„Mi lenne, ha odaadnám valakinek a babámat?” - A szülés utáni depresszió egy édesanya és a pszichiáter szemével

A pszichológia a szülést, illetve a családdá válást a normatív krízisek közé sorolja. A gyermek érkezése nem egy sorscsapásszerű, előre nem látható történés - szemben például egy idő előtt bekövetkező halálesettel -, hanem az emberi élet egyik állomása. Az új életszakaszhoz való alkalmazkodás, a belőle adódó feladatok teljesítése azonban egyéni, illetve interperszonális változások sorát igényli a szülőktől, ami nem megy egyik napról a másikra. Bizonyos esetekben a friss édesanya nehezebben birkózik meg a baba érkezésével együtt járó teendőkkel, lelki és társadalmi változásokkal, mint gondolta, szorongásos, depressziós tünetek jelentkezhetnek nála.

A szülés utáni depresszió általánosságban 10-15%-os gyakorisággal fordul elő Európában. Ez azonban csak a felismert betegségek száma. Magyarországon nagyon magas a fel nem ismert esetek száma, az úgynevezett látenciaarány. Cikkünkben dr. Bodor Zsuzsa pszichiáter, pszichoterapeuta, perinatális szaktanácsadót kérdeztük a témában, illetve egy szülés utáni depressziót megélt édesanya beszámolója olvasható a sorok között dőlt betűvel.

- Laikusként hogyan lehet megkülönböztetni a közvetlenül szülés után jelentkező baby bluest a szülés utáni depressziótól?

- Nem annyira a tünetekben különbözik a kettő, sokkal inkább az időtartamban. A baby blues 70-80%-os valószínűséggel előfordul a frissen szült édesanyáknál. Általában három-négy nappal a szülés után kezdődik, és egy, legfeljebb két hétig tart. Ezzel szemben a szülés utáni depresszió tipikusan három-hat héttel a szülés után kezdődik, de a tünetek nem enyhülnek, nem múlnak el két hét alatt, gyakran fokozódnak. Felismerésüket nehezíti, hogy az anyák gyakran titkolják, szégyellik ezeket az érzéseket, gondolatokat, mivel a társadalmi nyomás hatására gyakran irreális öröm- és boldogságérzetet várnak maguktól. Jellemző lehet az üresség- és örömtelenségérzés, bűntudat, elégtelenségérzés, fáradtság, alvászavar, étvágytalanság, menekülési vágy, öngyilkossági gondolatok, vagy akár a gyermekkel szembeni bántalmazó gondolatok. Meg kell említeni, hogy az újdonsült apukák 4%-nál is jelentkezhet ebben az időszakban hangulat- vagy szorongásos zavar, és gyakran ez együtt jár az anyai oldal ezen tüneteivel.

- A gyermekágy és az első hat hónap nagyon megterhelő az anyának, mentálisan és fizikailag is, de nálam ez hatványozottan jelentkezett. A szülés után egy hónappal éreztem azt, hogy amiben vagyok, az nem sima baby blues, hanem valami komolyabb. Állandóan az járt a fejemben, hogy megbántam az egészet, hogy nem bírom a babával járó felelősséget, és mi lenne, ha inkább odaadnám valakinek.

- Jellemzően inkább első babás édesanyáknál fordul elő a szülés utáni depresszió, vagy nincs ilyen összefüggés? Egyáltalán milyen hajlamosító tényezőkről beszélhetünk?

- Erre nincs egyértelmű válasz. Egyes kutatások szerint gyakoribb az első babás édesanyáknál, míg más vizsgálatok szerint a sokgyerekes anyukáknál is nagyobb valószínűséggel fordul elő. A hajlamosító faktorok lehetnek biológiai, pszichológiai, illetve szociális hatások, ezek gyakran nem is választhatóak szét élesen. Biológiai hajlamosító tényező lehet, ha az édesanyának már volt korábban mentális betegsége, depresszióval, addikciós problémával vagy szorongásos zavarral kezelték, esetleg a családban fordult elő depresszió vagy addikciós kórképek. A pszichológiai hajlamosító tényezők között szerepelhet például a szülést megelőző évben valamilyen súlyos trauma, traumatikus szülés, ha az anya szeretne, de valamiért nem szoptathat, korábbi baba elvesztése, vagy akár olyan transzgenerációs traumák, mint a felmenők történetében csecsemő- vagy gyerekhalál, anyai öngyilkosság vagy gyermekelhagyás. A környezeti hatások közül kiemelkedik, ha az anya nem kap támaszt partnerétől vagy közvetlen környezetétől. A társas támasz szerepe ebben az időszakban különösen fontos, a nagycsaládok még nehezített szociális körülmények között is megtartó erővel bírhatnak. Kockázati faktorok lehetnek még a szegénység, a munkanélküliség, a nagyon alacsony, vagy a nagyon magas anyai életkor, nem várt terhesség, sérült gyermek érkezése, vagy az alacsony iskolai végzettség.

- Tudom, hogy sok oka lehet a szülés utáni depressziónak, nálam is jelen volt több tényező: nem éppen ideális családi háttér és anyai minta, indított szülés, költözés közepette értünk haza a kórházból, ezért még az elvárhatóhoz képest is nagyon rendezetlen volt az életünk, plusz ott volt a fizikai fáradtság. Sosem volt semmilyen mentális betegségem korábban, ezért elég ijesztő volt számomra az a nagyfokú szorongás, amit tapasztaltam, hogy nem tudom kontrollálni.

- Mi a különbség a gyermekágyi pszichózis és a szülés utáni depresszió között? Milyen tünetei lehetnek az előbbi betegségnek? 

- A gyermekágyi pszichózisban a realitáskontroll megszűnik, a gondolatok és a figyelem beszűkül, gyakran valamilyen téveszme mentén. A tünetek jellege miatt az édesanya ezt önmagán nem tudja azonosítani, ez szakember feladata. A gyerekkel kapcsolatos bántalmazó gondolatok gyakran előfordulnak szülés utáni depresszióban, de extrém ritka, hogy az anya valóban bántsa a gyermekét, gyermekágyi pszichózisban érintetteknél azonban ez előfordulhat. Ha az ön- vagy gyermekbántással kapcsolatos gondolatok állandósulnak, akadályozzák az anyát a napi tevékenységben, figyelme nagy részét lekötik, esetleg paranoid téveszmék gyötrik, a család mindenképpen kérjen szakembertől segítséget.

- Elkezdtem terápiára járni, de sokáig nem igazán tapasztaltam javulást, sőt. Egy idő után már akkor sem tudtam aludni, ha a baba aludt éjszaka, nem voltam éhes, pedig a szoptatás miatt szükségem lett volna a kalóriákra. Végül olyan állapotba kerültem, hogy azt éreztem, ezt így nem akarom tovább csinálni. Ekkor a terápia mellé gyógyszert is kértem. Folyton azt kérdeztem a dokimtól, hogy meddig fog ez tartani, meddig kell kibírnom. Minden időtáv, amit mondott, nagyon hosszúnak tűnt. A szorongásos rohamokkor ugyanis az ember semmi mással nem tud gondolatban foglalkozni, csak az állapotával, és hogy mikor múlik el.

- Minden esetben szükség van pszichoterápiás kezelésre, vagy vannak más lehetőségek is?

- A szülés utáni depressziónak különböző súlyossági fokozatai vannak, és az okai is szerteágazóak. Nagyon fontos lenne a hatékony prevenció és szűrés. Enyhébb esetekben, illetve a megelőzésben nagyon sokat jelent a társas támasz megélése, a szociális háló biztosítása az anyáknak. Nagyon hirtelen életviteli változás ez az életszakasz sokaknak, sokat segíthet egy támogató csoport, akár valamilyen csoportterápia, művészetterápia (mese, irodalom, zene, tánc), családterápia, vagy egyéni folyamatban szupportív terápia, dúla, perinatális tanácsadó támogatása. Súlyosabb esetekben a pszichoterápia sokat segíthet a tünetek mielőbbi csökkentésében, a pszichés tényezők feltárásában, átdolgozásában.

Magyarországon a pszichoterápia végzése szigorú feltételekhez kötött néhány éve, és a kapacitás nagy részét a magánszektor adja, ez sajnos nagyon megnehezíti a hozzáférést. Amennyiben a tünetek súlyossága ezt indokolja, gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, megfelelő pszichoterápiás támogatás mellett. A gyermekágyi depresszió legtöbbször ambuláns formában kezelhető. Súlyosabb esetben szükség lehet kórházi felvételre is, ilyenkor is törekedni kell az anya-gyermek kapcsolat megtartására, lehetőség szerint a szoptatás lehetőségének fenntartására. Ilyen lehetőség például a Szent János Kórház-Budai Családközpontú Lelki Egészség Centrum.

- Szerencsére a babámmal kapcsolatban sosem volt semmilyen károsító gondolatom, borzasztó lehet annak, aki ilyet tapasztal, és ezzel is meg kell küzdenie.  A kisfiamat rendesen elláttam, és nem vert éket közénk a depresszió. Sokat dolgoztam azon, hogy ne érezzen semmit abból, hogy milyen állapotban vagyok, rendes kisbabakora volt mondhatni. Nagyon szoros a kötelék közöttünk, mosolygós, boldog baba, amiért nagyon hálás vagyok. Azért is hálás vagyok, hogy voltunk olyan helyzetben, hogy több mint egy évig terápiára tudtam járni. Itt nagyon sokat beszéltünk az anyaságról, hogy mi az, ami teljesen valid érzés, nem kell szégyellni - ez a mai napig sokat segít az anyaságom megélésében.

- Mit tehet, illetve mit ne tegyen a közvetlen környezet annak érdekében, hogy megkönnyítse a szülés utáni depresszióval küzdő nő mindennapjait?

- Nagyon sokat tehet a környezet, azt is mondhatnám, hogy kulcsszerepe van. Már a megelőzésben is fontos, hogy az úgynevezett gyermekágyi időszakban, vagyis az első hat hétben az anya lehetőleg minden segítséget és támogatást megkapjon ahhoz, hogy egészében a gyermekre tudjon figyelni. Ez az első, nagyon érzékeny időszak az összehangolódásról, ismerkedésről szól, valamint az anya fizikai és lelki újra-összerendeződéséről. Szerencsés esetben ennek az időszaknak a végére az anya kezdi kompetensnek érezni magát a gyermekkel kapcsolatban, összehangolódik a szoptatási kínálat és kereslet. Ez az anyai kompetenciaérzés nagyon fontos, ez az, amit a depressziós anyák csak nagyon ritkán éreznek. A legjobb segítség ilyenkor, ha elfogadja, megérti a környezet, hogy ez érzékeny időszak, hogy a hangulat és teherbírás változékony lehet, és igyekszik levenni az egyéb terhet az anyáról, a háztartást, munkát, főzést, nagyobb gyerekek logisztikai feladatait, és, ha és amennyire az anya kéri, a csecsemő ellátásába is besegít. A depressziót súlyosbíthatja, ha elvárásokkal terhelik az anyát, ha olyan érzéseket várnak tőle, amit nem érez, türelmetlenek vele, ha átveszik a kontrollt a gyermek gondozása felett, vagy sokat hagyják magára.

- A környezetemtől sokszor megkaptam, hogy miért nem vagyok boldog, meg, hogy szedjem össze magam. Ezek a legrosszabb mondatok, amit egy depressziósnak lehet mondani, hiszen fokozzák a lelkiismeret-furdalását, nem segítenek. Ugyanakkor sok segítséget is kaptam a férjemtől és a családomtól. 

- Pszichoterápiával átlagosan mennyi idő alatt lehet érezhető javulást elérni?

- Ezt nagyon nehéz megmondani, hiszen minden eset más. A pszichoterápia lerövidíti a gyógyulási szakaszt, az időfaktornak pedig jelentős a szerepe a szülés utáni depresszióban, hiszen a kiegyensúlyozott anya-gyerek kapcsolat és kötődés kialakulásában az első évnek kiemelt szerepe van. A szülés utáni depresszióval küzdők jó része egy év múltán spontán is jobban lesz, egy részük azonban kezelés nélkül sajnos krónikussá is válhat.

- A gyógyszeres kezelés elkezdése után sokat javult az állapotom. A szorongás egy ideig még velem maradt, de egyre ritkábban jelentkezett rohamokban, aztán lassan elmúlt. Az alvásom is rendeződött. A kisfiam 13-14 hónapos korában kezdtem igazán jól lenni, a gyógyszert is letehettem szépen lassan. Ma már egy sötét és nehéz fejezetnek látom, amiben rengeteg öröm is volt persze, hiszen én is boldog voltam, amikor először rám mosolygott vagy megfordult, amikor állásba húzta magát vagy nevetett hintázáskor, voltak jó napjaink, élményeink. Ma pedig már nem árnyékolja be a napjainkat semmi, csak az, ami minden családban előfordul, az apró hisztik, éjszakai kelések, de ezeket őszintén szólva nem látom olyan nehéznek. Boldog, mosolygós kisgyerek, nagyon szeretjük egymást, nagyon örülök, hogy nem sérült a kapcsolatunk, és ő is, én is jól vagyunk.

Miért kelnek fáradtan az anyukák?

A kisbabás időszak még akkor is borzasztó fárasztó tud lenni, ha nincs különösebb egészségügyi probléma az anyánál vagy a babánál. Mutatunk egy átlagos éjszakát.

Képek: Getty Images Hungary

• szülés utáni depresszió
• pszichiáter
• interjú
• női egészség
• anyaság
• Gyerek