Egy újságcikkből tudta meg az anya, hogy kisfiai túlélték a Titanic katasztrófáját: a 2 és 4 éves testvérpár története
Az édesapjuk nem, a két gyermek viszont túlélte a Titanic katasztrófáját.

GettyImages-630042196
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A Titanic első és egyben utolsó útjára 1912. április 10-én indult az angliai Southamptonból, ám eredeti célállomására, New Yorkba sosem érkezett meg: négy nappal később, április 14-én jéghegynek ütközött, másnap pedig végleg az Atlanti-óceán fenekére süllyedt. Összesen 2224 ember volt a fedélzeten, de a katasztrófát mindössze 710 ember élte túl, köztük az a szlovák testvérpár is, akiket apjuk elrabolt édesanyjuktól, hogy Amerikában új életet kezdhessenek - írja a dobrenoviny.sk.


A Michel Navratil nevű férfi 1880. augusztus 13-án született a galántai járásban található Szereden. A fiatalember 1902-ben elhagyta szülőföldjét, és felkerekedett Franciaországba, Nizzába, ahol szabóként kezdett el dolgozni. Munkahelyén ismerkedett meg egy fiatal, csupán 17 esztendős hölggyel, Marcelle Carett-tel, akit 1907-ben feleségül vett, és székhelyüket Londonba tették át. Itt született meg két kisfiuk, 1908-ban Michel Marcel, akit csak Lolónak becéztek, majd két évvel később Edmond Roger, aki pedig a Momon becenevet kapta.

Az apa el akart szökni a fiúkkal

1912-ben az édesapának kezdett rosszul menni az üzlet, gyönyörű és vonzó felesége körül, aki pedig híres énekesnő szeretett volna lenni, sok férfi legyeskedett. Miután az édesapa rájött a felesége egyik viszonyára a kisebbik gyermek keresztapjával, beadta a válópert. A bíróság a gyermekeket az édesanyának ítélte oda, az apa csak vasárnaponként találkozhatott velük, ezért egy kockázatos tervet eszelt ki.

Lolo (balra) és Momon (jobbra) a Titanic katasztrófája után.
Lolo (balra) és Momon (jobbra) a Titanic katasztrófája után.
Fotó: Photo 12 / Getty Images Hungary

1912 húsvétján a fiúk az édesapjuknál tartózkodtak, de amikor Marcelle értük akart menni, senkit nem talált otthon. Michel eldöntötte, hogy Amerikába szökik a fiaival. A Titanic második osztályára vett jegyet, és megparancsolta a fiainak, hogy a becenevükön szólítsák egymást, ő pedig egy barátja útlevelét kérte el, és ezentúl Louis Hoffmannként mutatkozott be. A hajón azt mesélte mindenkinek, hogy a fiúk édesanyja meghalt, és új életet szeretnének kezdeni a tengerentúlon.

Akkor, amikor a Titanic jéghegynek ütközött, és kiderült, hogy komoly a baj, a nőket és a gyerekeket pedig be kell ültetni a csónakba, ő is a kabinba sietett, hogy melegen felöltöztesse a gyerekeket, és a fedélzetre vigye őket. Ott hosszasan gondolkozott, hogy csónakba eressze-e őket, de még pont az utolsóba elfértek a gyerekek, kisebbik fiát ráadásul nagyjából három méter magasságból kellett a csónakba dobnia, amelyet már elkezdtek leereszteni.

A cikk az ajánló után folytatódik

Az édesapa a Titanic elsüllyedését nem élte túl. Idősebbik fia apja utolsó szavaira így emlékezett:

- Ha eljön értetek az édesanyád, és biztosan eljön értetek, mondd meg neki, hogy mindig is szerettem, és még mindig szeretem. Abban reménykedtem, hogy utánunk jön, és együtt élhetünk boldogan az Újvilágban.

Az édesanya újságcikkből tudta meg, hogy a fiai a Titanicon voltak

A fiúkat végül a Titanic megsegítésére siető Carpathia mentette meg, később pedig egy olyan hölgy vette őket pártfogásába, akivel együtt voltak a mentőcsónakon. Mindeközben az édesanyjuk már két hete nem kapott hírt a volt férjéről és a gyerekekről. Egy héttel a katasztrófa után, április 21-én a Le Figaro nevű napilapban egy cikket talált az árva kisfiúkról, akik megmenekültek a Titanicról, a fotókról pedig megismerte őket. 1912. május 16-án utánuk indult Amerikába, hogy újra lássa őket. Találkozásukat nagy médiafigyelem övezte, amelyről a nevesebb napilapok is beszámoltak.

Lolo pszichológus lett, Momon belsőépítész

Az idősebbik fiú, Michel Marcel Navratil, azaz Lolo, Londonban lett pszichológus, és 1933-ban feleségül vette egyetemi osztálytársát. Szinte egész életében hallgatott a katasztrófáról, amit négyévesen át kellett élnie, majd 1985-ben az emlékei alapján lánya, Elizabeth Navratil könyvet írt A Titanic gyermekei címmel. Michel 2001. január 30-án, 92 évesen hunyt el. Testvére, Edmond Roger Navratil, azaz Momon, belsőépítészként dolgozott Franciaországban, a második világháború alatt a francia hadseregben harcolt. Börtönbe került, ahonnan sikerült végül megszöknie, de egészségügyi állapota fokozatosan romlott. 1953. július 7-én, 43 évesen hunyt el.

Ez a legértékesebb műtárgy, ami elsüllyedt a Titanickal együtt

Az értékes olajfestmény megsemmisült a tragédiában, szerencsére reprodukciót ismerünk róla.

(Képek: Getty Images Hungary.)

Ezt is szeretjük