Vekerdy Tamás: tehetségesnek lenni ma itthon veszélyes és szemtelen

Jó ma gyereknek lenni, akár az iskolában is? Vekerdy Tamás szerint abból a szempontból rossz, hogy az idő elfogyott a nagyok világában. A felnőttek azt hiszik, hogy minél előbb felnőni fontos dolog, ezért elveszik a gyerekkort a gyerekektől.

- A jó jegyek elengedhetetlenül fontosak a későbbi sikerhez.

- A felnőttek szoronganak a munka, az előrejutás, az egzisztencia miatt, és ezt átviszik a gyerekekre. Teljesítsen a gyerek is, mert az lesz jó neki a jövője szempontjából. Ez egyszerűen nem igaz. Az egész magyar iskolarendszert áthatja az az abnormális gondolat, hogy csak a jó tanulóból lesz jól boldoguló ember. Pedig régóta bebizonyosodott, hogy nem a teljesítményorientáltság, hanem a kreativitás a fontos.

A Szilícium-völgyben és a nyugat-európai országokban az az elfogadott tény, hogy a következő 10-20 évben két dolog lesz igazán fontos. A kritikai érzék és a kreativitás. A többi, ami nem más, mint információ, az megnézhető és beszerezhető a neten. A kritikai érzéket a magyar iskolarendszer szemtelenségnek titulálja, és nem tolerálja. A kreatív ember gondolkodása pedig divergens, vagyis széttartó. A magyar iskola ezt nem tolerálja, mert ott pont ellenkezőleg, konvergens gondolkodást várnak el. Sínen jön a feladat, ugyanúgy menjen vissza, az egyetlen lehetséges megoldással. Pedig a megoldás lehet egyetlen, de a hozzá vezető utak számtalanfélék. Tehetségesnek lenni ma itthon veszélyes, deviáns és szemtelen.

- Mi lenne az iskola dolga és szerepe?

- Mérei Ferenc szerint kétféle iskolatípus van, a gyerekközpontú és az intézmény- meg tantervközpontú. A demokráciák az elsőt, a diktatúrák a másodikat preferálják. A gyerekközpontú nemcsak azt jelenti, hogy szeretjük a gyereket, hanem hogy meg akarjuk ismerni a gyereket. A gyerekközpontú iskola hatékony. Ma úgy tartják, hogy 8-11 féle intelligencia létezik, pedagógiai módszerektől függően. Ezzel szemben a magyar iskola szerint csak értelmi intelligencia van, főként lexikális memóriát és matematikai készséget osztályoz. Az történik, hogy az értelmiségiek gyerekei - kisebb-nagyobb neurotizáció árán - korán feljönnek szóbeliségben, de a többi gyerek, aki "csak" normálisan fejlődik és lassabban zárkózik fel, ezáltal szegregálódik. Amúgy így maradnak ki a lehetőségekből azok az intelligens gyerekek, akik később negatív irányba indulnak el.

- Mi a szülő feladata, ha a gyerek kisiskolás lesz? 

- A legfontosabb, hogy továbbra is biztosítani kell a gyereknek az érzelmi hátteret, játék és mese, örömök és kedvesség formájában. Tudnia kell, hogy a család mindig megvédi, akkor is, ha nincs igaza. Az anya és apa dolga ennek a markáns biztonságérzetnek a biztosítása. 

A gyerekeket a gyakorlatban nem ismerő bürokraták találják ki azt, hogy az első osztály végére írni-olvasni kell. Miért kellene? Ha fejleszteni akarja a szülő a gyerek verbális készségeit, meséljen neki. A mindennapos mese másfél évvel emelheti meg a gyerek anyanyelvi szintjét. Iskola-előkészítőként is működik, de az iskolával kapcsolatos dolgokról nem szabad beszélni meseidőben.   

- Ha a szülő a biztonság, a család meg a védelem, mit jelent ez a gyakorlatban? 

- A szülőnek nem kell ott lenni minden konfliktusnál az iskolában, ez elsősorban a tanár feladata. A gyereknek éreznie kell a háttértámogatást az iskolarendszerben is, de ez egy előzetes munkát jelent. Ha ugyanis a gyerek jól beágyazott érzelmi biztonsággal érkezik, kevésbé lesz áldozat. A gyerekek kipécézik azt, aki nem érzi jól magát a bőrében, akinek otthon problémái vannak, és lehangolt emiatt.

Ha már magzati vagy újszülött kortól megadják a szülők az érzelmi biztonságot, a gyerek védettebb lesz, tehát nem az iskolában, hanem az iskola előtt kell megvédeni. Érezze, hogy jó hazajönni, és az anyját és az apját is szereti. Ezek a gyerekek jobban bírják nemcsak az iskolát, hanem az élet megrázkódtatásait is.

- Jó iskola vagy jó pedagógus, melyik a fontosabb? 

Mindenképpen a tanár személye. Keresni kell egy jó tanító nénit, mert aranyat ér. A tyúkanyószerű, gyermeket nem hajszoló, játszani engedő tanító nénit. Olyat, aki lehetőség szerint közel van, mert egy kisiskolás ne utazzon túl sokat.

Ebből a szempontból is tökéletes a finn iskolarendszer. Minden régióban ugyanolyan jó oktatási intézmény működik, és mindenki a körzeti iskolájába megy. Ott a jó tanárnak az a célja, hogy a gyerek jól érezze magát a tanulás alatt. Az lenne a legideálisabb, ha a gyerek, a szülő és a tanár kooperálna és megértené egymást.

De ehhez autonómia is szükséges, ami nélkül nem tud működni egy iskola. Itthon az önkormányzatoktól és igazgatóktól, tanároktól vették el a viszonylagos autonómiát. Enélkül nem létezik jól prosperáló és főként gyerekközpontú iskola.

• iskola
• szakértői válasz
• iskolakezdés
• vekerdy tamás
• gyereknevelés
• tanulás
• Gyerek