Lakatos Márk még sosem volt ennyire szókimondó: könyve brutálisan őszinte lett

Lakatos Márk igazi reneszánsz ember, az ország legismertebb stylistja, aki bevezette itthon az átalakulós műsorokat, ezzel segítve rengeteg nőnek. Volt már étterme, előadásokat és workshopokat tart, nemrég pedig megjelent első regénye, a Mimi. A könyvről, mérföldkövekről és a hazai klímáról is beszélgettünk.

- Általában ötvenévesen összegeznek az emberek, te most 49 vagy, ezzel kapcsolatban coming outoltál is.

- Ez már a készülődés az ötvenre. Azért is jött jól ez a felkérés, mert 48 lettem, mielőtt elkezdtem írni, és egy év alatt készültem el vele. Ennek a könyvnek a megírása hatással volt arra, hogy ha már az ember ilyen őszintén levetkőzik, még inkább, mint ahogy idáig csinálta, akkor most miért ezt az egy dolgot tartsa magában, hogy hány éves. Egy csomó mindenben segített az írás. 

- Tartasz az ötventől, vagy várod?

- Várom. Egy csomó mindent akarok csinálni ebben az évben, ami arról szól, hogy az ember hogyan készül fel egy ilyen korra, amit nem tudok egyébként eldönteni, hogy fontos-e, vagy sem. Lehet, hogy a negyven fontosabb volt, csak akkor még nem tudtam. Ezek érési folyamatok, megérkezési pillanatok az ember életében. A 25. születésnapommal semmit nem kezdtem, azon átfutottam egy őrült parti keretében. Aztán huszonhat éves koromban ültem a kádban, és  hirtelen eszembe jutott, hogy úristen, hát a huszonötre nem emlékszem, és most itt ülök huszonhat évesen. És ez most vajon mit jelent? Az volt az első ilyen nagy élményem a korommal kapcsolatban. Ez egy rám jellemző dolog volt, hogy most mi van, meg miért pont most, meg miért így? De egy csomó egészségügyi szűrést is szeretnék elvégeztetni, hiszen ez egy fordulópont, amikor a szervezetben sok minden elromolhat, ezeknek utána akarok menni. 

- A Mimi című regényed intenzív és nagyon transzparens, nem nehéz kitalálni, hogy Orsós Miksa ki. Nem idegen számodra a kitárulkozás, de itt azért sok olyan dologról írtál, ami meglepő. Milyen százalékban önéletrajzi és fikciós a regényed?

- Mindenki találgatja, és ezt senkinek nem árulom el, mert pont ez az izgalmas, hogy hol mennyi az a száz százalék, szerintem ettől is érdekes a dolog. Ki az a Nimród, melyik fideszes vagy KDNP-s politikus pontosan, ezt mindenki találgatja.

- Nem tartottál ilyen mértékű kitárulkozástól?

- Nem. Ez egy elég hosszú folyamat gyümölcse. Mindig nagyon őszinte ember voltam, de ez főleg az intellektuális őszinteségre vonatkozott. Csak azt nem vettem sokáig észre, hogy ez azt is jelenti, hogy közben érzelmileg egy nagyon zárt, fallal körülvett világban élek, mindenféle gyermekkori traumák és dolgok hatására. Amikor erre rájöttem, elkezdtem dolgozni azon, hogy hogyan lehetne érzelmileg kihívni magamat. Ennek bizonyos pontjainál történtek fontos dolgok, mint ez a könyvírás is. Remek, intenzív folyamat volt, mert ugyan húsz éve pofázok magamról mindenféle interjúhelyzetekben, meg barátokkal meg mindenkivel, most jutottam arra a pontra, hogy azokat a belső problémákat, érzelmeket, legyenek negatívak vagy pozitívak, ki tudom fejezni. És ebben nagyon-nagyon sokat segített az írás, már ezért megérte, hogy ezen végigmentem. Tök fura, mert a magánéletemben is hozott változást, a kapcsolataimban, abban, hogy egyáltalán hogyan viszonyulok emberekhez, hogyan kezdek el egy kapcsolatot. Nagyon jó példa volt a kubai utam, kártyát húztam előtte, az Univerzumot, ami azt jelenti, hogy ebben az évben megtalálom a helyem. Nesze semmi, fogd meg jól, gondoltam magamban. De valószínűleg a nyitottság mégis meghozza a gyümölcsét, és így is történt. Hirtelen alakult is egy olyan újszerű kapcsolat, amire nem számítottam, bár vártam rá. Biztos vagyok abban, hogy a könyvírás segített abban, hogy egy ilyen új helyzetbe, egy ilyen új kapcsolatba, idegen országban, idegen emberek között tök másképp tudjak belépni, mint ahogy az elmúlt huszonöt évemben bármikor tettem volna.

- Hamarosan a Femina klub vendége leszel, ahol a szabadságról beszélgetsz majd. Te bizonyos értelemben mindig szabad voltál, soha nem rejtőzködtél. Ez mennyiben nehezítette vagy könnyítette meg az életedet?

- Nem igazán tudom elképzelni, hogy másképp csinálhattam volna. Mindenféle példákat látunk magunk előtt, akárcsak a magyar társadalomban is, hogy milyen krízisekhez, milyen életekhez vezet, ha valaki ezt eltitkolja. Bár azt is meg tudom érteni, mert elég barátságtalan a társadalom ahhoz, hogy ha valaki kifejezetten nem keresi azt, hogy belekössenek, akkor vállalja-e, vagy sem. Maximálisan meg tudom érteni azt is, aki nem jön ezzel elő, de én ezt a magam életében nem tudtam volna megtenni. Nagyjából olyan 19 éves koromra egyértelművé vált, hogy ebben nem tudok tovább hazudni, ahogy a tinédzserkorom végéig megpróbáltam ilyen billegően megoldani. Ezért végül is tök mindegy, hogy mi lett ebből aztán később, probléma vagy nehézség vagy pozitívum. Ez az én életem, ezt egész egyszerűen másképp nem is lehet.

- Érdekes egyébként az, hogy valaki meleg?

- Annyiból érdekes, hogy mivel ebből témát csinált a patriarchális társadalom évezredeken keresztül, máig is, ezért ez egy identitássá alakult, hiszen az emberek szexuális életét a politika meg a hatalom tematizálta. Mit lehet tenni, mit nem lehet, és onnantól kezdve, hogy ezt a politika meg a hatalom tematizálja, az embereknek az életében ez témaként megjelenik, és ehhez a témához viszonyulni kell. Aki ezt megéli, annak ebből identitás-kérdéskört kell kialakítani, hiszen kívülről azt kapja, hogy az, ami egyébként a magánügye lenne, az közügy. Ráadásul tök cinikusan még azt is mondják, hogy csináld ezt magánemberként, de egyébként ők erről beszélnek, és közös ügyként kezelik. A létező legcinikusabb módon használta ezt ki mindig is a hatalom, mert ehhez érdeke fűződik. Van valamifajta mélyen kódolt homofóbia bizonyos közösségekben, és az emberek nagy részében ez jól felerősíthető. Van olyan, ahol ezt spirituálisan meg lehetett ugrani, és ezen túlléptek, ott nem kellett témaként kezelni, például a klasszikus Görögországban. Igaz, hogy csak a szabad görög férfiakra vonatkozott, azért ott is benne volt ebben a patriarchális társadalom keze. De legalább egy érdekes kis mintacsoportban meg lehetett figyelni, hogy mi van akkor, ha ez nincsen tematizálva, hogyan lehet szabadon csinálni.

Ezért fontos csak ez, ezért kell Pride-ot csinálni meg beszélni, merthogy még most is ott tartunk kettőezerhúszas években Magyarországon, hogy ennek a zászlója alatt osztják meg a társadalmat ahelyett, hogy az egységet próbálnák meg. Persze, hogyha az ember az egységet próbálja meg táplálni politikusként, akkor rontja a saját esélyeit arra, hogy minél erősebb és hűbb szavazóbázist építsen ki magának. Sajnos ezt szintén több ezer éve tudjuk, hogy oszd meg, és uralkodj. Amikor az emberek gyengeségeit, félelmeit, fóbiáit használjuk arra, hogy sakkban tartsuk őket, akkor azzal annál biztosabb módon tudjuk őket manipulálni és irányítani.

- A regényed, a Mimi, nagyon sikamlós. Volt ebben valamiféle provokáció? Mit szóltál volna, ha lefóliázzák a könyved? Rámutatott volna, mi is a probléma ezzel az egész helyzettel? Vagy nem volt benned ilyen szándék?

- Az írás kezdetén, az első néhány oldal után tudatosítottam magamban, hogy nem szeretném cenzúrázni a gondolataimat. Azt láttam magam körül, például a gyermekvédelmi törvény megjelenése után, hogy a társadalom elkezdett egy ilyen freudi öncenzúrázást végezni saját magán. Kulturális intézmények, közbeszélők. Azt láthatjuk, megvan a hatása ennek a típusú, kicsit diktatórikus bánásmódnak, hogy az emberek ténylegesen, akár intézményes keretek között is elkezdik cenzúrázni a kultúrát, ami szerintem a létező legrosszabb dolog. A szabadságról beszéltünk az előbb, a szabad gondolkodás meg a szabad önkifejezés, ami a kultúrának és a művészetnek a lényege, az nem tud másképp élni, csak ha tényleg szabadon működik. És ezt korán eldöntöttem. Írhattam volna nagyon széplelkű balladákat is, de egyrészt hát nem olyan a lelkem, meg az is benne volt, hogy az elmúlt 30-40 évvel kezdjek valamit, azzal a részével, amivel még esetleg nem kezdtem. Hogy a bennem fortyogó dühöt, félelmet, szorongást és mindent kiírjak magamból, és ez így jött ki. Azon gondolkoztam, hogy vajon kell-e nekem kozmetikázni azokat a dolgokat, amiket például akár a homoszexualitás kapcsán is a magam számára megfogalmazok, és azért mondom, hogy én, mert nagyon szeretném, ha senki nem úgy venné ezt a dolgot, hogy én a melegekről en bloc írtam könyvet, hiszen a heterókról sem lehet.

- De általánosságban van olyan, hogy meleg?

- Mindig megkapom, ha megnyilvánulok mint Lakatos Márk a saját dolgaimról, akkor mennyire sztereotip módon befolyásolom a közösség véleményét a melegekről. Szerintem a közösség nőjön föl, tessék felnőttként gondolkodni, ne taszítsuk már ilyen öntudatlan gyermek minőségbe a társadalmat. Mindenki mérlegelje, hogy amit én csinálok, az az én dolgom. Mert ha egy egész közösséget tipizálunk amiatt, amit én csinálok, akkor az egy rendkívül ostoba, buta, sztereotip, korlátolt nézőpont. Ha azt gondolja magáról a társadalom, hogy korlátozott, sztereotip és rendkívül buta, akkor felfoghatjuk úgy a könyvemet, viselkedésemet, mint a melegek sztereotípiáját. Ha nem ilyennek tartja magát a kedves társadalom, akkor a helyén tudja kezelni a dolgokat.  Ennek megfelelően gondoltam, hogy miért ne lehetne a homoerotikáról annak számomra valós helyi értékén beszélni. Miért kéne azért rögtön magamat, a vágyaimat, a gondolataimat cenzúrázni, hogy a többségi társadalom adott esetben ne rettenjen meg attól, hogy akár a prostitúció, akár a meleg erotikus kapcsolat az író szempontjából megfogalmazódik. Megpróbáltam már az elején levetkőzni ezeket a gátlásaimat és szorongásaimat. Majd vajon mit fognak szólni, meg majd vajon erre hogy fognak reagálni? Leszarom.

- Maradt benned még mondanivaló? Lesz folytatás? 

- Azért is hagytam ki azt a 20-25 évet, amit rólam ismer egyébként a társadalom jobban, mert azt gondoltam, hogy az egy borzasztó izgalmas következő rész lehet majd.

- Ha valaki nem tudná, hogy mivel foglalkozol, akkor is nagyon hamar kiderül a könyvből, hogy öltözködéssel, kultúrával, ruhákkal. Rengeteg szó esik festményekről, művészetről, ebben is nagyon benne vagy.

- Sokszor kérdezik, hogy ha le tudom írni azt egy könyvbe, hogy fasz, akkor utána miért kell Caravaggióról meg Michelangelóról értekezni. Hát azért, mert valószínűleg ők is kimondták ezt a szót, ráadásul még talán fogtak is, és nem csak a sajátjukat. Nagyon szeretem a kontrasztokat a munkámban is. A stylingban is, a művészetekben is, a színházban is, nagyon hiszek abban, hogy különféle kulturális közegből érkező jeleket egymás mellé lehet rakni, és akkor azok egy pluszjelentéssel telítődnek, nem csak egyszerűen egymás mellé helyezzük őket. Amikor elkezdtem dolgozni, akkor is nagyon nagy kedvvel kevertem a turkálós ruhákat a Christian Dior darabokkal, ami akkor még fura dolognak számított, ma meg már tök természetes. Ez a posztmodern egy nagyon érdekes hozadéka, hogy azokat az akadémista szabályrendszereket, amiben régen hitt a polgári társadalom, meg előtte általában a társadalom, felrobbantották. Van, amikor ez káoszba torkollik, és nem teremtődik semmi, de van, amikor két dolog egyszerűen úgy kezd el egymásra reagálni, egymással dialógusba kerülni, hogy abból valami plusztartalom születik. Ez tipikus posztmodern rétegződés, ami számomra mindig is nagyon érdekes volt.

- Spoiler, de a regény végén fontos pillanat, amikor Mimi ismét felölti a drag perszónáját, és te is így tettél nemrég. Miért nem voltál drag az elmúlt huszonöt évben?

- A könyv belső borítóján a hároméves korombeli fotó van, amikor először nőnek öltöztem, menyasszonynak ráadásul, és ez egy viszonylag folytonos állapotom, hogy nagyon sokszor női karakterekben képzelem el magam. Ennek lett a robbanásszerű, katartikus megfogalmazása a madridi drag queenségem, amikor elutaztam külföldre egyedül 19 évesen. Az egész melegségemnek és a kifejezetten feminin karakteremnek, a divat és a stílus iránti érdeklődésnek egy fúziója volt ez a drag perszóna, ez a stilizált női karakter, ami nem kifejezetten csak a nőiségről szólt. Én azt ott elég rendesen megéltem. Aztán hazajöttem, folytattam egy ideig, kifulladt, vagy elvégezte azt a munkát, amit bennem el kellett végezni. Jött egy csomó más feladat, kihívás, ami miatt ezt fókuszon kívül helyeztem. Az elmúlt két évben a szegedi szabadtéri színpadon, aztán a SX-MCHN-ben a Trojkával újra előkerült. Ez olyan, mintha egy nőnek kiesne huszonöt év az életéből, és egyszer újra ott van a tudatánál vagy a nőies lényénél, női energiáinál, és akkor rohadt érdekes, hogy huszonöt év távlatából mit és hogyan kezdesz el újra megfogni ezzel.

- Visszakanyarodva a beszélgetés elejére, mit tervezel az ötvenre?

- Önálló estet tervezek, a Mimi kapcsán turnéra indulok. A könyvből kiindulva, beszélgetve, amiben azt a fajta személyes vallomást, amit a könyvben elkezdtem, szeretném élőben a közönséggel is folytatni. Ez mindenképpen egy nagy készülődés a párbeszédre, a párbeszéd folytatására az emberekkel.

• exkluzív
• lakatos márk
• interjú
• Hazai sztár