Gryllus Dorka és Simon Kornél 12 éves fiukkal forgattak közös filmet: Somát megviselte szülei szexjelenete

Februárban debütált a mozikban Holtai Gábor új filmje, az Itt érzem magam otthon, amelynek középpontjában Rita (Lovas Rozi) áll. A fiatal nőt elrabolják, és az Árpád család otthonában tartják fogva.

Gryllus Dorka és Simon Kornél interjú

A feszült thriller egy nem hétköznapi család mindennapjaiba enged betekintést, miközben Rita rendületlenül próbálja bizonyítani, hogy nem ő a korábban elcsatangolt testvér, Szilvi. A gyomorszorító mondatok és a meghökkentő személyiségutak izgalmas, sokszor váratlan fordulatokon vezetik végig a történet szereplőit.

Gryllus Dorka és Simon Kornél a filmben is házastársakat alakítanak, akárcsak a való életben, és most először idősebbik fiuk, Soma is szerepel egy nagyjátékfilmben.

A kis család a Feminának mesélt arról, miként érintette meg őket a történet, milyen volt hárman együtt dolgozni, Soma pedig azt is elárulta, melyek voltak számára a forgatás legnehezebb pillanatai.

Mi volt az első benyomásotok, amikor elolvastátok a forgatókönyvet?

- Gryllus Dorka: Nekem nagyon tetszett, és már rögtön éreztük, hogy ez egy izgalmas sztori lesz.

- Simon Soma: Én is úgy voltam vele, hogy húha, félelmetes, de egyszerre nagyon menő, izgalmas forgatókönyv.

- Simon Kornél: Engem azonnal rettenetesen behúzott, nagyon tetszett, és magával ragadott. Már körülbelül a harmadik oldal után azt éreztem, hogy ez rohadt izgalmas. Nagyon rég éreztem ilyet. Nagyon gyorsan átkapartam magam rajta, és az első pillanattól szinte biztos voltam benne, hogy Gábor a Miklós szerepét szánja nekem.

Hogyan jött, hogy Soma is szerepeljen?

- G. D.: A rendező, Holtai Gábor azt mondta, amikor felkeresett engem, hogy neki már ott volt a hátsó gondolatai között, milyen jó lenne, ha a Somi is tudna jönni. Egyfelől, mert nagyszerű színész, másfelől a film szempontjából is stratégiai egyszerűsítés volt, hogy ha mi ott vagyunk vele, akkor nem kell külön felügyelő. Kevés pénz volt, pici volt a forgatási helyszín, szóval igazából ez mindenki szempontjából jó döntésnek tűnt. Ez így win-win volt, mert a Somi is nagyon boldog volt, elolvasta a könyvet, és nagyon tetszett neki, úgyhogy tényleg így volt a legjobb.

Soma, neked milyen érzés volt, hogy egy ilyen nagy játékfilmnél rád gondoltak az egyik szereplőnek?

- S. S.: Én ezt csak utólag tudtam meg, de nagyon jól esett. Most kicsit fura érzés, hogy ott vagyok a plakáton, és láthatom magam. Új és különleges élmény egyben.

Kornél, te mennyire tudtál azonosulni a karaktereddel?

- S. K.: Egy beteg elmével talán a legkönnyebb azonosulni. Sokszor szoktam mondani, és egyre inkább igaznak érzem, hogy egy csomó szerep nem eljátszandó figura, hanem bizonyos személyiségvariáns.

Mindannyiunknak van több ilyen variánsa, sőt egyesek szerint mindannyiunkban mindegyik benne van, csak különböző arányokban.

- Ez a fajta elv nélküli önfeladás, a döntéshozás elkerülése véget kritika nélküli önátadás. Ez egy nagyon veszélyes út, ugyanakkor bizonyos tekintetben nagyon könnyű, hogy az életed összes döntését átruházod valaki másra, és soha többé egyetlen döntést sem kell meghoznod, csak viselned a más ember által hozott döntések következményeit.

Milyen élmény volt a forgatás?

- G. D.: Nagyon jó volt, és nagyon élveztük. Igazából sejtettem, hogy ez egy jó film lesz, de nem számítottam rá, hogy ennyire. A bemutatón teljesen lesokkolódtam, és szerintem ötször mondtam Holtai Gábornak, hogy „Gábor, ez a film nagyon jó lett”. Nem látszik rajta, hogy milyen kevés pénzből és milyen rövid idő alatt készült, inkább olyan, mint egy nagy költségvetésű játékfilm.

- S. S.: A lakás sokkal kisebb volt, mint ahogy a film mutatja, tehát néhány szoba több helyszínként is szerepel. Néha a konyha volt az öltöző, amikor pedig ott forgott egy jelenet, akkor a kis szobában öltöztünk. Egy szobában ment a forgatás, a többi pedig raktár, sminkszoba és öltöző volt. Előfordult, hogy a nappali tele volt dobozokkal, és mindenki ott aludt. A hangulat így is nagyon jó volt.

- G. D.: Valóban néha ott aludtunk, hiszen mindenki korán kelt, volt, aki előző este még színházban játszott, szóval kicsit fárasztó időszak is volt, főleg Rozinak természetesen.

A filmben egy nem mindennapi családi modellt kell eljátszanotok, mindezt eredeti családként. Ez mennyire volt nehéz?

- S. K.: Megpróbáltam arra a fajta idegenségre hagyatkozni, hogy nyilván egy gyerek adott ponton – mondhatjuk vagy nem – tud idegesítő lenni. Igyekeztem ezt a részét megfogni a Somikának mellettem: ő egy gyerek, akit kénytelen vagyok elfogadni, miközben a lényében van valami, ami borzasztóan irritál, és ezt inkább megpróbálom eltartani magamtól.

- S. S.: A film erre soha nem tér ki, de a naplóban oda van írva, hogy Istvánkát már babaként belerabolták ebbe a családba. Nekem tehát nem kellett eljátszanom, hogy ezelőtt volt egy másik életem, mert ennek a karakternek nem volt. Ő nem tudta, hogy ez nem egy rendes család. Nem volt nehéz úgy eljátszani, hogy nincs másik énje, így a szüleimre sem kellett különösebben másként tekintenem egy adott pontig.

- G. D.: A Somi annyira érti, mi az a színészet, hogy egy percig sem féltem attól, hogy bármi traumatizálná. Külön tudja választani, mit jelent, hogy ott játszunk, majd utána otthon vagyunk egy családként. Valahol azért is volt jobb nekem, hogy ő a saját gyerekem, mert tudom, mit tud, és mit jelentenek nála bizonyos helyzetek. Egy idegen gyerekkel az ember sokkal óvatosabb. Nála viszont tisztában voltam azzal, hogy szól, ha nem tetszik valami, vagy ha meg kell ütnöm, jelezni fogja, ha fáj neki. De azután a bizonyos jelenet után még a világosítók is mondták, hogy így az ember csak a saját gyerekét csapja meg, ugyanis van egy jelenet, ahol meglegyintem a tarkóját.

Soma, te melyik szülődtől szoktál több trükköt ellesni a színészet terén?

- S. S.: Igazából mindkettőjüket szoktam figyelni, hogy mit csinálnak, hogyan tudnak egy karaktert megszemélyesíteni. Elvonatkoztatni attól, hogy ők a szüleim, nem volt nehéz, amikor elkezdtek forogni a kamerák. Amikor leállás volt, akkor anya és apa voltak, de amikor forgattunk, jött a kettősség: a karakterem is azt hiszi, hogy a saját szüleivel él, és valójában is ők a szüleim, tehát igyekeztem ezeket az érzéseket megfogni.

Beszélgettetek otthon arról, hogyan fog kinézni a közös munka?

- S. K.: Persze, hiszen volt egy fizikai atrocitás, ami éri a kisfiút és ezt rögtön tisztáztuk, hosszasan beszélgettünk róla. Somikának minimális ellenérzései voltak ezzel kapcsolatban, de mondta, hogy ennyit megér számára az egész. A másik a szexjelenet volt a két szülő között, ami érzékenyen érintette.

Arról előtte és utána is beszélgettünk, mert attól kicsit kiakadt, de azt hiszem, ez teljesen normális egy tizenkét éves gyerek esetében.

- S. S.: Amikor anyukám bejött, hogy van ez a szerep, egyből megkérdezte, biztosan el akarom-e vállalni, mert meg kell vernie benne. Én pedig úgy voltam vele, hogy oké, film az egész, tehát nem valójában csinálja. Megtanultam az elejétől, hogy külön kell választani a valóságot és a filmet: amit eljátszunk, az nem befolyásolja a rendes életünket.

- De az a bizonyos szexjelenet akkoriban tényleg elég problémás volt. Tudtam, hogy van ez a dolog, de akkor szembesültem először azzal, hogy tényleg a szüleim fogják csinálni. Ez nehéz volt. Azóta kicsit idősebb lettem, és rájöttem, hogy ez egy film, ez van.

Hogyan nézett ki a családi életetek a forgatási időszak alatt?

- S. S.: Ugyanilyen volt, mint most, csak néha ebben a polgári lakásban forgattuk a filmet, tehát sok dolog nem változott. Ami más volt, hogy hajnali négykor keltünk, de akkoriban ettől nagyon izgatott voltam, míg most olyankor inkább aludni szeretek. Más érzések voltak bennem, mert nagyon vártam a forgatást: ez volt az első nagy filmem. Azelőtt nem tapasztaltam olyat, hogy jönnek értünk reggel, megérkezünk egy helyszínre, ami tele van jelmezekkel, mikrofonokkal, fényekkel, kamerákkal.

- G. D.: Nagyon jó volt a Somival forgatni, mert az a lelkesedés, ami benne még megvan, az emberben harminc év tapasztalat után kicsit megkopik. Attól viszont, hogy ő ennyire boldog volt, rám is átragadt ez az eufória.

- S. K.: Zökkenőmentesen, hiszen Dorkával már megedződtünk ebben, mert sorozatban és nagyjátékfilmben is játszottunk együtt. Amikor a Víkendben csináltuk ezt, az kemény sztori volt, ott komolyan megreccsentünk. Mivel akkor találtunk erre megoldást, és sikerült feloldani a konfliktust, most zökkenőmentesen tudtunk visszakapcsolni az életbe.

Áronnal ki volt, amikor ti mindannyian dolgoztatok?

- S. K.: Rá vigyázni kellett, szoros egyeztetésben voltunk, hogy mindig legyen vele valaki. Mindent bevetettünk  és biztosan mondhatom, Áronkának sem lett semmi baja, bár a filmet azt hiszem egy darabig még nem mutatjuk meg neki. 

El tudnátok képzelni egy nagy családi projektet, amiben ő is részt vesz?

- S. K.:

Tök jó lenne, ha lenne már valakinek normális foglalkozása a családban.

- Áronkának nagyon jó érzéke van a mechanikához, a szereléshez, mindenhez, ami csavar és gomb. Mivel elég sok mérnök van a családban mindkét ágon, elképzelhető, hogy belőle valamilyen tisztességes IT-szakember vagy épületgépész-mérnök lesz.

A Somi fel van készülve ennek a szakmának az árnyoldalaira? Nem féltitek tőle?

- G. D.: Látja, de teljesen felkészülni nem lehet rá. Ami szar, az szar, és ezt nem lehet megúszni. Olyan nincs, hogy valakit soha ne érjen csalódás, ne érezze magát kiszolgáltatva vagy elárulva. Ez benne van.

És mivel annyira önmagadat viszed bele, elkerülhetetlen, hogy érzelmileg is involválódj bizonyos helyzetekben, amitől kiszolgáltatott leszel.

- Olyankor csak abban bízhatsz, hogy rendes emberekkel dolgozol, és akkor kevesebb rossz csúszik be. Például ebben a filmben is csodálatos színészekkel játszhattunk együtt, egy fantasztikus stábbal dolgozhattunk és megismerhettünk egy sziporkázóan tehetséges és végtelenül kedves rendezőt.

- S. K.: De ÉN nagyon is féltem, ezért idejekorán elkezdtünk beszélni mindenről, ami ezzel az élettel jár. Például arról, hogy a siker és a hírnév miatt valaki nem lesz több vagy nagyobb ember a többieknél, ez csak egy helyzet, amit a helyén kell kezelni. Somika nagyon értelmes kisfiú, gyorsan el tudta ezt rendezni magában. Szóval elvi szinten féltem, gyakorlati szinten viszont bízom benne, hogy megállja a helyét. Tizenegy-tizenkét éves kora körül hoztuk meg ezt a döntést, és nyilván  az lesz, amit ő szeretne. Sem tiltani, sem nyomni nem akarjuk, döntse el, miben és mennyire szeretne részt venni.

- S. S.: Hosszú ideig az volt, hogy a nyilvános fotókon kitakartam az arcom, a szüleim sem osztottak meg rólam fotókat, ha mégis valahol fényképeztek, másfelé néztem, mert meg akartam őrizni a privát szférámat, hogy ne nagyon mutogassanak. Ez természetes is volt, mert akkor még sokkal kisebb voltam. Ahogy viszont idősebb lettem, úgy voltam vele, hogy most már nem zárkózom el.

El tudjátok képzelni, hogy a jövőben dolgozzatok együtt hasonlóan, családként?

- G. D.: A Somi most felvételizik egy dráma tagozatos gimnáziumba is beadta a jelentkezését. Ha színész lesz, én bízom benne, hogy lesz még ilyen alkalom. Én nagyon boldog lennék!

Cover-fotó: Profimédia

• gryllus dorka
• simon kornél
• anya és fia
• apa és fia
• interjú
• színésznő
• színész
• gyereksztár
• sztár
• Hazai sztár