Vállfával fegyelmezni egy gyereket? A nevelő célzatú verés is verés

November 6-án az ATV késő esti, Egyenes beszéd című műsorában egy ma Tenerifén élő volt színész, Maros Ákos Kerényi Miklós Gábort nevezte meg egy 23 évvel ezelőtti eset kapcsán, melyről korábbi cikkünk részletesen beszámol. Az akkor 13 éves színészt elmondása szerint a rendező próbák alatt elkövetett hibái miatt elfenekelte egy vállfarúddal.

A rendező állítólag arra kérte a fiút, menjenek fel a kollégium egyik termébe, ahol elbeszélgetnek a dologról, és, bár említett elfenekelést is, a fiú ez utóbbit nem vette elsőre komolyan. A terembe érve a rendező Maros Ákos állítása szerint eltorlaszolta az ajtót, majd arra szólította fel, tolja le a nadrágját, és vegye le az alsóját is, hogy elfenekelhesse.

Utóbbit a színész elmondása szerint visszautasította, de a verés nem maradt el. Bár sikerült elszabadulnia, a rendező Maros Ákos állítása szerint több erős vállfarúdütést mért rá, mely csúnya nyomokat is hagyott.

A rendező utólag, szintén az ATV említett műsorában pedagógiai hibának nevezte az egykori elfenekelést, ám állítja - az áldozat pedig cáfolta -, közös megegyezésen alapult a dolog. Ilyesmire azonban semmi szín alatt, sem megegyezéssel, sem nélküle nem kerülhetne sor egy gyerekkel szemben, sem büntetésből, sem fegyelmezésből, sem oktató célzattal.

Bántalmazás, mint nevelési módszer?

Maros Ákos, ahogy azt Vujity Tvrtkóhoz címzett, utólag nyilvánosság elé tárt levelében is megfogalmazta, megaláztatásként, nagy fájdalom közepette élte meg az elfenekelés pillanatait.

23 éve volt, de ma is él Maros Ákos emlékeiben, ami - állítása szerint, ám egyelőre nem bizonyítottan - történt. Él az övében, és él más áldozatokéban is, akik hasonló borzalmakban részesültek akár iskolában, akár otthon vagy másutt. Egy élet nem lehet elég feldolgozni a bántalmazás jelentette lelki törést - mert, míg a testi fájdalmak mulandóak, a lelki sebek talán sosem gyógyulnak be igazán.

Ezt szülőként, tanárként, nevelőként, emberként fontos, hogy mindenki az eszébe vésse. Ilyesmire a tanító, nevelő cél sem jogosít fel, hiszen ez nem más, mint az erősebb, az idősebb, a tekintélyt élvező személy hatalmával való visszaélése, agresszív megnyilvánulása - gyermekbántalmazás.

Sem ütlegelés, sem lelki terror semmilyen helyzetben nem szolgálhat jó célt a gyereknevelésben. Bármit is akarunk megértetni egy gyerekkel, nincs jobb és célravezetőbb módszer a beszélgetésnél, a témában folytatott észérvek felsorakoztatásánál.

Acosta Sára Diána, általunk megkérdezett pszichológus szerint a testi fenyítés, ha nevelő célzattal történik is, két dolgot taníthat csupán:

- Arra tanít, hogy agresszióval megoldhatók a nehéz helyzetek, és, hogy megéri titkolózni, mert azzal a verés elkerülhető. A fizikai fegyelmezés maradandó lelki nyomokat hagyhat, miközben nevelési hatékonysága erősen vitatható: főleg a szülő vagy nevelő eszköztelenségéről és tehetetlenségéről árulkodik.

Azoknál a gyerekeknél és fiataloknál, akiket rendszeresen bántalmaznak, sokkal nagyobb a depresszió és a szorongás kialakulásának kockázata, illetve érzelmi és mentális fejlődésük is akadályozott - fejtette ki gondolatait a szakértő a téma kapcsán.

• botrány
• erőszak
• Gyerek