Amikor a gyerek rájön, hogy apa vagy anya félrelép - Mit mond erről a pszichológus?

A szülők közti megcsalásra rájönni nagyon komoly lelki megpróbáltatás egy gyereknek. Elég szétnézni internetes fórumokon, sajnos rengeteg gyerek próbál tanácsot kérni ebben a helyzetben a világhálón. A szorongás, amit átélnek, természetes, hiszen a szülők az ő életükben a biztonságot, a fix pontot jelentik kezdettől fogva.

Ha a szülők kettőse veszélybe kerül, a gyerek biztonságérzete érthető módon odalesz. A szülő felelőssége, hogy félrelépőként, illetve megcsaltként is belássa ezt, és ennek megfelelően viselkedjen. A pszichológus, Acosta Sára Diána segít átlátni a helyzetet.

Ha a gyerek rájön

- Ha a gyerek rájön, hogy az apja vagy az anyja félrelép, mit élhet meg?

- Ha a gyerek megtudja, hogy valamelyik szülője félrelép, az mindenképpen trauma, hiszen ez egy komoly bizalomvesztéssel jár a megcsaló szülő irányába, sőt, sokszor a kapcsolatokkal és házassággal szembeni bizalmat és attitűdöket is megingathatja. Megjelenhet a harag a megcsaló szülő felé, hiszen a család egységét veszélyezteti ezzel, ami egy gyereknek sokszor a világot jelenti, ugyanakkor ehhez bűntudat is társulhat, amiért haragszik szeretett édesanyjára vagy édesapjára. Tipikus érzések még a harag és bűntudat mellett a félelem, szorongás, aggodalom, csalódottság. Természetesen az, hogy milyen mértékben viseli meg a gyereket, és ez hogyan jelenik meg, függ a gyerek életkorától, nemétől, sőt, akár kulturális tényezőktől is.

A szülő felelőssége

- Sok gyerek tipródik, mit tegyenek, elárulják vagy sem, a másik szülőnek. A gyerek kelepcébe kerül: áruló lesz, vagy eltitkol valamit.

- Az ilyenkor átélt érzelmi kavalkádot tovább nehezíti, ha a gyerek tudatában van a megcsalásnak - rajtakapja, esetleg beavatják -, a másik szülő azonban nem tud erről, így a megcsaló fél szövetségesévé válik abban, hogy a titkot hordozza. Ez komoly lojalitáskonfliktust okoz a gyerekben, és ezzel mélyíti a szorongását. Ezenkívül a szövetség a hierarchiát is megbontja, és összekeverednek a szülői és gyermeki alrendszerek. Mindezek miatt nagyon fontos, hogy egy szülő ne kérjen olyat a gyerekétől, hogy egy ilyen dolgot a másik szülő előtt tartson titokban. Az ő felelőssége, hogy, ha már lebukott, azt vállalja a másik fél előtt, és ezzel ne terhelje a gyereket.

- Ebből a szempontból is fontos a kommunikáció a családban. Ha a gyerek esetleg megmondaná az érintett szülőnek, hogy tud a dologról, ő hogyan reagáljon? Mi van, ha tagad, és mi van, ha őszinte? Mit mondjon?

- Ha a gyerek tudomást szerez róla, és nyilvánvalóan igaza van, ne tagadjunk. Fontos az őszinteség, de túlzott részletekkel sem szabad őt terhelni. Próbáljuk meg megtudni, mit tud, mit látott. Nem kell kifejteni, milyen párkapcsolati nehézségeik vannak a másik szülővel, de el lehet mondani, hogy nehézségeik vannak, és megnyugtatni, hogy erről fognak egymással beszélgetni. A legfontosabb, hogy nem szabad arra kérni, hogy tartsa titokban a másik fél előtt.

- Ha a gyerek annak a szülőnek mondja el, akit megcsalnak, tőle mi a jó reakció? Az nyilván nem, ha elküldi, hogy ne hazudozzon az apjáról vagy anyjáról.

- Egy ilyen titok felfedezése és megtartása nagyon szorongató. Nincs könnyű dolga tehát a gyereknek, és, ha végül úgy dönt, hogy elmondja, akkor arra van szüksége, hogy megnyugtassák, hogy nem tett semmi rosszat, és a szülők majd egymás közt elrendezik a dolgot. Nyilvánvalóan, ha az ember ilyen hírt kap, nem könnyű higgadtnak maradni, de a haragot, a feszültséget nem szabad a gyerek felé irányítani. Még, ha feltételezzük is, hogy nem mond igazat, vagy valamit rosszul látott, ezt akkor se neki mondjuk, hanem a párunkkal beszéljünk a dologról.

- Annál is inkább fontos a gyerek mondandójára jól reagálni, mert ő ilyenkor valamilyen szempontból meg is nyílik. Egy helytelen reakció mit eredményez, ha például a megcsaló szülő tette egyértelmű, mégis mindent tagad, vagy, ha a megcsalt szülő haragosan elhárítja a gyereket?

- Először is, a gyerekek nem hülyék. Nagy kárt tud okozni, ha olyasmit próbálunk tagadni előttük, amiről tudják, hogy nem úgy van. Életkorfüggő lehet, hogy ez hogy ülepszik le bennük. A kisebbek még jobban összezavarodhatnak, ami szorongással járhat, az idősebbek csalódást, bizalomvesztést élhetnek meg. Ha a megcsalt szülő haragosan reagál, az pedig a bűntudatot mélyítheti.

Pszichológusi segítség

- Kell-e szakember a gyereknek, akit a szülei helyzete megrázott, vagy nem, esetleg elég a szülői elbeszélgetés? Vagy ismerje fel a szülő, ha ő maga gyenge a beszélgetésben, és akkor vigye pszichológushoz a gyereket? Ha elviszi, de otthon nem beszélik át csak ők, az nem elég, igaz?

- Ha a szülők kellően megnyugtatóan tudják a gyerek felé kommunikálni a helyzetet, és képesek a bevonása nélkül dolgozni a köztük zajló nehézségeken, nem feltétlenül kell külső segítséget kérni. Oda kell figyelni a jelekre: ha a gyerek viselkedése drasztikusan megváltozik, indokolt lehet szakember felkeresése. A pszichológus azonban nem fogja tudni helyettünk elvégezni a munkát: mindenképpen kell a szülőknek is beszélni a gyerekkel. Mivel az egész családot érintő folyamatról van szó, a családterápia segítséget nyújthat mind a gyerekkel kapcsolatos nehézségek, mind a párkapcsolati krízis kezelésében.

Képek: Getty Images.

• megcsalás
• szülő
• gyerekek
• szorongás
• Gyerek