Növeli a bizalmat, ha a szülő beismeri, hogy nem tud valamit - Nem baj, ha nem mindenható

Sok szülő érezheti úgy, vagy tanulhatta azt a saját szüleitől, hogy a felnőttnek mindent tudnia kell, és hogy a gyerek előtt csak így van tekintélye. A pszichológiai kutatások eredményei alapján ez egyáltalán nem igaz.

Ha a felnőtt beismeri, hogy valamit nem tud, a gyerek ugyanúgy bízni fog benne, és a tekintélyét egyáltalán nem veszti el. Sokkal nagyobb fenyegetést jelent a bizalomra a túlzott magabiztosság olyan dolgokkal kapcsolatban, amik nem biztosak.

Növeli a bizalmat, ha a szülő beismeri, hogy nem tud valamit

Képzeljük el a következő szituációt: két szakértő tanácsot ad arról, kerüljük-e a zsírt a sütésnél. Az egyik magabiztosan elmondja, vannak "jó" és "rossz" zsírok, tehát egyes olajokat lehet fogyasztani, másokat nem. A másik jobban hezitál, azt mondja, hogy a tudománynak vegyesek az eredményei, és múlik az egyénen és a helyzeten is: ezért a legbiztosabb, ha vagy elkerüli az ember az összeset, amíg nincs konkrét bizonyíték, vagy egyeztet az orvosával, aki kivizsgálja, hogy személyesen neki mi a legjobb.

Ebben az esetben vajon melyikük tanácsát követné az ember? Tényszerűen egyik tanácsadó sem téved. Viszont a magabiztos forrásnak lehet egy nagyobb vonzereje. Kutatások kimutatták, hogy az emberek nagyobb valószínűséggel követnek egy olyan tanácsot, amelyet magabiztosan adnak át, és hajlamosabbak elutasítani azt, amit tétovázással vagy bizonytalansággal nyújtanak.

A gyerekkori "ismeretelméleti bizalom" felbukkanását kutatja a pszichológia egy területe, ami nem más, mint a bizalom abban, hogy valaki megbízható és megfelelő ismeretekkel rendelkező információforrás. A csecsemők más okból tanulnak meg bízni gondozóikban - kötődésük a szereteten és a folyamatos gondoskodáson alapul.

De 3-4 éves kortól a gyerekek elkezdenek bízni emberekben az alapján, hogy mit tudnak. Más szavakkal, kora gyerekkortól az elme elkülöníti a szeretettel és gondoskodással kapcsolatos bizalmat attól a fajta bizalomtól, amihez az kell, hogy a másik megbízható, pontos információkkal rendelkezzen, amik segítenek neki felfedezni a világot. Ezek a forrásai a felnőttek szakértőkbe és tudományba fektetett bizalmának.

Pszichológus tudósok, akik ezt a területet kutatják, vizsgálatokat végeznek, amelyek során a gyerekek tényeket tanulnak felnőttektől. Az egyik személy magabiztosnak hangzik, a másik bizonytalannak. A vizsgálatban óvodás gyerekek vesznek részt, ezért egyszerű leckéket tanulnak, melyek életkoruknak megfelelnek, és gyakran tartalmaznak olyan feladatokat, amikben a gyerekek új szavakat tanulnak.

A vizsgálatok során kiderült, hogy a gyerekek agyi aktivitása és tanulása különböző módon reagál a magabiztos és bizonytalan hangokra. Ha egy négyéves gyereknek magabiztossággal tanítanak egy új szót, első hallásra megtanulják. De ha azt mondják nekik, „hmm, nem vagyok benne biztos, hogy ennek az a neve, hogy…”, akkor valami megváltozik.

Az agy elektromos tevékenységét is megvizsgálva arra jöttek rá, hogy a gyerekek emlékeznek az eseményre, és megtanulják a szót, amikor valaki magabiztosan tanítja meg nekik. Amikor viszont valakin bizonytalanságot éreznek, emlékeznek ugyan az eseményre, de nem tanulják meg a szót.

Valójában ez segít az agynak szétválasztani az adott emléket arról, amit hallott, attól, amiről azt gondolja, hogy széles körben ismertnek kell lennie. Másfelől a bizonytalanul kommunikált információ abban is segít az agynak, hogy tanuljon azokról a dolgokról, amik természetüknél fogva bizonytalanok.

Kutatás mutatta ki, hogy még az ötéves gyermekek is jobban megtanulják a bizonytalan dolgokat valakitől, aki nyíltan kifejezi a bizonytalanságot, mint valakitől, aki magabiztos abban, hogy a dolgok mindig ugyanúgy működnek.

Az fenti tanulmányok kimutatták, hogy a jól kommunikált bizonytalanság jó irányba befolyásolja a bizalmat rövid távon. Mi jobb hosszú távon: beismerni, ha nem tudunk valamit, vagy magabiztosnak lenni olyan információval kapcsolatban, ami változhat?

Egy tanulmányból az derült ki, hogy hosszú távon, ha olyan témáról van szó, ahol van esély arra, hogy az ember téved, a túlzott magabiztosságban kockázat van. A kísérlet során felnőttek egy csoport négyéves előtt beismerték, hogy nem tudják a nevüket a hétköznapi tárgyaknak: labda, könyv, csésze. Más részt vevő felnőttek pedig azt állították, hogy tudják, mi a tárgyak neve, de valójában összekeverték őket - például a labdát cipőnek hívták.

Mikor a felnőttek elismerték tudatlanságukat, a négyévesek nyitottak voltak, hogy továbbra is tanuljanak tőlük mindenféle dolgot, még szavakat is. De amikor egy felnőtt magabiztos és tudatlan volt, elvesztette minden hitelét. Még akkor is, mikor a gyerekek tudták, hogy az illető tudna segíteni megtalálni egy eldugott játékot, nem bízták meg őt azzal, hogy elmondja, merre van.

A kutatás tanulsága, hogy ha az ember magabiztosan beszél egy információról, ami változhat, illetve nem igaz, az nagyobb fenyegetést jelent a bizalomra, mintha beismerné a nemtudást. A pszichológusok úgy vélik, fontos ennek tudatosítása a szülőkben a korai bizalom elérése és megtartása érdekében.

8 kép a világ leghíresebb gyerekfotói közül

A világ legismertebb képei nem egyszerű portréképek, hanem üzenetet, érzelmeket, mögöttes tartalmat közvetítenek.

(Képek forrása: Getty Images.)

• szülő
• pszichológia
• bizalom
• agy
• emlékezet
• Gyerek