’n’ roll zenekara volt, ő lett Rudi, a dobos. A másikról az, hogy nagyszerűen táncol, rongylábú, különleges testalkatú, így aztán a mi Fred Astaire-ünk a kis Nyírő Konfár Erik lett. A harmadik színész, Kékesi Gábor pedig egyenesen úgy énekel, mint Jerry Lee Lewis, úgyhogy meg is kapta Jerry Lee Lewis szerepét. 

Különleges, hogy mind a négyen együtt forgattunk, most pedig rendezem őket.

Nagyon szeretek Kulcsár Viktóriával is dolgozni, aki Verát alakítja. Ő játszott a Portugál című előadásomban is. Ott van a showman Lukács Dani is, aki az említett darabomban Retek szerepét játszotta, itt pedig ő lesz Röné, a csókkirály. Szerintem tökéletesen jól sikerült a szereposztásom. Van még, akit nem tudok megkerülni, mert az én legfőbb munkatársam: Gyulai Júlia, aki a legendás sportriporter, Gyulai István lánya. Ő Londonban koreográfus, és direkt most ezért jött haza, hogy együtt dolgozhassunk ebben a produkcióban. Fila Balázst is szeretném megemlíteni, vele most dolgozunk együtt először. Hát kiváló! 

- Hogyan tudsz együtt dolgozni az eltérő személyiségekkel, színészekkel rendezőként?

- Nagyon fontos, hogy az adott figura stimmeljen. Én gyerekkorom óta, ötven éve csinálom ezt, a színházat. Nincs tulajdonképpen újdonság, nincs olyan, amivel nem találkoztam. Hál’ istennek elkerültek a hisztériák, elkerültek a gőgök, azok a gőgös vagy áskálódó színészek, akik néha meg szoktak jelenni. Szerintem tudják is rólam, hogy azért harapok. Ezt nem szeretem. 

- Mit jelent, hogy harapsz?

- Ilyenkor tulajdonképpen bombázom a munkával. Nem bántok senkit, nem vagyok ennek a híve. De természetesen elmondom, hogy mit gondolok a magatartásáról, és felajánlom azt a munkakapcsolatot, hogy inkább a színészi életével törődjön sokat az áskálódás és a konspiráció helyett. Ugyanakkor ez nagyon ritkán fordult elő a pályafutásom során. 

- Az előző évadban a Portugál című darab a rendezésedben hatalmas siker volt. Most is ilyen nagyszerű fogadtatásra számítasz?

- Szerintem még nagyobb lesz a siker, éhség van rá. Úgy gondolkozom, hogy az, amit én szeretek egy ilyen műfajnál, és el is várok, az az, hogy nagyon professzionális módon legyen eltáncolva és elénekelve. A jelenetek színészileg maximális tehetséggel legyenek odatéve. Legyen humora, legyen bája, legyen benne szerelem. Ezt nagyszerűen adagolta Tasnádi István mint író.

Ez egy musical, a nevében is benne van, hogy minden a zene. Néha már koncertélménye lesz a nézőknek.

- Mit szeretsz jobban manapság? Színészként állni a színpadon, esetleg a kamera előtt, vagy rendezni? Mit ad az egyik, és mit ad a másik? 

- Tulajdonképpen játszani szeretek, ezért mindegy, hogy melyik oldalán vagyok a kamerának vagy a színpadnak, mindegyiket szeretem. Én akkor is játszom, amikor rendező vagyok! Semmivel többet nem kérek ilyenkor a színészektől, mint amit én magamtól elvárok. Hajt a kíváncsiság, hogy milyenek ezek a fiatal színészek, milyenek ezek a fiatal táncosok. Tudnak-e csatlakozni az én fejemben forgó filmhez. Mert, ugye, én ezt megálmodtam, milyen előadást szeretnék, hogyan fog kinézni. Ez a film zakatol a fejemben, és ehhez megvannak a kollégáim, akik kapcsolódnak. 

- Milyen szakmai céljaid, álmaid vannak a jövőre nézve? Miben szeretnéd még kipróbálni magad?

- Nincs ilyen, jó feladatokkal szeretnék találkozni! Ez lehet színészi, lehet rendezés. Ha ezt befejezem, erősen leköt majd az, hogy végre foglalkozhatok az írással. Kisregényt írok, ennek a felénél tartok most. Ötvenhárom postaállomás a címe. Egy XIII. századi japán utazó szerelmi története. Vannak az úgynevezett road movie-k, az utazófilmek, és arra gondoltam, hogy az irodalomban is van ennek hagyománya. A történet szerint a XIII. századi Japánban egy olyan herceget kérnek fel, hogy segítsen a mongolok ellen vívott csatában, akinek különleges képessége, hogy akár egy személyben meg tudja nyerni a háborút. Ennél többet egyelőre nem szeretnék elárulni a történetről. 

- Gábor, a Made in Hungáriában te alakítod a főszereplő Rickyt . Hogyan jött az életedbe a színészet? Melyik volt az a pillanat, amikor végleg eldöntötted, hogy színész leszel?

Fekete Gábor: Már gyerekként észleltem, mennyire szeretem, ha a környezetem rám figyel, ha mondok egy poént, vagy kifejtem valamiről a véleményem. Ezt szerencsére hamar felismerték a tanítóim is, így a színdarabokban, amiket előadtunk, jó szerepeket kaptam, és rögtön megtetszett, milyen izgalmas, amikor az ember játszik. Zenetagozatos iskolába jártam, sokszor léptünk fel kórussal vagy zenekarral, küldtek versmondó versenyre, így gyakran volt lehetőségem színpadon lenni.

A szüleim és a környezetem maximálisan támogatott, de nem beszélgettem olyanokkal, akik tudták volna a módját, hogyan lehetek színész, így pár évre félretettem az álmomat. A gimnáziumban már elkezdtem járni több színjátszó csoportba, ekkor éreztem, hogy talán mégis lehetséges megvalósítani, és elhatároztam, ezt akarom csinálni.  

- 2014 és 2019 között a Színház- és Filmművészeti egyetem hallgatója voltál zenés színész szakon. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

- Amikor az ember bekerül, az egy óriási élmény. Egyből magával ragadott a légkör, az, hogy olyan emberrel vagyok együtt, akik szinte egytől egyig teljesen más környezetből jöttek, mégis valami összeköti őket: az, hogy színészek szeretnénk lenni. Naponta sok órát töltöttünk együtt, egymás által fejlődtünk, barátokká, szinte testvérekké váltunk. Nagyon jó tanáraink voltak, akik átadták, amit a szakmáról tanulni lehet. Persze egy színésznek nem lehet mindent öt év alatt átadni az egyetemen. Azóta is folyamatosan tanulásban vagyok. 

- Kik azok, akiknek a legtöbbet köszönhetsz? 

- Sok olyan ember van, akitől rengeteget kaptam, akik segítettek, hatással voltak rám és a művészetemre. Az egyetemről Novák Esztert, Selmeczi Györgyöt, az osztályvezetőimet, Bagó Gizellát, az énekmesteremet, illetve Zsótér Sándort és Kárpáti Pétert emelném ki. 

- Úgy tudom, kimondottan fontos számodra a vallás, hiszel Istenben. Ez hogyan jelenik meg a művészetedben?

- Számomra alapvetően elképzelhetetlen, hogy ne legyen jelen Isten az életemben. Emiatt a művészetemnek is állandó része. Ez abban nyilvánul meg, hogy hogyan állok a kollégáimhoz vagy a munkához, és célom az, hogy minden előadásomon adni tudjak a közönségnek.

Szeretném, ha lenne mindig egy pillanat, vagy gondolat, amit tőlem vagy általam kaptak, amivel már többek lesznek, amikor a nézők az előadás végén elhagyják a színházat.

- 2021-ben érkeztél, milyen szerepeket kaptál eddig a József Attila Színházban? Melyiket emelnéd ki?

- Tavalyi évben négy új darabba kerültem bele a József Attila Színházban. Szibériai csárdásában Vass Jenőt, a Száll a kakukk fészkére előadásban az egyik beteget, Cheswicket, az Ágacskában Berci békát, Az imposztorban Damsét alakítom. Beugrottam a Feketeszárú cseresznyébe Csaholyi hadnagyként és az Eldorádóba Ridovics doktorként. Nehéz lenne egyet kiemelni, de talán a legjobban Vass Jenőt szerettem meg. Ezzel a darabbal debütáltam a József Attila Színházban. Lenyűgöző, hogy egyaránt van benne tragédia és komikum. Hargitai Iván (rendező, művészeti vezető - a szerk.) a megírtakon felül több olyan helyzetet adott, amivel teljessé, részletesebbé vált a szerep íve, ezáltal többet mutathattam meg magamból. 

- A Lengyel Ferenc rendezésében készülő Made in Hungária című musical főszerepét, Rickyt osztották rád. Mit jelent a számodra?

- Nagyon izgalmas, hogy ennek a darabnak itt volt az ősbemutatója 21 évvel ezelőtt, és tíz éven keresztül ment. Nem kis feladat újragondolni úgy, hogy még sokan emlékeznek rá. Augusztus óta nagy erőkkel zajlanak a próbák. A társulati tagokon kívül sok külsős színész, táncos szerepel a darabban, így vízválasztó volt az, hogy milyen csapatot tudunk kovácsolni.

Ahhoz, hogy egy olyan darabból, aminek ennyire lényegi eleme ez a zsigerig hatoló zene, nem lehet jó, ha nincs benne minden színházi dolgozó, alkotó teljes szívvel.

Azt hiszem, hogy ezt a közeget sikerült megteremteni. Így amikor a nézők megérzik ezt az egységet, ténylegesen bevonódnak majd a történetbe. Ebben is nagyszerű munkát végzett a rendező, Lengyel Ferenc és a koreográfus, Gyulai Júlia. Mostanában jelent meg az Elvis című film, ami szerintem párhuzamba hozható ezzel a művel. Például, hogy hogyan robbant be az akkori világba, rendszerbe egy ennyire lázadó zene, illetve hogy ez milyen őrületes hatással van az emberekre. Már a próbafolyamat előtt énekeltünk többször a darabból, azt láttuk, hogy úgy indulnak be a lábak, hogy nem lehet ellene tenni.

- Milyennek látod a karakteredet, Rickyt?

- Nagyon szerető közegből érkezik Ricky, akinek a zsigereiben ott van a ritmus, a zene. Kikerül Amerikába, így magába szívja a helyi kultúrát éppen akkor, amikor a legfogékonyabb korban van. Nehéz neki megélni azt, honnan hová kerül. Vannak barátai Magyarországon, ebből szakítják ki. Néhány év múlva rakétaválság következik be, ezért vissza kell térniük Angyalföldre, és itt indul a történet.

Olyan hatások érték Rickyt Amerikában, ami gyökeresen megváltoztatta a jellemét. Nem tud ellene menni annak, amit a zene számára jelent, de ezzel a szüleinek az akkori politikai rendszerben gondot okoz. Mint minden történetben, itt is bonyodalmat okoz a szerelem. A Verával való gyerekszerelem az Amerikába való költözés előtt bontakozott ki, évekkel később, amikor visszatér, újra fellángol. 

- Ha már szerelem… Milyen a kémia a színpadon a szerelmedet, Verát alakító Kulcsár Viktória és közötted?

- Alapvetően a színész bárkit kap partneréül, meg kell találnia azokat a dolgokat, amiért szerelmes tud lenni a színpadon. Kulcsár Viktóriával évek óta ismerjük egymást, de még nem játszottunk egy párt. Az első próbán kiderült számunkra, hogy jól fogunk tudni kapcsolódni, és nagyon szeretünk együtt dolgozni. Bízunk benne, hogy nagyon sokáig játszhatjuk majd a Made in Hungáriát a József Attila Színházban. Kíváncsian várjuk a közönséget, és ítéljék meg ők, hogy sikerült.  

Lukács Dániel a színpadon kérte meg kedvesét

Lukács Dániel, a József Attila Színház színművésze 2020-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, gyakorlatát a Veszprémi Petőfi Színházban töltötte. Marton László utolsó osztályában végzett, a szakma szerint generációjának egyik legnagyobb tehetsége.

Cover-fotó: Kállai-Tóth Anett/József Attila Színház

• sztár
• interjú
• lengyel ferenc
• józsef attila színház
• Hazai sztár