4 mondat, amivel végleg elveszíted a tekintélyed a gyerek előtt

A kiabálás, a szidás és a nyaggatás nem megfelelő módjai a gyerekkel való kommunikációnak. Ha üvöltesz, ráripakodsz vagy leszidod, azzal csupán azt közlöd vele, hogy a gyeplő kicsúszott a kezedből - nem tudod uralni a helyzetet.

Amint erre rájön, nem tisztel többé, és egy jottányival sem leszel közelebb ahhoz, hogy szófogadásra bírd. A te kontrollvesztésed egyre inkább az ő engedetlenségét táplálja.

Ne mondj ilyet!

• Van fogalmad róla, mennyire elkeserítesz?
• Takarodj a szemem elől!
• Fogd be a szád, ha hozzád beszélek!
• Menj innen! Húzz a szobádba, és maradj is ott!

Ha végképp el akarod vadítani a csemetédet, vagy azt akarod, hogy kevésnek, alkalmatlannak érezze magát, és minden önbizalmát elveszítse, jó úton jársz. Vannak szülők, akik nagyon büszkék arra, hogy soha nem emelnek kezet a gyerekeikre, de nem átallják a legsértőbb módon szidalmazni őket. Márpedig ez színtiszta bántalmazás.

A helyes beszéd

A gyerekkel tisztelettel, szeretettel, világosan, megértően és nem utolsósorban nyugodtan kell beszélni. Hallgasd meg, ami kikívánkozik belőle. Ne vágj közbe, ne ordítsd le a fejét, és ne söpörd félre a gondjait.

Kérés és kérdés

A mindennapi hangszín egyenletes, általában ezen a hangon beszélgetsz a gyerekeddel. Amikor nyersen rászólsz vagy harsányan ráparancsolsz, azt közlöd vele: elvárod, hogy valamit, amit mondtál, megtegyen, vagy ne tegyen meg.

Ha hallatszik, hogy feszült vagy, netán éppen kifogytál a béketűrésből, ugyanez a helyzet. Légy udvarias, ha valamire kéred a gyereket. Egyenletes hanghordozással kérj valamit, ne könyörögj, de ne is mentegetőzz. Például: - Kérlek, moss kezet, és gyere az asztalhoz! Vagy: - Rendet raknál a szobádban? Köszi.

Rosszaság

Amikor a gyerek valami rosszat csinált, vagy nem tette meg, amire kérted, a tekintély hangszínét kell használnod. Ne kiabálj a szoba másik végéből, és ne hordd le a sárga földig. Menj oda hozzá, ha kell, hajolj is le, hogy közvetlen szemkontaktusotok legyen. Ha elfordítja a fejét, vagy megpróbál eliszkolni, fogd meg a karját, és mondd ezt: - Kérlek, nézz rám. Hozzád beszélek.

Mély, határozott, tekintélyt sugárzó hangot használj, amikor megmondod, hogy mi rosszat tett. - Kértelek, hogy csinálj rendet a szobádban. Szeretném, ha most, azonnal megtennéd.

Hagyj figyelmen kívül minden kifogást, megjegyzést vagy alkudozási kísérletet. Válaszd külön a gyereket a viselkedésétől: tedd egyértelművé, hogy nem őt szapulod, hanem a viselkedése az, ami elfogadhatatlan számodra. Ha a gyerek még mindig nem teszi meg, amit mondtál, a tekintély hangszínével figyelmeztesd, hogy következményekkel kell számolnia, amennyiben nem engedelmeskedik.

Nagyon fontos, hogy csak egyszer figyelmeztesd, majd lépj a tettek mezejére. Három, négy, öt, hat figyelmeztetés után a gyerek észreveszi, hogy csupán üres fenyegetőzéssel van dolga.

Lelki bajok

Ha a gyereknek lelki problémái vannak előfordulhat, hogy semmibe vesz téged és az utasításaidat. Ezért fontos, hogy felderítsd a probléma okát!

Dicséret

A harmadik hanghordozásféle az elismerés hangszíne. Ez egy magas, izgatott, lelkes hang, ami örömet közvetít. Akkor szólj így hozzá, ha megdicséred a jó viselkedését - főleg, ha valamit, ami rendjén való, kérés nélkül megtett. Például:
- Köszönöm, hogy leszedted az asztalt! Szép munka volt!

A nagyobb gyerekeknél ügyelj az arányokra. Ha rögtön lecsapsz rájuk, és szóvá teszed, ha valami helytelen, de soha nem veszed észre, ha valamit jól csinálnak, a gyerekek hamarosan rájönnek, hogy az egyetlen módszer, amivel fölhívhatják magukra a figyelmedet, az, ha komiszkodnak, és egészségtelen módon, kerülő úton csikarják ki a szeretetet.

Cikkünk Jo Frost Superdada 2 című könyve segítségével készült, amely a Park Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

• szülő
• gyereknevelés
• kisgyerek
• Gyerek