A vérszipoly: Rémes rímdráma a Centrál Színházban

A blődli humoros hülyeség, aminek nincs értelme, és ez nem felróható, mert pont ez az értelme. Hogy nincs. Bolondozás csak úgy, a bolondozás kedvéért. A blődli jó, kell és helye van. Színházi ajánló a Centrál Színház A vérszipoly című darabjáról.

A Centrál Színház Romhányi József születési centenáriumára elővette és leporolta a három és fél évtizedes A vérszipoly című darabot. A színmű 1984-ben született, Rímhányó tanítványa, Philipp István egyetemi társai szórakoztatására írta, akárcsak a Walesi bárdolatlanok című darabot is. A szöveg a legendás Frédi és Béni-fordítás stílusában született.

A rémes rímdráma rendezője Puskás Tamás, aki annak idején az Egyetemi Színpadon, majd a Pince Színházban már színpadra segítette ezt a darabot.

Adott tehát az öregecskedő és nem túl eszes gróf és annak jóval fiatalabb, unatkozó felesége, aki kalandokra, pezsgésre és nem utolsósorban testi örömökre vágyik. Mindezek kulcsát pedig a rémregényekből, olcsó ponyvákból vett Drakula grófban találja meg.

Hogy feleségét észre térítse, az idős gróf nem kevésbé okos arisztokrata barátjával együtt a helyi boszorkányhoz fordul, hogy felbéreljenek a helyi téeszből egy legényt, aki a tervek szerint vámpírnak öltözve az éjszaka közepén halálra rémíti a sóvárgó grófnőt. Persze sejthetjük, hogy semmi nem a tervek szerint alakul, különösen, hogy a felbérelt álvámpír megjelenése előtt felbukkan egy igazi vámpír.

Mivel az önfeledt szórakozásra, a nevetésre mostanában nekem is nagy szükségem van, és a Centrál Színház már sokszor bizonyította, hogy kiváló kikapcsolódást tud nyújtani, nagyon vártam az előadást. Tompos Kátyát mindig jó színpadon látni, énekhangját hallani, Básti Julira is nagyon kíváncsi voltam első boszorkányszerepében.

Egy vérbő komédiához sokat ad hozzá a közönség reakciója: számomra is nagy élmény, ha a színházban másokkal együtt kuncoghatok, hahotázhatok harsányan. Ennek hiánya azonban nemcsak furcsa volt, de percekig nem is találtam a helyem az előadás kezdetén.

Ezt azonban néhány perc múlva meg lehet szokni, úgyhogy a következő percekben azon kaptam magam, hogy a rímpárokat találgatom és elég nagy találati arányt érek el, köszönhető ez annak, gyerekkoromban a Frédi és Béni rendkívül szórakoztató pillanatokat okozott.

A Romhányit kiválóan megidéző szöveg egy idő után nagyon tömény, ezt azonban feledteti Básti Juli rikácsolása boszorkányként és Tompos Kátya a rezignált grőfnő szerepében. A vérbő komédiához illik az, hogy amit látunk, túl sok: a grófnő ruhája túl lila, az idős gróf túlságosan féleszű, a bérvámpír túlságosan egyszerű legény, a boszorkány hangja túl éles, valahogy mégis az az érzésünk, hogy rendben van ez így, maga a darab és a színészek nem veszik komolyan saját magukat, sőt, adott a lehetőség a túlzásra, a teátrális grimaszokra, gesztusokra, hanghordozásra. 

Az előadás legjobb pillanatai azok, amikor felcsendülnek a Bárány Ferenc komponálta dalok. Csupa „hol is hallottam már” dallam, ami otthonosságot kölcsönöz és feledteti az egyébként kiválóan rögzített és szép díszletezésű darab hiányosságait. A dalok több mint harminc év után is fülbemászóak, én magam e sorok gépelése közben is az „antimaszkulin blúzt” dúdolom.

A darab a Centrál Színház stúdiójában került felvételre, on demand módon bármikor elérhető a nézők számára. Szereplők: Básti Juli, Tompos Kátya, Fehér Tibor, Cserna Antal, Vári-Kovács Péter és Ódor Kristóf. A díszletet Puskás Tamás rendező tervezte, a jelmezeket Szakács Györgyi.

Fotók: Centrál Színház  

• sztár
• színház
• centrál színház
• vámpír
• vérszipoly
• Hazai sztár