Tényleg hatással van a császármetszés a korai kötődésre?

Van, aki legszívesebben szülési alternatívaként választaná a császármetszést, más anyák számára azonban maga a rémálom, ha terveikkel ellentétben nem szülhetik meg természetes úton a babájukat.

Mindenekelőtt fontos megjegyezni, hogy a császármetszés megjelenése legalább akkora fordulat a szülés történetében, mint amikor Semmelweis Ignác kötelezővé tette a szülészorvosok számára a kézmosást, hiszen a beavatkozás számos anya és baba életét mentette meg.

Az első sikeres császármetszést 1610-ben végezték, azonban a műtét csak a 20. századra vált annyira kockázatmentessé, hogy nemcsak életveszélyes esetben alkalmazták a baba megmentésére, de megelőző operációkat is végeztek.

Mára a profi technikának, a steril varróanyagoknak és a biztonságosabb érzéstelenítési és altatási eljárásoknak köszönhetően a császármetszés rutinműtétnek számít. Ennek ellenére az anyák számára mindez többről szól, mint a maximális biztonságról. A 70-es években végzett kutatások hatására ugyanis egyre elterjedtebb az az elmélet, miszerint a kötődés kialakulásában kulcsfontosságú szerepet játszik maga a szülés élménye mind a baba, mind az anya számára.

A császármetszésen átesett nők és gyermekeik esetében pedig mindez elmarad, legalábbis egyes kutatások szerint, hiszen sem az anya nem tapasztalhatja meg, hogy mire képes a szülőszobában, sem a baba nem teszi meg a fáradságos, ám különleges lelki élménnyel járó utat a szülőcsatornán keresztül. Legtöbbször közvetlenül a műtét után a csecsemőt eltávolítják az anyja mellől, így a frissen szült nőnek még csak arra sincs lehetősége, hogy megérintse, a hasára helyezze, és megszoptassa kisbabáját.

A császármetszés hatása a kötődésre

Sok császármetszésen átesett nő csalódottságot érez, hogy nem élhette át a szülés semmivel össze nem hasonlítható élményét. Előfordul, hogy valaki tudat alatt a gyermekét is hibáztatja a maradandó sebek miatt, melyekkel a műtét jár, a többi anyára pedig féltékeny, hiszen ők már a karjukban tarthatják babájukat, míg ő ekkor még fel sem tud állni az ágyból. A vajúdás hiányában nehezebb átélni az anyává válás folyamatát is, hiszen minden egyes méhösszehúzódás, ami világra segíti a babát, egyben a nőt is közelebb viszi ahhoz, hogy átérezze: hamarosan szülő lesz belőle.

A császármetszéses szülés után sokszor csak 24 órával később találkozhat az anya gyermekével, holott a csecsemő az első órákban máris hihetetlenül aktív. Figyel a külvilágból érkező ingerekre, és fogékony a kapcsolatfelvételre. Ha ebben a néhány órában nem teszik a babát az anya közelébe, és nem szoptathatja meg, kimarad a szülés utáni közvetlen kötődés lehetősége.

Mindez később pótolható, a tévhitekkel ellentétben a császármetszéssel világra jött gyerekek nem szenvednek lelki sérüléseket a közvetlen szülésélmény hiánya miatt, nem lesznek deviánsak. Azonban az élmény lelkileg megterhelő, így megnehezítheti az anya dolgát, hogy közel kerüljön a kicsihez.

A bűntudat azonban teljesen felesleges, sajnos gyakran a családtagok keltik az újdonsült anyukában a rendes anya természetes úton szül felkiáltással. Mivel mindkettő megterhelő - a hüvelyi szülés és a császármetszés is -, és az orvos hatásköre eldönteni, hogy mi a jó a babának és a mamának, el kell hallgattatni az ilyen sustorgást, legyen szó az anyósról vagy a szobatársakról a kórházban.

Az első találkozás a babával: öröm vagy csalódás?

Sok nő, aki császármetszéssel hozta világra gyermekét, arról számolt be, hogy amikor legelőször lehetősége volt arra, hogy a karjába vegye a pici babát, idegennek érezte a saját gyermekét. Azonban nem csak azokban merül fel, hogy a csecsemőt csak kölcsönbe kapták, akik nem természetes úton szülnek: a filmekkel ellentétben a kötődés sokszor nem a pillanat műve, és a szülés módjától függetlenül az anya és a baba részéről is időre van ahhoz szükség, hogy egymásra hangolódjanak.

Ebben azonban többnyire a kórházi személyzet is segíti a frissen szült kismamákat, és amint lehet, támogatják abban, hogy minél több időt tölthessen együtt a kicsivel, magához vegye, és megszoptassa. Akinek azonban a szülés élménye csalódás volt, hiszen úgy képzelte el, hogy természetes úton csinálja végig az egészet, ez az időszak is nehezebb lehet, nem azért, mert császármetszésre került sor, csupán a csalódottság miatt. Minden anya ügyetlennek érzi magát, amikor nem sikerül elsőre megszoptatni az apróságot, illetve bepelenkázni úgy, ahogy mutatják, ha azonban ezt bármilyen oknál fogva komoly teherként éli meg valaki, akár szakember segítségére is szükség lehet.

Szülés utáni depresszió

Tudományos kutatások során kimutatták, hogy a császármetszéssel szült nők esetében valamivel nagyobb a kockázata a szülés utáni depresszió kialakulásának. Ennek hátterében az oxitocin áll: ez a hormon segíti elő a vajúdás alatt a méhösszehúzódásokat, tehát a természetes szülés alatt folyamatosan termelődik az anya szervezetében, míg a császármetszés alatt nem szabadul fel annyi.

Ez a vegyület pedig nemcsak a fizikai folyamatokban segít, de biztosítja az anya és a baba közötti érzelmi kötelék kialakulását is, az oxitocin ugyanis aktivizálja az agy érzelmi és motivációs központját, ezáltal segíti az anyai ösztönök működését. Akkor sem kell azonban kétségbeesned, ha nincs választási lehetőséged, és orvosod feltétlenül javasolja a császármetszést. Bár tudatosabban kell hozzáállnod az anyasághoz, akkor is kialakíthatod vagy pótolhatod a korai kötődést, ha nem élted át gyermekeddel együtt a vajúdás élményét.

Hogyan segítsd elő a kötődést?

Ami a hormonális hátteret illeti, az oxitocin nemcsak a szülés során termelődik, de minden egyes intim érintés és ölelés hatására felszabadul valamennyi az emberi szervezetben. Ezért van az, hogy, ha az első pillanatban úgy is érzed, hogy a baba, akit a kezedben tartasz, nem a legtündéribb lény a földön, hanem csak egy vörösen bőgő kölcsöncsecsemő, amint a hasadra teszed, és a bőrödön érzed a bőrét, minden megváltozik.

Ahogy megérzi a szívverésed, keresni kezdi a melled, majd babaszürke szemeit is rád emeli: ebben a pillanatban pedig a legtöbb nő, akárhogy szülte is meg gyermekét, megtapasztalja az anyaság csodálatos érzését.

Ha tehát tudatosan keresed a kicsi közelségét, simogatod és dajkálod, idővel kialakul közöttetek a kötődés, de egyesek szerint mindezt a babamasszázzsal is elősegítheted.

Naponta szakíts egy kis időt arra, hogy a csecsemő körüli teendők mellett csak úgy, a kényeztetés kedvéért is simogasd a picit. A legjobb, ha a testedre fekteted, és gyengéden átdörzsölöd minden egyes porcikáját: ez nem csak az ő biztonságérzetét növeli, de benned is segíti a gyengédség kialakulását.

Amennyiben azonban pár hét után továbbra is idegennek érzed gyermeked, és nincs kedved gondoskodni róla, illetve magaddal sem szívesen törődsz, mindenképpen fordulj szakemberhez. A szülés utáni depressziót ugyanis segítség nélkül nem küzdheted le, és ez maradandó nyomot hagyhat kettőtök kapcsolatán, akárhogyan is jött világra a babád.

• terhesség
• szülés
• kismama
• Gyerek