Egyéjszakás kalandnak indult, a legmélyebb sebek szakadtak fel a Ha lenne valakim című darabban

Tele vagyunk sebekkel. Kisebb-nagyobb lelki sérüléseink legalább olyan erővel határoznak meg bennünket a világban, mint sikereink. Temérdek döntés hátterében ott lebegnek halványan, sokszor előttünk sem felfedve magukat a félelmek, a gátak, a tüskék, a megalázottság, az önbizalomvesztés. Emberi kapcsolatainkban épülünk, fejlődünk, de sokszor súrlódunk is, sérülünk, félreértjük egymást, megalkuszunk, megszégyenülünk. Az pedig senkire nincs ráírva, milyen sebeket cipel a lelkében, és milyen csomagok nyomják a hátát.

Neil LaBute Ha lenne valakim című színdarabja, melyet az Orlai Produkciós Iroda a 6színben mutatott be, eleinte láthatatlan, majd egyre mélyebb sérülésekbe enged betekintést a közönség számára két fiatal, Kim és Jim fesztelennek induló viszonyában.

Ha lenne valakim a 6színben

Az alaptörténet teljesen hétköznapi: a fiatal lány és fiú megtetszenek egymásnak egy házibuliban, majd éjszaka a lány lakásán kötnek ki egy rekesz sörrel, egy önfeledt este reményével és az azt szabotáló gátlások tömkelegével.

Hol határokat húznak, hogy a hibákat elkerüljék, hol játszmákat indítanak, rigolyákhoz ragaszkodnak, vagy apró félreértésekbe hergelik magukat, miközben feltépik, és lassan akaratlanul is feltárják egymás előtt a sebeiket. A már-már zavaróan esetlen gátlásosság így sokkal mélyebb értelmet nyer, és a néző számára is kezd összeállni a kép arról, hogy Kim és Jim hiába szomjazzák az őszinte, tiszta szándékot, a túlzott óvatosságnak, a magát paranoiává kinövő gyanakvásnak, egy-egy ártalmatlannak tűnő szó vagy mozdulat traumatikus erejének jó oka van.

A darabban olyan releváns témák is előkerülnek, mint a metoo mozgalom pró és kontra, a kis híján őrületbe kergető, szüntelen zaklatás, az épelméjűség nyilvános megkérdőjelezése, az áldozathibáztatás, az önbántalmazás vagy a csoportos megszégyenítés, sőt, bár mindvégig kimondatlanok maradnak, a hirtelen feltörő félelmek még ezeknél is súlyosabb megrázkódtatásokra engednek következtetni.

Az emberi mélységeket feltáró botladozást Göttinger Pál rendezésében Barta Ágnes és Mészáros Martin viszi színpadra igazán szívet melengető stílusban, magával ragadó humorral. Az idegtépő félreértéseket, a mindig rosszkor feltörő aggályokat és az egyre komolyabbá váló téteket a szerethető karakterek hozzák igazán közel a közönség szívéhez. Az események, dialógusok érzelmeket mozgatnak meg, ügyesen takargatott sebeket tépnek fel bennünk is, gondolataink még hosszasan cikáznak az este után.

A vastaps hangjával a fülemben szállok fel a villamosra, hangosan siklik a kocsi, rajta tömegnyi ember: valaki elcsigázottan az ablakon kifelé révedezik, más a telefonjába bújik, megint más ismerős társasággal cseveg. Egy dolog viszont biztosan közös bennük: a legmélyebb sebeik kívülről láthatatlanok.

Fotók: Orlai Produkciós Iroda.

• ajánló
• színház
• orlai produkció
• belvárosi színház
• ha lenne valakim
• barta ágnes
• mészáros martin
• Hazai sztár